Mozgó Képek, 1988 (4. évfolyam, 1-8. szám)

1988-07-01 / 7. szám

6 fIUMELET Mondják, a DEFA babelsbergi műtermeiben pillanatnyilag egyetlen szabad kamera sincs - „mindenki dolgozik”. Noha az NDK film­gyártása már hosszú ideje évente csak tizen­hat játékfilmet állít elő, a stúdiókban kopro­­dukciós alkotásokat, bérmunkában vállalt filmeket és számos tévéfilmet is forgatnak. Munka tehát van bőven, és bizonyosra ve­hető, hogy a hazai mozilátogatók változatos, érdekes filmekkel találkozhatnak majd a jö­vő szezonban. A most készülő filmek ugyan­is csak jövőre kerülnek a mozikba, és ez a „jövőre” már 1988 őszével kezdődik. Az új filmek egy csoportja a szerelemmel, házassággal, a párkeresés (és -találás) idősze­rű problémáival foglalkozik. Dietmar Hoch­­muth rendező a Vlagyimir Makanyin elbe­széléséből készült Egy lélegzetvétellel című filmjében egy olyan fiatalember ötletgazdag próbálkozásait mutatja be, akit elhagyott a kedvese, s ő most megpróbálja visszaszerez­ni. A film új színészt avat: Steffen Menschin­­get, akit korábban ígéretes, induló lírikus­ként ismert meg az olvasóközönség, és aki most élete első (és utolsó?) filmszerepét ala­kítja. Ő maga erről a szerepéről úgy nyilatko­zott, hogy meglehetősen közel áll hozzá, any­­nyira, hogy szinte önmagát kell alakítania. Ezért nem tudja, adódik-e még a számára ilyen alkalom, játszik-e még valaha filmben. Iris Gusner új filmje, a Szeretlek, április, április komédia. Egy ifjúkorában nagy titok­ban egybekelt és már réges-régen elvált há­zaspár különös története, amely az egyete­men kezdődik. A családjog nagy tekintélyű professzora igen csinos, elsőéves hallgatójá­nak bevallja, hogy ő az apja. A lány figyelni kezdi a professzort, és lassacskán kideríti, hogy a házasság intézményének a nyilvános­ság előtt is ádáz ellenfele valójában a nőt nem elbájoló kedvességű rajongója. Ezt a gyengéjét kihasználva vezeti vissza a profesz­­szort elvált feleségéhez, az édesapját az édes­anyjához. Michael Kann rendező új alkotása, A tá­volság közted, köztem és közte afféle három­­szögtörténet, amelyben egy popénekesnő, egy újságírónő és egy könyvkereskedő éli át a szerelmet, a válást, s vállalja ezáltal önma­ga keresését. Hedda Zinnersnek Kiegyezés a halállal cí­mű, a német könyvpiacon sikeres regényéből készít moziváltozatot Siegfried Kühn. A szí­nésznő című film főhőse egy ifjú sztár (Co­rinna Harfouch alakítja), aki előtt nagy kar­rier áll, de 1933-ban végzetesen beleszeret egy zsidó fiatalemberbe (André Hennicke). És mert szerelmétől semmiképpen sem akar elválni, osztoznia kell annak tragikus sorsá­ban. Míg Kühn egy szerelem kapcsán leplezi le a hitleri fasizmus gyilkos arcát, a nemzet­közileg is nagyra értékelt rendező, Roland Graf Fallada - az utolsó fejezet című filmjé­ben, egy, a hitleri Németországban is elis­mert író - Hans Fallada - sorsán keresztül mutatja be, milyen hatású volt a nácizmus a lelkiismeretes emberekre. Fallada, ellentét­ben más, világhírű írókkal, a kisemberek sor­sának költője, krónikása. Hitler uralomra ju­tása után is otthon marad, nem emigrál, mert nem tud elszakadni azoktól, akik „elsősor­ban ihletik és elsősorban olvassák”. Ám ezért a döntéséért később súlyos árat kell fi­zetnie: az egészségébe, végül az életébe ke­rül. Gráf filmje 1937-ben kezdődik és 1947- Szerelmek, krimik, történelmi históriák­ ben, Fallada halálával ér véget. Az utolsó év­tized krónikája az író félelmeit, depressziós rohamait jeleníti meg, amelyek végül alkoho­lizmushoz, morfinizmushoz vezetnek. Min­dent tisztán lát, de nem szólhat, nem csele­kedhet. A tehetetlenség testileg-lelkileg felőr­­li. Majd jön 1945, a béke, s az író rövid fel­lángolása, mely három jelentős alkotást eredményez - A nép nevében, az Emlékezések és a világsikerű Halálodra magad maradsz - valamint egy, csak a halála után közreadott, nem teljesen befejezett művet, Az iszákost. Maga a rendező így beszélt a filmről: „Falla­da élete igazi írótragédia és kispolgárdráma. Bizonyos tekintetben hasonlít sok-sok ezer német életrajzához. Csak Fallada veszélyez­tetettebb volt náluk, mélypontjai mélyebbek voltak, felemelkedése fárasztóbb, mint a te­hetséggel kevésbé megvert embereknél. Fal­lada az átlagos esetek között különlegesen koncentrált példája annak, hogy az emberrel mi minden fordulhat elő. Ami a filmben Fal­ladéval történik, nemcsak vele eshetik meg, hanem velem, velünk is, és nem csupán a fa­sizmusban, de itt és ma is. Erről szól ez a film.” Karl-Heinz Heyman rendező filmje, a Sze­rencsénk van is a múltat idézi, nevezetesen 1945—46 telét. A komédia Walter Paschel si­keres regénye, az Iskoladisznó alapján ké­szül. Fő alakjai, egy kis falu lakói, más-más érdekből vadásznak egy vaddisznóra: a taní­tó az iskolának szánja, a pap a hús feléért szenet szeretne cserélni, a rendőr az előírá­sok alapján kíván végezni vele és így tovább. Az indokok és a résztvevők jellemrajzai visz­­szaadnak valamit a korszak hangulatából. Jörg Foth és Tran Vu rendezők közös film­je, a Dzsungel ideje történelmi história, amely azonban már a koprodukciók világába vezet. Hősei a negyvenes évek végének német ide­genlégiósai, akik francia színekben harcol­nak a független Vietnamért küzdő hazafiak ellen. Néhányuk azonban megérti és magáé­vá teszi a vietnamiak célkitűzését, és csatla­kozik a szabadságharcosokhoz. Az első fel­vételi napon a hanoi katedrálisban csaknem másfél ezer statiszta és hét NDK-beli színész állt a kamerák elé. Az NDK-beli­ vietnami koprodukció főszereplője: Hans-Uwe Bauer. Február végén svájci­ NDK-beli kopro­dukcióban kezdődtek meg a Pestalozzi hegye című film felvételei. Rendezője a svájci Peter von Gunten. A látványos Pestalozzi-életrajz címszereplője: Gian-Maria Volonté. A ki­emelkedő jelentőségű humanista nevelő életé­ről készített film Lukas Hartmann 1978-ban megjelent regényes életrajzára épül. Még számos filmről adhatnék hírt, közü­lük azonban most csak még kettőt emelnék ki. A nagyon tehetséges Rainer Simon rende­zi A Chimborazo megmászása című filmet, amely a nagy tudós, Alexander von Hum­boldt életét eleveníti meg. A felvételek Fran­cia- és Spanyolországban, Ecuadorban és az NDK-ban készülnek. Frank Beyer rendező A betörés címmel bűnügyi komédiát készít Wolfgang Kohl­­haase forgatókönyve és egy 1957-ben ténylege­sen megtörtént bankrablás nyomán. A sze­reposztás érdekessége, hogy Otto Sander és Rolf Hoppe oldalán a nyugatnémet Götz George, a Tetthely-sorozat népszerű Schi­­manskija alakítja a főszerepet. Beyer és Ge­orge ezúttal már másodízben dolgozik együtt. Ezenkívül még egy krimi készül A tettes­társak címmel. Rendezője a külföldön is jól ismert Horst Seeman. A film forgatókönyve Konrad Wolf Jules című regényén alapul. Úgy érzem, a DEFA következő szezonja érdekes, szórakoztató lesz, és néhány való­ban művészi filmet ígér. FRANK KÖNIG Szeretlek, április, április! - Iris Gusner filmje. Képünkön Henriette Paetz, Slawomir Józwik, Jan Nowicki, Amina Gusner A távolság közted, köztem és közte­­ Michael Kann rendező új filmjében Silvia Rieger és Kirsten Block alakítja a főszerepet Készül a Fallada - az utolsó fejezet. A kamera előtt Jörg Gudzuhn, a címszereplő, a kamera mellett Werner Kos, a kamera mögött Roland üressel Kicsoda Berky Harry? Pontatlan a kérdés, mivel 1944-ben meghalt a deportálásban. Ki volt hát Berky Harry? Gyermekszínész. Lakner bácsi gyerekszín­házának frakkos pöttömje. 10 éves, amikor a Fővárosi Operett Színház épületében műkö­dő Bárdos Artúr igazgatta Művész Színház­ban André Birabeau Déligyümölcs című víg­játékának gyerekszerepére Góth Sándor ki­választja negyven jelentkező közül, és hatal­mas akkori szériát fut a francia sikerdarab (1938. január 19-től). Játszott filmen is. 1936-ban forgatta Eöt­vös József-filmjét Balogh Béla: A megfagyott gyermek (Tomi). A forgatókönyvet a rendező gyakorlott szcenarista leánya, Orsi Mária ír­ta­­ napjainkban Szepes Mária néven nem­zetközi népszerűségű regényíró. Pünkösti Andor, a Madách Kamara alapító-igazgató­ja, a nagyszerű színikritikus és rendező for­gatta le az Álomsárkányt (1939), ami a Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország motívu­mainak dramatizálása. Felkai Ferenc forga­tókönyvében a főszerepet, Mikit, a kis rik­kancsot alakította Berky Harry. Barsi Ödön, a rádió főrendezője sokat foglalkoztatta hangjátékok gyerekszerepeiben (Légy jó mindhalálig, Anna testvére stb.) Bajor Gizi jótékonysági matinét rendezett a nyomorék gyermekek megsegítésére. Berky Harry ezen Szép Ernő prológusát mondta el. Elvégezte az elemi iskolát, beíratták a Szent István Gimnáziumba. Berky Harry 60 éves Lakner bácsi gyerekszínésze Berky Harry Azután kezdetét vette az államosított fajel­mélet. Törvénybe iktatták: ki léphet színpad­ra és kit foglalkoztathat a film. Berky Harry nemkívánatos személlyé lett. A száműzöttek színháza (az OMIKE művészakciójaként) megnyílt a Wesselényi utcában, a zsinagóga oldalépületének dísztermében. A Nemzeti Színház egykori Ádámja, Beregi Oszkár volt a főrendező, Bánóczy László az igazgatója és Bálint Lajos a művészeti vezető. Egykori kö­zönségkedvencek és fiatal művészek mene­kültek itt a nyilvánosság elé. Egyik utolsó be­mutatójuk volt (1944. január 8.) Jacob Gor­din négyfelvonásos színműve (Anyaszív), amit a Thália Társaság hajdani tagja, Gellért Lajos fordításában adtak elő. Berky Harry ebben a darabban is játszott Róbert Mária partnereként (aki utóbb a Nemzeti Színház­ban a Hamlet Színészkirálynője és a Csongor Mirigy boszorkánya volt). Magyarország né­met megszállásának napján (március 19.) ját­szot­ták utoljára Gordin darabját. Ekkor ért véget az OMIKE pályafutása és Berky Harry gyerekszínész pályája. Amikor véget ért az Anyaszív előadása, vé­­gigmorajlott a nézőtéren, hogy német kato­nák körülzárták a hitközség épületét. A kis gyerekszínészt, amikor édesanyjával együtt elhagyta az épületet, megmotozták, nincs-e náluk fegyver. Ősszel az óbudai téglagyárba gyűjtötték be. Apja Dachauba került, Harry Harkán át Felixdorfba, ahonnan nem tért vissza a harmincas évek sikeres gyerekszíné­sze. MOZGÓ KÉPEK

Next