Móser Zoltán: Jut az ember két világhoz… Esszék és tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2019)
I. Lassan, tűnődve - Csöndek, töredékek
A kiszombori napok emléke tehát a Kukoricaföld című verse, amely a Szépség koldusában jelent meg, s amelynek első szakasza Rónay György szerint pontos, a lehető legtöbb - ma divatos szóval - „információt” közlő rögzítése a valóságnak. „Az érett József Attila minden bizonnyal az itt fölidézett képzetek medrében, azok fokozatos kibontásával vinné tovább és oldaná meg a verset (kukoricaföld, károgó varjak, zengő cin, tovaűzés); ezt a képet és helyzetet mélyítené el, míg minden egyes eleméből ki nem varázsolná mindazt a jelentést, ami benne rejlik” - írja Rónay György tanulmányában, aki a kései, nagy versek ismeretében értékes, és ezért túl érzelmesnek tarja ezt a korai, 17 évesen írt költeményt. Itt „Attila még nem a valóság kagylóhéját töri föl a benne lappangó tartalomért, hanem elfogadja a kínálkozó érzelmi és stiláris közhelyeket”.20 Ebben a versben csak annyi érzelem van, mint egy ifjú szerelmes szívében: lehet, hogy sok, de hát ez a természetes. Ezért is, de az első strófa kapcsán is, én másként közelítenék ehhez a vershez. Képei valóságos, földszagú, éles képek, mint Dési Blubher István festménye, a Kapálok, ahol a kukoricaföld fölött repkedő varjak (a cím szerint) viharmadarak. A Kukoricaföld című verset teljes terjedelmében azért idéztem, mert világosan kiolvasható, hogy itt a varjú nem motívum, de nem is jelkép. * Wacha Imre évtizedekkel ezelőtt hozzálátott József Attila költői szótárának elkészítéséhez. Nyelvésztársaival - a Petőfi-szótár után - gyorsan elkészíthették volna a József Attila-szótárt is. Annak idején azzal az ürüggyel állították le a munkálatokat, hogy nem lehetne a szótárban megmagyarázni azt a sort, hogy „a semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog”. Ezt valóban nehéz megmagyarázni, vagy inkább lehetetlen feladat. Hiába bontom szálaira, vagy mint egy jelképnek, megpróbálhatom egyes rétegeit megmutatni, nem engedi. Mert feloldhatatlanul szép. Mint a következő sor, a „csillagra akasztott homály”. De van még egy példám, a mottóban már idézett három sor: A hideg űrön holló repül át s a csönd kihűl. Hallod-e, csont, a csöndet? Összekoccannak a molekulák. Sokan írtak elemzést, többen részletesen tárgyalták a Téli éjszakát,21 de legnagyobb csodálkozásomra csak Wacha Imre írásában találkoztam e három sor magyarázatával. Röviden így foglalta össze tanulmánya lényegét: Egyrészt ez a három sor nagyon kemény, de konkrét valóságkép és -érzet, illetve annak József Attila-i síkváltással való áttétele. Minél hidegebb van, minél kemé- 20 Rónay György: József Attila útjain. In József Attila útjain - Tanulmányok. Budapest, 1980. 55-57. 21 Ezt részletesen felsorolja Szabolcsi Miklós a Kész a leltár című könyvében. Budapest, 1998. 270.