Móser Zoltán: Jut az ember két világhoz… Esszék és tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2019)
III. Tükörképek. Széchenyi és József Attila - két részben (irodalmi összeállítás) - 1. Áhítat és bűnbánat
Széchenyi: /1848. augusztus 7./ Rémületes éjszaka! Ébren félrebeszéltem. Olyan felbomlás, olyan megaláztatás, amilyenben Magyarországnak és kiváltképpen a magyar fajnak része lesz - soha nem fordult elő még a történelemben! Elháríthatatlanul fülemben cseng, amit 20-25 évvel ezelőtt mondott nekem Metternich: „Ha csak egy követ is kiszed a boltozatból, összedől az egész!” Minden világosan látszik előttem! Vértenger, 1848. Augusztus 13. /1848. augusztus 25./ Megint átéltem egy agóniát. Igen világos előttem: leginkább én vagyok a bűnös ebben az általános nyomorúságban...mely Ausztriát és kivált Magyarországot sújtani fogja! Írásaim felébresztették az „alt magyart”, miképpen Shakespeare mondja. A kaszinók hozták létre a KÖRöket etc. Oly alapot vetettem, amely piedesztálul szolgál Kossuthnak és Batthyány Lajosnak! Szétmorzsolódva érzem magam! A kínnak és a gyötrelemnek micsoda tengerét kell majd végigszenvednem a kibékítésért! Lehetetlennek látszik! Tegnap azt mondtam Crescence-nak: ennyi nyomorúságot nem tudok elviselni! Öljük meg magunkat! „Micsoda gyengeség, micsoda hitványság! Nem, mártírokként kell meghalnunk!” ZENE: Liszt: Richard Wagner sírjánál - orgona József Attila: Nincs tartozásom: Mind adó volt, Mellyel a világ szűkén hódolt. Abból se maradt semmi másnap. S panasz se kell, azt adja másnak! Hogy panaszkodtam néha mégis? Hát szennyes néha még az ég is! Átéltem már tizennyolc évet S láttam, mit ér az emberélet. Nem tarthat mások akaratja. Én elmegyek, ha kedvem tartja. Széchenyi: /1848. szeptember 4./ 4 órát aludtam. Aztán tovább űztek az Eumenidák! - Agyon akarom lőni magam. - Tasner tart vissza! - Konferenciára megyek Kossuthhoz. Felmentenek... a további együttműködés alól...! El vagyok szánva rá/?/, hogy itt élek-halok! Elbúcsúzom 88