Móser Zoltán: „De szeretnék csillag lenni az égen…” - Népdallá vált Petőfi versek (2012)
Petőfi, az unmusikalisch költő
PETŐFI, AZ UNMUSIKALISCH KÖLTŐ Jókai, aki diákkorától ismerte Petőfit, és jó énekes volt, egyik emlékezésében a következő megjegyzést tette: „Általában, korrajzi tekintetből, megjegyzem, hogy a zene nálunk nem liberális tantárgy. Petőfi annyira unmusikalisch volt, hogy a színészetet csak azért hagyta el, mert énekelnie is kellett volna. Dejszen fűrészelhet ön azzal a hegedűvel a fülem mellett!, mondá Szabó karmesterének, ki erővel be akarta tanítani valami népdalra - nem megy abba egy hang se bele.” Kortárs költőktől tudom, akiknek többsége szintén unmusikalisch - bár versei alapján a fordítottjára lehetne következtetni -, hogy nekik belső hallásuk van: nem az éneket, hanem a ritmust, az ütemet hallják. Valószínűleg ilyen volt Petőfi is. Ennek ellenére arra voltunk kíváncsiak, hogy ha ismert, milyen népdalokat ismerhetett. Egy rövid leltárt készítettünk. Az előző részben a prózai írásaiból szemezgettünk, az ott idézett népdalokat szólaltattuk meg, most, utolsó fejezetként, az Erdélyi Jánosnak beküldött népdalfeljegyzéseiből válogatunk. „Irodalomtörténetünk és folklorisztikánk két nagy értékű gyűjteményéről, Csokonai és Petőfi gyűjtéseinek eredményeiről eddig csak azt tudtuk, hogy voltak, de a kéziratuk nyomtalanul elkallódott, elveszett” - ezekkel a szavakkal kezdte 1914-ben a Kisfaludy- Társaságban felolvasását Lebetyén Gyula. Azt tudtuk, hogy Erdélyi Jánosnak az 1846-ban megjelent népdalgyűjteménye első kötetében, az előszóban 95 gyűjtőt nevezett meg, és azt is, hogy e sorban a 35. név Petőfié. De a beküldött lapokon nem szerepeltek a nevek, s ezért remélni sem lehetett, hogy Petőfi népdalgyűjtése felől valaha tüzetesebb tájékoztatást kaphatunk. De szerencsére nem így történt, mivel az egész lejegyzett és beküldött anyag előkerült a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárából. Köztük volt az alig néhány lapra terjedő Petőfi gyűjtés, Petőfi kezeírásával. Most ezen anyag alapján készítünk egy mustrát. A saját kezűleg lejegyzett és római számokkal megjelölt négy népdal első három strófáját idézzük: Nem bánom, hogy parasztnak születtem, Csak azért, hogy zsíros gulyás lettem; Úgy jól lakom fordított kásával, Mint a goróf roszparádéjával. Ha látom a fergeteg idejét, Lehajtom a kalapomnak szélét, Kifordítom a subámat szőrre, Úgy ások ki a záporesőre.