Móser Zoltán: Tevel. Úton, hazafelé - Féltettr kishazák 16. (Budapest, 2019)
FESTETT KISHÁZAK „Nem úgy van, amint volt. A földön Minden mindegyre változik. Múltam s jelenkorom két testvér, S egymást tán mégsem ismerik." Petőfi Sándor, 1845. október „Egy kellemes, enyhe április végén, amikor a fú kizöldül a réteken, s a zsenge fák már alig várják, hogy virágba boruljanak, az idő tájt tehát, amelyről szólok, Párizs városában éppen péntek napja volt, amikor lelkem nagy szükségét érezte, hogy Saint-Denis-be menjek, és Isten kegyelméért fohászkodjam. " így kezdi Adenet le Hui (1269-1285), flandriai ménestrel a NAGYLÁBÚ BERTA, „MAGYAR KIRÁLYLÁNY” című elbeszélését* Mivel tudom, mennyire fontos az előszó és annak is az első mondata, a fenti idézetbe beleszeretve arra gondoltam, valahogy így kezdeném én is, ilyen nagy lendülettel, abban a reményben, hátha ki fog tartani száz-százötven oldalon keresztül! * A menesztelek olyan zenész-költők voltak a középkori Európában,akik a leggyakrabban keretcitera, trombita, furulya vagy tekerőlant kíséretével adták elő énekeiket a főúri udvarokban. (Elnevezésük a kései latin ministralis, szolga’ szóból ered.) 16