Móser Zoltán: Jut az ember két világhoz… Esszék és tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2019)
II. Kétféle - Vélemény - Kodály és József Attila
A visszaterelő kísérletek mind megalkudtak a várossal. Petőfi: fele jambus. Örök kár, hogy ő sem értett zenéhez. Arany is sok jambust írt, de végeredményben mégis a magyar vers felé mutat.” Kodály rövid magyarázatára fontos odafigyelnünk. „A jambus és trocheus a magyar nyelv szellemével, természetes ritmusával homlokegyenest ellenkező versforma, mindig idegenszerű (fordítás...) [olvashatatlan szó] hatást tesz, megzenésíteni csak idegen dallamminták teljes elkerülésével nem lehet. A nyugat-európai dallamfrázis ( verssor) a rím felé emelkedő, a rímben ér csúcsára, az a célja. A magyar verssor (a dallamfrázis) feszültsége, magja az eleje táján van, vége felé enged, a rímnek nem veszi sok hasznát. Sőt a túlságos jó, feltűnő rímelés mindig tréfás hatású, mert... [olvashatatlan szó] a sorok végére tolja a súlypontot. Olyan hatás ez, mintha valaki a kezén jár. Akár tetszik, akár nem, nyelvünk ősi hajlamai majdnem olyan ellentétben vannak a nyugatiakkal, mint a kínai fejbólintás, akinek az igenje itt nemet jelent, stb.” Kodály szerint tragikus annak a következménye, hogy költőink a múlt században túlságba vitték a jambus kultuszát.18 „Amennyire természetes ritmusa a jambus az angolnak, már kevésbé a németnek, franciának és olasznak, annyira homlokegyenest ellenkezik a magyar nyelv jellegével. A XIX. század folyamán költőink mégis teljesen behódoltak a jambusnak, aminek az a következménye, hogy irodalmunk számlálhatatlan remeke a zene számára elveszett. Már Arany János megmondta, hogy jambusra vagy trocheusra nem lehet magyar dallamot írni, mert ha megzenésítjük, idegen dallamok jönnek ki belőle, hacsak nem járunk el erőszakkal, hogy a jambust ignoráljuk, akár Egressy a Szózatnál, ami ritmikai torzszülöttet ad. Akik mégis megpróbáltak magasabb igényű magyar dalt írni, majdnem legyőzhetetlen nehézségekkel álltak szemben. Az út hosszú volt, meg kellett ismerni és meg kellett tanulni a népdal formakincsét, és csak azután lehetett óvatosan megkísérelni a nem magyar versformájú versre is olyan dallamot írni, amely nem ellenkezik a magyar nyelv természetes dallamirányával. És itt kiderült, hogy a görög-latin formák még közelebb állnak a magyar nyelv természetéhez, mert egyenlőtlen és változatosabb szótagcsoportokat szolgáltatnak, mint a jambus vagy trocheus.”48 49 Három utalás Tasi József azon óhajából, hogy remélhetőleg a levelek és Kodály feljegyzései között még lesz több utalás József Attilára, egyelőre kevés vált valóra. József Attila levelei között csak utalás van Kodályra és Bartókra, Kodály Zoltán hátrahagyott írási között pedig csak három utalás található. 48 Tanítványa, Ránki György felidézi Kodály szavait: Jambust lehetetten magyarul megzenésíteni. Egyáltalán az egész magyar jambus költészet aberráció - mondta. - De hát, tanár úr, eszerint le kell mondanunk Aranyról, Vörösmartyról, Petőfiről, Reviczkyről, Vajdáról, Adyról, Babitsról, József Attiláról... Kodály szó szerint ezt válaszolta: - Kár volt azt a sok - olykor igen jó - gondolatot ilyen lehetetlen formába öltöztetni. (In így láttuk Kodályt. Harmincöt emlékezés. Szerkesztette: Bónis Ferenc. Bp., 1979. 93-94.1.) 49 Kodály Zoltán: Közélet, vallomások, zeneélet. 1989.490.