Móser Zoltán: Tevel. Úton, hazafelé - Féltettr kishazák 16. (Budapest, 2019)
III. Töredékek - Morzsák
FELTETT KISHÁZAK hogy nem örököltem meg. Amikor beteg voltam, mindig levették a szekrény tetejéről, és azt nézegettem, lapozgattam. Betegek pedig sokat voltunk, minden gyerekbetegséget megkaptunk, de ez jó is volt, mert azután oltás nélkül is védettek lettünk. Kórházba kétszer kerültem: először lábtöréssel (épp az egyik karácsony előtt), másodszor sárgasággal hetekig. Szekszárdról mindig a kórház jut eszembe. Mert, ahogy írtam az elején, én itt születtem, Móser nagyanyám pedig itt halt meg. (Most, hogy írom ezeket a sorokat, arra gondolok mosolyogva, teljesen lehetséges, hogy nem is olyan soká a kezdet és a vég egy helyen találkozik majd.) ■ft Néha hangosan is, büszkén szavaltuk az alábbi verset. Hogy miért? Mert nagyon tetszett! Petőfi Sándor, gatyába ' táncol. Felesége bugyiba, úgy mentek a moziba! Csak vasárnap délután mehettünk moziba: vagy magyar, vagy szovjet filmet vetítettek. A legtöbbet a Mágnás Miskát láttam, meg a többi Latabár-filmet, és az Örs a hegyekben című szovjet, pontosabban grúz filmet. 119 16