Mozgó Világ, 1979. január-december (5. évfolyam, 1-6. szám)

1979 / 2. szám - ELBESZÉLÉS - Sarusi Mihály: A kutyakántor

, szeresd az igazat, hallgasd az igazat, tanuld az igazat, szeresd az igazat, mondj igazat, őrizd az igazat, óvd az igazat mindhalálig!" (Húsz János imája) Sarusi Mihály A kutyakántor Kövek énekelnek Szenő Gergellyel üzent Balázs atyánk: menjünk haza! Vár Ka­­manc, oltárhoz állítanak. Haza? Hova haza? Gergelynek lehet igaza. Kereng a világ­ba, Bécsből Prágába, innest meg Karakóba, s vissza, Szerémbe. Talán Táborban van a hazánk? Az a község is düledezik. Ott­hon meg nyomozók térítik a népet. Szerém még a miénk. Menjünk haza. Tanítsuk a népet. Ott­hon már viklifita zsinat is volt. Viklifita? Huszita! Árva magyarok gyülekezete. Árva, mit árva! Kiválasztott nép hogy lehet árva! Isten vá­lasztottja: minden nép! A német is?! Hallod, ők is énekelnek. Nem itt Csehországba, csak amott Németországba. Abba a sok Német Országba. Ütik már ők is a katolikot! Ütik itt is. Üt itt mindenki. Katolik gyilkol huszitát, taborita szaggat németet, cseh kelyhes tép cseh szélsőt, magyar pusztít cselákot, árva sereg tarol magyart Felföldet. Kicsap, becsap, torol! Mindenek csak torolnak. Nálunk még nem öli nép a népet! Nem-e? Hát a török portyák? Hát a rác despoták? Nézzed, hun van Magyarország! Alig maradt magyar Alsó-Pannóniá­­ban, szerémi Dunán túl. Cserög, Kamonc, Újlak, Belcsény, Fáczános, Péter Váradja, Karom, Besenyő, Sáros, s még né­hány falu, a többi csupa rác. Fölnyomta őket a török! Holnap tán ennyi se lesz. Elviszi a Duna. Rác, magyar, egyre megy. Ott ortodox, itt katolik. Ott Basi­­leost kötik máglyára, itt Híjszt, holnap tán minket! Áll a mág­lya szerte a világba. Ilyvói lengyelek Módvába futnak. Futha­tunk mi is, cseh Moldvától oláh Moldováig. Bár futni készülnek, még nézelődnek. Prága városába, hol az egyetemtől avagy a diákok szállásától egy fejszedobásra és há­rom lépésre, láncsavetésre avagy fütykösfütyültetésre, buzo­gánysuhintásra avagy botröppentésre, kőhajintásra avagy fél nyíllövésre, áll a csata! Zsigmond gyülevész százezeré törné ke­rékbe a huszita igét, ha a nép még ellent nem állana. Ám med­dig bírja? Az urak a táboriak ellen gyülekeznek, mert még tény­leg idehozzák Isten Országát! Hol mindenki szabad. Mindenki egyenlő. Micsoda világ lenne itt, ha a szélsők győznének. Nem fognak. Vége Tamás és Bálint tanulásának is. Még vizs­gát tesznek, még széjjel néznek, s usgyi! Uccu neki, vesd el ma­gad. Haza, Magyarországba. Ám addig még­ szeretnek. Jaj, ezek a tanulóévek! Legszebb éveiket töltik távol a hazától, távol a magyar szótól, távol a ma­gyar lánytól. Szeretni kell! Cseh lányt, német lányt, mily csuda­szépek ! S az élet, édes, a szabad élet! Jaj, csak itt ne ragadjunk! Mert a huszita leányok, oly ízesek! Isten tanításának enged­nek : nem kéretik maguk! Hogy ölelnek. A katolikok azt mond-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék