Mozgó Képek, 1987 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
4 Láttam, hallottam II. Mulatságos mozzanata volt a televíziós drámák (tévéfilmek, tévéjátékok) jutalmazásának az az elsőre elvetélt kísérlete négy hozzáértő férfiúnak, hogy az olasz miniszterelnökség kitűzte különdíjat odaítélje valamelyik irodalmi műből készített tévéproduktumnak. A Korai fagy című amerikai melodráma készítőjének, az NBC társaságnak a képviselője ugyanis udvarias nyilatkozatban figyelmeztette rá a zsűrit, hogy sajnos nem veheti át az odaítélt jutalmat, hiszen a novella, amelynek alapján a forgatókönyv íródott, még nem jelent meg nyomtatásban, márpedig ez a díjazás egyik feltétele volt. Erre tüstént a minden efféle bizonytalanságtól mentes belga Simenon-adaptációt (Aveurne-i polgármester) hirdették ki nyertesnek. A megbocsátható melléfogásnak ez a szükséges korrekciója elhamarkodott döntést eredményezett: megítélésem szerint a legáporodottabb, legsterilebb, legkevésbé izgalmas tévémunka jutalmaztatott ezáltal. Mennyivel elevenebb, érdekesebb volt például a másik amerikai film is, a CPB produkciója - Kiáltsd világgá! - James Baldwin nagyszerű regényéből! * Bizonyos erényeket - például egy-egy jó színészi alakítást - természetesen a belga filmnél is (amely egyébként sorozat, s csak egyik részét láthattuk) nyugtázhattunk, ahogy jó pár másiknál; említhetném a spanyol bokszolóhistóriát (Balszerencse), a formabontó brazil gengsztersztorit, amelyben a címhős élettörténetét földerítő újságíró meg sem jelenik, a kamera helyettesíti, s viselkedik - olykor meglepően - helyette (Fekete Leo), vagy a Robinson Jeffers drámai költeményéből készített csehszlovák balladát (Candor és Fera), vagy még inkább a finn Becsületes csalót és a gyermeki lelkeket megszondázó svéd Seppant. Nekem azonban a két, szóba hozott amerikai művön kívül csupán a következőkhöz volna néhány közlendő megjegyzésem: Érintkezés (brit), Telelő (japán), Török video (holland), Kenyér (izraeli). A Korai fagy a hirtelen és okkal divatossá lett témáról, az AIDS-ről szól, komolyan, jó színészekkel, de a végső tragédia megmutatása nélkül, amúgy amerikaias elsimításával a dolgoknak és az érzelmeknek. Egy jó nevű fiatal ügyvédről kiderül a szerzett immunhiány. Meg kell mondania szüleinek, akiket villámcsapásként ér a hír, hiszen nem sejtették fiuk homoszexualitását. Voltaképpen a szülői szeretet a film igazi témája. A szülők: Gena Rowlands és Ben Gazzara. Tehát Cassavetes nagyszerű színészei, akik ezúttal John Erman rendező instruáltjai, így is jók. Egy néger család századunk első három évtizedében, az amerikai Délen és a New York-i Harlemben. Egy lelkes ifjúból farizeus-lelkésszé lett családatya és elnyomott fia szembesülése. Nagy, zenés, néger istentiszteletek, szuggesztív színészi alakítások - ez Stan Lathan filmje a Baldwin-regény alapján. A színészekkel folytatva a beszámolót: Rjú Csisu, a zseniális japán színész (Odzu színésze - emlékeznek még a Tokiói történet idős házaspárjából a férfira?) a főszereplő Robinson Jeffers drámai költeménye csehszlovák tévéballada formájában: Candor és Fera. Fukamacsi Jukio Teetőjében. Nagyon öreg már. Rezzenetlen arcú, ráncos nyolcvanas. Egy munkával eltöltött élet végén - közben sohasem utazgatott, nemigen ismeri szülőhazáját - hárommillió megtakarított jenjével aktatáskájában útra kel Japánban. Persze, hol van ő már attól, hogy afféle turista lehessen! Testileg még csak bírná, de lelkileg-szellemileg fölkészületlen az ilyesfajta életvitelre. Egy szállodai szobalány és párja, a fiatal szakács több-kevesebb lelkifurdalással (a lány kevesebbel, a fiú többel a nyomába ered, hogy megszerezze a pénzét, vagy legalább annyit belőle, amennyivel önálló vendéglőt nyithatnának. Az öreg - aki átlát a szitán - végül nyugodt szívvel nekik ajándékozza, pontosabban erőnek erejével rátukmálja fele vagyonát a rettentő zavarba esett párocskára. Ő már úgysem fogja elkölteni. Rokona nincs. Készülődik a halálra. Jobbfajta tévédráma még sem lehet - a látottak tanúsága szerint - halál nélkül. Egy furcsa, idős ember halálával végződik a díjnyertes izraeli kenyér is, Ram Loevy rendezése. Távoli, sivatagi kisváros. Nyomorgó család. A családfő a helybeli mini kenyérgyár dolgozója; húsz év után nevetségesen csekély végkielégítéssel elbocsátja a tulaj. Magára és családjára zárja lakása ajtaját, s otthon éhségsztrájkba kezd, nem szól senkihez. Családja máskülönben széthullóban van, felesége halkan föllázad a szokásrend ellen, s férje engedelme nélkül munkába áll egy varrodában, lányáról kiderül, hogy talán nem is egyetemista Tel Avivban, fiát a rendőrség keresi... Mire - állami beavatkozás hatására - újraindul a kenyérgyári munka, s visszavennék az öreget, ő meghal. Szép, tisztességes film (technikailag - 16 mm-es filmszalagra készült - siralmasan rossz minőségű, de mint műalkotás jó!), alkotóinak elmondása szerint alig-alig akarták bemutatni az izraeli televízióban, mert túl sok nyomorúságot mutat, bemutatása viszont igen jelentős visszhangot váltott ki az országban. Más halála tárgya a BBC Érintkezés című „katonafilmjének”. Észak-Írország déli határvidéke, angol járőr, „érintkezés” az ellenséggel, az ellenálló ír katolikusokkal. Szó alig. Többnyire aprólékos dokumentálással mutatja az őrjáratozó brit fiúk hétköznapi „munkáját”. Halállal indul, halállal végződik a történet. (Gépkocsi-igazoltatásnál agyonlőnek egy írt, fölrobban az egyik aknára lépő katona.) Rettegést árasztanak a katonák, s ők maguk is rettegnek Alan Clarke filmjében, aki Anthony Clarke (nem rokona a rendezőnek!) könyvéből készítette művét. Minden előbbivel ellentétben tévéfilmnek vagy -játéknak csupán embriónyi az ötletes holland Török video, valójában azonban más műfajba skatulyázandó: novella, tehát rövid, amint az angol mondja, short story. Láttak már önök vér alatt (nem víz alatt, vér alatt) A cikkben említett művek eredeti címei: Korai fagy - An Early Frost A veurne-i polgármester - De Burgemeester van Veurne Kiáltsd világgá! - Go Tell It on the Mountain Balszerencse - Malaracha Fekete Leo - Negro Leo Candor és Fera - Cawdor a Fera Becsületes csaló - Kunnallinen petkuttaja Seppan - Seppan Érintkezés - Contact Telelő - Fujugamae Török video - Turkse video Kenyér — Lehem rejtőzködő embert? Bizonyára nem. Hát ebben látható. Vágóhídon dolgozik ugyanis a főhős, a rotterdami török vendégmunkás, és a rácsos padló alatti medencében bújik el az illegális bevándorló munkavállalókra vadászó rendőrök elől, ott, ahol a lecsorgó marhavér gyűlik össze. A jóembert ezernyi baj és bosszúság környékezi. Leánya - mily gyalázat, gondolja ő - egy sötét bőrűvel jár; a házat, amelyben lakást bérel, épp lebontani A számok lenyűgözőek. A Linztől alig húsz kilométerre elterülő felső-ausztriai kisváros, Wels immár hagyományos nemzeti fesztiválján százhatvannégy mű szerepelt a műsorban (nem számítva a retrospektív bemutatóit). Közülük tizenöt volt egész estés játékfilm ,egyikük azonban három, a másik négy egész estés részből állott, ezért talán pontosabb volna húsz filmet mondani. Ezenkívül öt egész estés tévévideót, három egész estés super-8-as filmet és három egész estés dokumentumfilmet láttunk - az egész estés művek száma tehát meghaladta a huszonötöt. Az osztrák filmgyártás az 1985 októbere és 1986 októbere közötti időszakban ismét alaposan kitett magáért. A Welsben harmadszor megrendezett osztrák filmnapok ezúttal is szolgált kellemes meglepetéssel. Tavaly az Echo Park bemutatásával egy világprodukció jelent meg a vásznon, mely azóta a világforgalmazásban is átütő sikert aratott. Idén viszont egy vígjáték, Niki List Müller irodája tört be a nemzetközi filmpiacra, s aratott ott legalábbis európai sikert. A Müller irodája jellegzetesen osztrák humorra épülő parodikus vígjáték. Főhőse, Müller magánnyomozó egy titokzatos megbízótól különös feladatot kap, és ez végül is szemben álló maffiaérdekek összecsapásának középpontjába, életveszélyes kalandokba sodorja. Következetesen végigvezetett abszurd vígjátéki stílus, mulatságos részletek, sziporkázó ötletek a filmben - a Müller irodája kilencvenhárom perces önfeledt szórakozást biztosít. Paulus Manker rendező Schmutz című filmje volt Wels másik meglepetése. Schmutz vagyonőr egy elhagyott gyártelepen, s nem kívánja tudomásul venni, hogy a telep tulajdonosai visszavonják az őrzési megbízást. Schmutz a kötelességtudat és a rend őrzésének megszállottja, ez elhatalmasodó mániája lesz, és lassan elindul - anélkül, hogy tudná és akarná - a fasisztává válás útján. A sajátos hangulatokra és jellemekre épített film leverő képi világát időnként óriási látványosságok (éjszakai tűz a telepen, egy vízen áti menekülés stb.) „rázzák meg”. Ezek és a címszereplő, Franz Scheding alakítása teszik emlékezetessé ezt a művet. Az év vállalkozása Axel Cortié, a ma talán legismertebb nevű, kiváló osztrák rendezőé kezdik. Emberünk egyetlen vigasza a hősi török múlt. Ezt nézi hát, elképesztően giccses, primitív históriákat elébe táró videokazettákról, minden szabad órájában, búfelejtőül. Vendégmunkásokról meglehetősen sok film és tévéjáték készült Nyugat-, de főleg Északnyugat-Európában. Otakar Vorocek munkája szerény terjedelmében is újat képes mondani (és mutatni) e tárgyról. CSALA KÁROLY Georg Stefan Troller nagylélegzetű regényéből készített háromrészes tévéfilmje Hitler elől menekülő és az Egyesült Államokba emigráló zsidó családok életét, sorsát, majd hazatérését Európába és Ausztriába eleveníti meg. Az isten már nem gondol ránk, a Santa Fé és az Isten hozott Bécsben című részek együtt alkotják a Hova és vissza című, összesen háromszáznegyven perces trilógiát. Ez nemcsak az osztrák film (az NSZK és Svájc művészeivel közös) idei legnagyobb, hanem egyben legrangosabb vállalkozása is: százszázalékosan profi munka, néhány kiemelkedően jó alakítással. Corti munkájának legnagyobb versenytársa az osztrák NSZK közös produkcióban készült Lenz vagy a szabadság, Stefan Heym népszerű regényének négyrészes tévéfilmváltozata. E háromszázharmincnégy perces mű is világsztárokat foglalkoztat, s ez is kiváló szakmai színvonalon készült, az adaptáció hatásosságában azonban a Hova és vissza mögött marad. Két további filmről kell még röviden szólnom: Nikolaus Leytner Éden Kft-jéről, egy bécsi lakókommuna sajátos humorú jellem- és társadalomrajzáról, mely ígéretes mű; és Werner Masten osztrák-NSZK-svájci koprodukcióban forgatott A walschi című művéről, mely egy déltiroli fiatal lányról szól, aki egy svájci olaszhoz megy férjhez, és férje bárjában dolgozva nemzetiségi ellentétekből fakadó atrocitások áldozata lesz. Mindkét film kendőzetlen őszinteségével és a rendezők kiváló játékmesteri erényeivel hívja fel magára a figyelmet. Éden Kft. a vidéki szülők első látogatása a lakókommunában (Rendező: Nikolaus Leytner) Az ígéret Az öregség Urai krónikája finn módra: Becsületes csaló Odzu híres jellemszínésze, Rjú Csisu tévéfilmen: Telelő Emlékezés - Oskar Kokoschka, festőállványa előtt (Rendező: Albert Quendler) Müller irodája - jobb oldalt a titokzatos megbízó, revolverrel a kezében Müller, mellette segítője (Rendező: Niki List) MOZGÓ KÉPEK