Állami polgári fiú és leányiskola, Monor, 1927

Intézetünk 25 éves múltja. Egy negyed század betöltése iskolánk történetében egy olyan határkő, amelynél érdemes megállani, hogy számot vessünk magunkkal, végzett munkánkkal, a küzdelmekkel és az eredményekkel, amit a le­folyt idő felmutatni képes. 1893. szeptember 14-ig, amíg ez az iskola munkásságát megkezdhette és a 25-ik tanév befejezéséig eseményekben gazdag múlt marad mögöttünk, amire azonban megnyugvással tekint­hettünk vissza, mert a kitűzött célt mégis csak elértük, községünk állami polgári iskolája eddig is a növendékek ezreit nevelte a magyar társa­dalomnak és ezúton is be fogja tölteni hivatását. Intézetünk történetét kezdhetnék már 1875. évvel, amikor a községi Elöljáróság a hozzáérkezett felszólításra kijelenti, hogy a polgári iskola szervezéséhez szükséges anyagi erőkkel nem rendelkezik, hosszú szünet után folytathatnánk Németh Ágostonnak és nejének 1891-ben kelt végrendeletével amelyben a nemeslelkü házaspár egy felállítandó polg.­iskola céljaira 20.000 koronát hagyományozott. Ki volt Németh Ágos­ton, mit köszönhet neki Monor közönsége, miért hálás az ő emléké­nek a polgári iskola tanári kara és ifjúsága? A múlt század utolsó negyedében községünk egyik legjelesebb polgára, a munkának a szor­galomnak embere a józan, becsületes iparosnak, az önzetlen magyar hazafinak igazi mintaképe. Bizonyára az ő nemes lelke sugalatát kö­vette, amikor végrendelete 1. pontjában a községben felállítandó polg.­iskola szükségessége lebegett a szeme előtt. Több mint egy évtizednek kellett elmúlni, mire az eszmét a valóság váltja fel és 1903. szeptem­ber havában a monori polgári iskola végre megnyílik. Most amikor a nemes szivü alapvetője ennek az iskolának már közel 3 évtizede por­­ladozik, nekünk a legszebb kötelességünk a hála és a mélységes tisztelet az ő emléke iránt, ami maradandó is lesz mindörökké. De egyszersmint mindazok iránt, akik fiatalos hévvel, igazi lelke­sedéssel álltak a kezdődő kultúrintézmény bölcsője mellett, teljes erejük­ből segítették azt a megvalósulás felé. Ezek között bizonyára a legelső Molnár Sándor, aki oly sokszor itt a „Monorkerületi Lapokéban az iskola érdekében, aki oly sokszor kereste fel az illetékes köröket, hogy minden oldalról támogatást szerezzen. Vagy Fried Béla az iskolaszék első pénztárnoka, aki a gyakran hiányzó anyagiak előteremtésében volt igazi mester. Vagy az iskola első tanári kara élén Oláh Dezső igazgató­val, aki minden tudását, akaraterejét, összes munkáját 13 éven ke­resztül az iskolának szentelte. És a község mindenkori érdemes elöljá­rósága, amelynek segítsége nélkül, jelentős erkölcsi és anyagi támoga­tása hián, minden törekvés meddő lett volna. Így jött létre a monori járás ma is legnagyobb középfokú iskolája, amely 25 éven át a kör­nyék valamennyi községének mindkét nembeli ifjúságát nevelte sőt .

Next