Móser Zoltán: Jut az ember két világhoz… Esszék és tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2019)

III. Tükörképek. Széchenyi és József Attila - két részben (irodalmi összeállítás) - 1. Áhítat és bűnbánat

József Attila: Egymás mellett fekszünk, a folyó meg én, gyenge füvek alusznak a szívem alatt. A folyó csöndes, nagy nyugalmat görget, harmattá vált bennem a gond és teher; se férfi, se gyerek, se magyar, se testvér, csak megfáradt ember, aki itt hever. ZENE: Liszt: Keresztájtatosság V! - orgona Széchenyi: Ó - mondom magamban gyakorta - mi­csoda ostoba tréfa volt, hogy hagytam magam Kossuth mellé befogni...Ha most szabad volnék! Nem sokat tudtam aludni. A magyar élet összes elemei legteljesebb felbomlása világosan kirajzolódik előttem. A magyarokat ki fogják pusztítani.. .És ó! Rettentő érzés.. .azt kell mondanom: nem látja kárát az emberi faj nemesedése! József Attila: Minek magunkat lassan ölni? Gonoszság helyett búza női ki Az égről földbe hullt szívünkön. De igaz, nótás, füttyös másnak. Magyar, köszönj az elmúlásnak, Nincs mit kereskedj már e tájon, Akad legény, ki ideálljon S ásóját vígan földbeszúrja! Mit nyöszörögsz? nem akarsz halni? Hisz életünk úgyiscsak talmi S nem is nagyon kell már akarni, Akaródik ez nélküled, Agyadban bár égő hodályba zárt Riadt baromként bőg a rémület. 1923. febr. 15. 87

Next