Móser Zoltán: Tevel. Úton, hazafelé - Féltettr kishazák 16. (Budapest, 2019)

III. Töredékek - Morzsák

FELTETT KISHÁZAK hogy nem örököltem meg. Amikor beteg voltam, mindig levették a szekrény tetejéről, és azt nézegettem, lapoz­gattam. Betegek pedig sokat voltunk, minden gyerekbe­tegséget megkaptunk, de ez jó is volt, mert azután oltás nélkül is védettek lett­ünk. Kórházba kétszer kerültem: először lábtöréssel (épp az egyik karácsony előtt), má­sodszor sárgasággal hetekig. Szekszárdról mindig a kór­ház jut eszembe. Mert, ahogy írtam az elején, én itt szü­lettem, Móser nagyanyám pedig itt halt meg. (Most, hogy írom ezeket a sorokat, arra gondolok mosolyogva, teljesen lehetséges, hogy nem is olyan soká a kezdet és a vég egy helyen találkozik majd.) ■ft Néha hangosan is, büszkén szavaltuk az alábbi verset. Hogy miért? Mert nagyon tetszett! Petőfi Sándor, gatyába ' táncol. Felesége bugyiba, úgy mentek a moziba! Csak vasárnap délután mehettünk moziba: vagy ma­gyar, vagy szovjet filmet vetítettek. A legtöbbet a Mág­nás Miskát láttam, meg a többi Latabár-filmet, és az Örs a hegyekben című szovjet, pontosabban grúz filmet. 119 16

Next