Mozgó Képek, 1986 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1986-03-01 / 3. szám
4 E cikkemmel - úgy tetszik - megszakítom Egy magyar falu, Hollywood című sorozatomat. De ez csak a látszat. Ez a beszámoló kis kitérő, de végeredményben a már jelzett témához tartozik. Mielőtt tovább kéjelegnénk világhírű honfitársaink karrierjének mesés történeteiben (akad belőlük bőven, mint például a Sir Alexander Korda-sztori, a Gabriel Pascal-sztori stb.) - ezúttal egy vadonatúj „befutó”-val foglalkozunk. A fiatal filmrendező - ha ugyan ezt a jelzőt ma még le lehet írni egy harmincnyolc éves, meglett emberrel kapcsolatban - Magyarországon még teljesen ismeretlen. Ő maga is alig ismeri ősei hazáját - az ő hazája már a nagyvilág. Magyar szülők gyermekeként Temesvárott született. 1960-ban azonban Bécsbe költözött a család. Hősünk tizennyolc vagy tizenkilenc évesen látogatott először Budapestre. Ma Amerikában él. Mielőtt személyesen is megismerkedtünk volna, első telefonbeszélgetésünkkor, nevem hallatára így jelentkezik: „Szervusz”. Tehát magyar. De rögtön hozzáteszi, anélkül hogy válaszra várna: „Hogy vagy?” Tehát amerikai. Magyar beszédén enyhe idegen akcentus. Neve német. Robert Dornhelmnek hívják. Pályafutása eltér a kliséktől, miközben nem is egy párját ritkító eredményt tud felmutatni. Miután elvégezte a bécsi filmfőiskolát, az osztrák televízió rendezője lett. Máramaros, Kerebán, A vég nélküli Drakula és Az öregek voltak jelentősebb tévéfilmjei. 1976-ban készült el első egész estés dokumentumfilmje, A Színház utca gyermekei. Ennek nemcsak az az érdekessége, hogy a leningrádi Kirov-balett iskolájáról, tehát az utánpótlás képzéséről szól, hanem külön pikantériája, hogy a kommentárt Grácia Patrícia, Monaco uralkodó hercegének hitvese, a hajdani amerikai filmsztár, Grace Kelly mondotta el. Amióta hátat fordított Hollywoodnak, ez volt az első eset, hogy bármiféle filmszereplést vállalt. Erre is egyedül Robert Dornhelmnek sikerült rávennie. Dornhelm 1980-ban megismételte e bravúrt. Eredetileg a balett-történelem egyik legnagyobb táncosának, Nizsinszkijnek az életét szerette volna vászonra vinni. Előtanulmányai során úgy döntött, hogy inkább a tánclegenda ma is élő lányát állítja művének középpontjába. Csakhogy kettőn áll a vásár. Nijinsky (Nizsinszkij) Kyra nemcsak a magyar anyanyelvet örökölte szülőanyjától (akit leánykori nevén Pulszky Romolának hívtak, és a klasszikus színművésznő, Márkus Emília lánya volt), hanem - sajnos - édesapja skizofréniáját is. Kyrát a felvevőgép elé állítani legalább olyan verejtékes munka volt, mint maga az egész forgatás. Dornhelm egy „film a filmben” keretjátékot talált ki, vagyis azt mutatta be, hogyan készít filmet Nijinsky „befutó” Kyráról, így ki sem kellett vágni azokat a pillanatokat, amikor a főhősnő - magunk közt szólva - dilizett... A rendezőt (azaz magát Dornhelmet) egy már nemzetközi hírű fiatal színész, Bud Cort alakította. Nizsinszkij hangját a világszerte népszerű Max von Sydow szólaltatta meg. A film címe Egyedül táncos lett, és alkotója a következő helyekről zsebelhette be érte a díjakat: Franciaország (Cannes), Portugália, Belgium, Egyesült Államok. De nem ezek voltak Robert Dornheim első kitüntetései. Már korábban megkapta az osztrák népművelés nagydíját, a Renner-díjat és az osztrák Állami Díjat, melyekhez még az amerikai filmszövetség két „Award of Excellence”-e járult. A Grace Kellyvel való sikeres együttműködésének legérettebb gyümölcsét azonban nem tudta learatni. 1980-ban ugyan csoda történt: Grácia Patrícia elvállalta, hogyha Dornhelm rendezi, eljátssza egy „valódi” játékfilm főszerepét. A komédia címe Rearranged (Újraszervezett - itt inkább a Megújított) volt, a hercegnő partnere pedig Eduard Meeks, és a filmet valóban le is forgatták! De közbejött Grácia Patrícia halálos autóbalesete, és a monacói udvar, kegyeleti okokra hivatkozva, megtagadta hozzájárulását a film bemutatásához. Robertünk ezután, 1983-ban Digital Dreams (Digitális álmok) címen a Rolling Stones együttes ismert tagjának, Bill Wymannek, valamint Richard O'Briennek és James Coburnnek a főszereplésével forgatott filmet. A mű a „futottak még ...” mezőnyébe és a közönség teljes közönyébe fulladt. Hogy e közöny Dornhelmnek vagy a Rolling Stones együttesnek szólt-e - máig is tisztázatlan. Az utóbbi mellett szól, hogy a közelmúltban, azaz 1985-ben sikerült a nagy áttörés: Robert Dornhelm nemcsak szakmai körben, de a nagyközönség előtt is a csúcsra ért. Robert Dornheim egy újabb magyar Hollywoodban Echo Park című, amerikai-osztrák koprodukcióban készült munkája Ausztriában is egy csapásra „kultfilm” lett, és hónapok óta szerepel a mozik műsorán. „Kultfilm” jelzővel azokat a celluloid remekeket látják el, amelyekhez az ifjúság, a mai nagyközönség szóvivője mindenütt újra és újra elzarándokol megnézni, úgyszólván kultuszt csinál belőle. Az Echo Park sikerében persze nagy része van a színészeknek, Susan Dey és Michael Bowen mellett a harmadik főszereplőnek, Tom Hulce-nak. Ez az aranyos „színészpofa” nem más, mint az utóbbi idők egyik legnagyobb filmsikerének, az Amadeusnak Mozartja. Robert Dornhelmnek ismét csak jó szimata volt: akkor szerződtette az ifjút, mielőtt az még embernagyságúnál nagyobbra nőtt volna. Hulce egyébként pizzaárust alakít. A cselekmény egy Los Angeles-i külvárosban játszódik. Ott él, álmodozik a három fiatal művész(ön)jelölt. Persze nemcsak Hulce közreműködése, hanem a film ragyogó atmoszférája is forrása a hatalmas sikernek: a fiatalok saját magukra, álmaikra, csalódásaikra, életérzéseikre ismernek az Echo Park történetében. De most már találkozzunk személyesen is Robert Dornheimmel. - Szervusz! - mondja megint magyarul, és rögtön hozzáteszi amerikaiul: - Hogy vagy? - Először is tisztázzuk: magyar vagy? - Persze. Magyar a család, a befolyás, a konyha, az anyanyelv, noha alig írok, olvasok magyarul, legfeljebb csak a rövidebb műveket tudom élvezni, de ezért is nagyon hálás vagyok. Éppen most jöttem Pestről, ahol a Mafilmmel tárgyaltam. - Csak nem egy magyarországi forgatásról van szó? - De igen. Eredetileg magyar-osztrák filmet terveztem, de nem jött össze. Az osztrákokon múlott. Most azután úgy fest, hogy amerikai-magyar koprodukcióban talán összejön a dolog. Ha két szegény akar összeállni, nem lesz belőle semmi. Jobb, ha egy gazdag meg egy tehetséges áll össze. A terv: nagyszabású történelmi film, Oroszlánszívű Richárd lantosáról, Blondelről. - Szeretsz Amerikában élni? - Amerika, az a frontvonal. Ha valaki azt mondja, utálom, akkor rendszerint ott savanyú a szőlő. Ha már sikerült befutnod, akkor mondhatod, hogy nem szereted ... - Családod van? - Elváltam a feleségemtől, és egy tizenhét éves lányom van. Los Angelesben élek, a barátnőmmel. - Önkritikus vagy? Tetszenek saját filmjeid? - Az első bemutatóra mindig elmegyek, azután elszaladok. A tévére, ha tőlem megy valami, oda sem figyelek. Vérfertőzésnek érezném, ha saját gyermekemmel kéjelegnék. Munkáimmal sosem vagyok megelégedve. Akár egy karmester, szeretném összehangolni zenekaromat, saját ritmusomat szeretném kihozni belőle, de a dologból sohasem lesz egészen az, amit megálmodtam. - Mi a munkamódszered? - írok. Állandóan írok. Mindig más műfajt szeretnék művelni. Rendhagyóan. Tragikus témát vidáman, meg ilyesmit. Talán én is skizofrén vagyok . . . Egy vadonatúj VÁO ftv&V Kyra Nijinsky Susan Dey az Echo Park egyik legszebb, legnehezebb jelenetében, sztriptíz közben . . . Amerikai Egyesült Államok Bele az éjszakába (Into the Night) - John Landis. A Beverly Hills-i zsaru (Beverly Hills Cop) - Martin Brest. A cápa II. (Jaws II.) - Jeannot Szwarcz. A Chorus Line - Richard Attenborough. Garbo beszél (Garbo Talks) - Sidney Lumet. Ifjú Frankenstein (Young Frankenstein - Mel Brooks. Isten Ágnese (Agnes of God) - Norman Jewison. Kicsorbult tőr (Jagged Edge) - Richard Marquand. A menyasszony (The Bride) - Franc Roddam. Micimackó (Winnie-the-Pooh) - három epizód a sorozatból. Munkaidő után (After Hours) - Martin Scorsese. Natty Gann utazása (The Journey of Natty Gann) - Jeremy Kagan. Rustier rapszódiája (Rustler's Rhapsody) - Hugh Wilson. Silverado - Lawrence Kasdan. Sólyomhölgy (Ladyhawke) - Richard Donner. Szerelmesnek lenni (Falling in Love) - Ulu Grosbard. Szívtolvaj (Thief of Hearts) - Douglas D. Stewart. Szökevény (Runaway) - Michael Crichton. Vissza a jövőbe (Back to the Future) - Robert Zemeckis. Argentina Tangók. Gardel száműzetése (Tangos. El exilio de Gardel) - Fernando Solanas (argentin-francia koprodukció). Valaki van lent (Hay unos tipos abajo) - Emilio Alfaro, Rafael Filippelli. Brazília A gonosz hús (A marvada carne) - André Klotzel. Rio királya (Rei do Rio) - Fábio Barreto. Franciaország Három férfi és egy mózeskosár (Trois hommes et un couffin) - Coline Serrau. Sem fedél, sem törvény (Sans toit ni loi) - Agnés Varda. A zsaru szava (Parole de flic) - José Pinheiro. Hollandia Pervola - Orlon Semke. Japán Biztos halál II. (Lure Death II.) - Hirosze Dzsó. A zsaru szava Mexikó A Liguria hajótöröttei (Los náufragos de Liguria) - Gabriel Retes. Hajótöröttek II.: A kalózok (Náufragos II, Los piratas) - Gabriel Retes. Olaszország Leopárd kommandó (Commando Leopard) - Anthony M. Dawson. Makaróni (Maccheroni) - Ettore Scola. Tex és a szakadék ura (Tex and the Lord of the Deep) - Duccio Tessari. (A magyar címek többnyire ideiglenes nyersfordításai az eredetiknek.) újM bviia 1985 második félévében a Mokép az alábbi játékfilmeket vette át moziforgalmazásra a tőkés országokból. MOZGÓ KÉPEK