Mozgó Képek, 1987 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1987-03-01 / 3. szám
30 1 / 1986 második félévében az alábbi játékfilmeket vette át a Mokép moziforgalmazásra a tőkés országokból: USA Aladdin - Bruno Corbucci. A biztos dolog (The Sure Thing) - Rob Reiner. Dumbo - Walt Disney. Egy kisebb isten gyermekei (Children of a Lesser God) - Randa Haines. Fantázia (Fantasia) - Walt Disney. Idegenek (Aliens) - James Cameron. Kemény legények (Tough Guys) - Jeff Kanew. Kobra (Cobra) - George Pan Cosmatos. Labirintus (Labyrinth) - Jim Henson. Nagy baj Kis Kínában (Big Trouble In Little China) - John Carpenter. Nászéjszaka kísértetekkel (Haunted Honeymoon) - Gene Wilder. A Nílus ékköve (The Jewel of the Nile) - Lewis Teague. Rémült rohanás (Runniig Scared) - Peter Hyams. Rövidzárlat (Short Circuit) - John Badham. Smaragderdő (Emerald Forest) - John Boorman. Törvényszéki héják (Legal Eagles) - Ivan Reitman. NAGY-BRITANNIA Az én szép kis mosodám (My Beautiful Laundrette) - Stephen Frears. Félhold utca (Halfmoon Street) - Bob Swaim. Hegylakó (Highlander) - Russell Mulcahy. Az ifjú Sherlock Holmes (Young Sherlock Holmes) - Barry Levinson. Rövidzárlat FRANCIAORSZÁG Astérix Britanniában (Astérlx chez les Bretons) - René Goscinny, Albert Uderzo. A bumeráng (Le battant) - Alain Delon. 37’2 reggel (37’2 le matin) - Jean- Jacques Beineix. A kölyök (Le mome) - Alain Corneau. Mézeshetek (Lune de miéi) - Patrick Jamain. A zöld sugár (Le rayon vert) - Eric Rohmer. JAPÁN Végső felvétel (Final Take) - Jamada Jódzsi. OLASZORSZÁG Reméljük, nőnemű (Speriamo sia femmina) - Mario Monicelli. A velencei nő (La Venexiana) - Mauro Bolognini. AUSZTRÁLIA Krokodil Dundee (Crocodile Dundee) - Peter Faiman. Joshua akkor és most (Joshua Then and Now) - Ted Kotcheff. BRAZÍLIA A sorsa színe (A cor do seu destino) - Jorge Durán. HONGKONG Isten fegyverzete (Armour of God) - Jackie Chan. Rendörtörténet (Police Story) - Jackie Chan. SVÉDORSZÁG Borsó és macskabajusz (Morrhar och ärtor) - Gösta Ekman. (A magyar címek többnyire ideiglenes nyersfordításai az eredetiknek.) Filmkultúra A márciusi számban vitát indít a folyóirat a (dokumentum-)filmezés etikájáról, módszertanáról. Ehhez szolgál bevezetésül Gáspár László írása, melyben a Gulyás fivérek egyik szélesebb nyilvánosság elé nem került, de az értők körében mégsem ismeretlen - filmjének, a Kísérleti iskolának szereplője, a címbeli iskola volt igazgatója egyebek között az alábbiakat fogalmazza meg: „Milyen módszerek, eszközök jellemzik ezt a »dokumentarista« dokumentumfilmet? I. A szereplők bizalmának megnyerése. Velünk mindvégig elhitették, hogy az eredetileg vállalt filmszociográfiához készítik a felvételeket, a film az iskolakísérlet folyamatáról szól, a felvételekkel huzamosan - több évig - követik az eseményeket. Önkritikusan számot kell adnom arról, hogy ez a blöff az én esetemben túlságosan is sikerült; én voltam a legutolsó, aki észrevette, hogy a film nem az iskolakísérletről, hanem az iskolakísérlet egyszemélyes ellenzékéről szól, az ő portréja, az ő szemléletét, vádjait sugározza és nagyítja fel. Naivitásom határtalanságára jellemző, hogy a gyanakvó testülettel szemben sokáig védelmeztem a film értékeit, a filmezés lehetőségeit, bizonygattam a film alkotóinak jó szándékát, és mindent megtettem azért, hogy minél több felvételt készítsenek az iskoláról. 2. A szelektív érdeklődés. Nem a vágás az igazi trükk, amellyel a valóságot meghamisítják, hanem az, hogy mit szemelnek ki felvételre.” A következő számban a Gulyás fivérek nyilatkozata jelenik meg. A vitához mások is hozzászólnak majd. Nemrégiben hunyt el Andrej Tarkovszkij, a kiváló szovjet filmrendező. Fazekas Eszter tanulmánya A tükör című film mélyreható elemzésével közelíti meg az életmű legfontosabb tanulságait. Filmvilág A Filmvilág márciusi számában több cikkből álló, terjedelmes összeállításban méltatja a nemrég elhunyt Andrej Tarkovszkij munkásságát. Az alábbiakban Kovács András Bálint-Szilágyi Ákos: Az idő betegsége (Tarkovszkij Nosztalgiája) című tanulmányának bevezető paszszusait idézzük: A Nosztalgia nemcsak Tarkovszkij életművében, hanem életében is különleges helyet foglal el. A zárás és a nyitás, a vég és a kezdet filmje. Amikor a lausanne-i L’Age d’Homme Kiadónál nemrég megjelent Tarkovszkij-könyvünk alább rövidítve közreadott zárófejezetét írtuk, remélhettük még, hogy csak a Szovjetunióban készült orosz filmek sora zárul le ezzel az alkotással, mely egyben az eddigi életmű összefoglalása és megkoronázása is, s az életműben új sort nyit. Még az a külső körülmény is jelképes értelműnek tűnt fel, hogy a Nosztalgia szovjet-olasz koprodukcióban készült, szovjet rendező Olaszországban forgatott orosz filmjeként. Az új sort, az új kezdetet pedig az Áldozathozatal ígérte, Tarkovszkij utolsó filmje, akkor már a halálos betegség és a csodavárás hátterén. A halál - e művészileg éppen a Nosztalgiában megírásából idézünk: „Az emlékezet a múltba és jövőbe kiterjesztve meghosszabbítja a szubjektum életét, és kitágítja a film határait. Maruszja a tükörbe néz, és öregkori önmagát látja benne. Alekszej álmodik, és már kisfiúként is látja magát tükörbe nézni. Alekszej emlékezik, s emlékeinek tükrében megjelenik a jelenre érvényes történelem - a világ tükrének számtalan villanásában ... A történelmi tükörben az ember változatlan szellemi arculata tükröződik, s lenyomataként a művészet. A művészet beemelése így nem csupán felmutatás. Az alkotó szubjektum nem a kultúra maradványainak emlékfoszlányaiban, szétdaraboltan tételeződik, hanem önmagából építkező, autentikus világképébe olvasztja be a több évezredes civilizáció értékeit, így Leonardo, Bach és Chagall, a középkor ikonjai és Bruegel festményei egyéni stílusjegyekké válnak. Id. Pieter Bruegel Téli vadászat című festménye a Solarisban is fontos dramaturgiai funkciót tölt be. Kelvin rájön, hogy lelkiismeret-furdalását nem tudja megszüntetni, ha halott felesége emlékeként visszatérő képmását kilövi az űrbe. Már kezdi megszeretni testet öltött emlékezetét, vagyis megtanul önmagával azonosulva élni. A festmény lassan megelevenedik. Tarkovszkij a festmény és a kamera egyidejű mozgatásával éri el, hogy a kép közepén álló fáról lassú szárnyalással indul el a belső terek felé a tengelicemadár. Alakjához már itt is némi biblikus jelentés tapad, mert összefüggésbe kerül Harey feltámadásszerű felszállásával. Élővé a festmény tehát az emlékezetmadárral válik. A tükörben a valóságban jelenik meg Bruegel képe. A vadászokat nem látjuk, de a tértagolás, a beállítás szöge megegyezik. Az előtér középpontjában álló kis fáról száll Aszafjev fejére a tengelice; az atombomba-jelenet víziója és a háborús emlékképek összefüggésében, a XX. századi megváltásgondolatot kifejezve.A jósolt és meghívott halál - factum brutuma azonban megváltoztatta az életmű arányait is. Mostantól a Nosztalgia az egész életmű zárótétele immár, az Áldozathozatal pedig epilógusa. Tudjuk, hogy személyes élet és alkotási folyamat még a Tükörben sem folyt össze annyira, mint a Nosztalgiában. Ezt a körülményt maga Tarkovszkij is szinte csodálkozva vette tudomásul: „Eddigi pályafutásom során először éreztem meg azt, hogy a film önmagában milyen nagymértékben fejezheti ki alkotója állapotát. A főszereplő a rendező alteregója . . . Furcsa egybeesés ez: az, amit szerettem volna bemutatni, hirtelen azokhoz az érzésekhez kezdett el hasonlítani, amelyek olaszországi tartózkodásom alatt kerítettek hatalmukba”. (Kiem. - K. A. B.-Sz. Á.) Mindig van az efféle „furcsa egybeesésekben”, mikor az élet kezd hasonlítani a műalkotásra, valami lenyűgöző, de valami félelmetes is. Az igazán félelmetes azonban az, amikor a nyitott, keletkezésben lévő élet és a lezárt műalkotás viszonya megfordul és a mű kezdi átírni magát a létbe, a metafora megvalósul: a alterego - a hős betegsége és halála az „ego” - a szerző betegségévé és halálává válik. Mintha a jelkép lázadna föl teremtője ellen és ragadná magához a kezdeményezést, hogy a valóságos lény, a szerző életéből is jelet csináljon, a szerző életében értelmezze magát.” A két filmművészeti folyóirat márciusi számából a következő írásokat ajánljuk olvasóink figyelmébe. A sorsa színe Smaragderdő Nagy baj Kis Kínában Hegylakó KANADA Andrej Tarkovszkij: A tükör MOZGÓ KÉPEK TARSZAPSZEMLE