Mozgó Világ, 1980. január-június (6. évfolyam, 1-6. szám)

1980 / 5. szám - KÉPZŐ - Czakó Gábor: Előszó-szerűség Baksa-Soós Jánoshoz - Baksa-Soós János művei

Előszó-szerűség Baksa-Soós Jánoshoz Srác kora óta ismerem Jancsit, könyvet is írtam tőle - reá gondolva emlékek végtelen sora jelentkezik szólásra bennem. Hadd említsek két történetet, tán a leglelkesebb AVx-rajon­­gók sem ismerik őket. Az első egy pajkos és kalandor természetű borsószemmel esett, amely vagy tizenöt éve egy Baksáéknál rendezett családi vacsora alkalmával kiszökött Jancsi tányérjából, fölugrott a villájára, végigszaladt a karján, megpróbált elrejtőzni az ingében, a fülében, bujkált a hajában. A szülők szeppent mosollyal kísérték a hajszát, mi, ifjabbak, dőltünk a röhögéstől, Jancsi maradt komoly, küzdött. Pár év múlva Kecskemét külvárosának - ha jól emlékszem - Park nevezetű éttermében beatzenét hallgattunk. A gi­tárosok tiszta erőből tépték a mellkaprójukat, a dobos csépelte a dobját, az orgona bő­gött, minden erősítő a végsőkig fölcsavarva üvöltött. Förtelmesen tehetségtelen társaság volt, bár őszintén tehetségtelen. Föltuszkoltuk hozzájuk Jancsit, hogy teremtsen rendet. Ekkor ő már a Kex vezetője volt; az emlékezők tudják, hogy tudott minden létező hang­szeren­­ nem játszani. A félrészeg törzsközönség fújott piros nadrágja, vállig érő szőke h­­­ja, csaknem kétméteres, ötvenkilós termete láttán. Nos, szólt néhány szót a zenészekhez, és a keverőpult mellé állva rázogatni kezdett egy rumbatököt. Nem tudom, mit csinált még, de egyszer csak hangzatok támadtak az erősítőkből, majd magára maradt a szólógi­táros, és kénytelen volt betölteni hivatalát, utána a dobos, szóval zenélésre kényszerítette a gépágyúkezelőket - ezt a törzsvendégek fejének ütemes billegése is nyugtázta. Ha már két történetet ígértem, hadd toldjam meg egy frissebb harmadikkal. Csupán ennyi, esseni lakásában feleségével ágyban fekve fogadta a be nem fizetett közlekedési bír­ság miatt megjelent végrehajtót. „Ne zavartassa magát, fiatalember” - nyugtatta a tüchtig és szemérmes németet. Baksa-Soós Jancsi nem zenész, nem költő, nem festő, nem színész, nem rendező, ahogy a lexikonok írják majd róla, hanem művész. Teljes és nyitott személyiség, aki képes és haj­landó bármit új oldalról szemügyre venni, legyen az borsószem, vacsora, zene, végrehajtó, helyesírási szabály, közhely, Magas Művészet, hatalmasok, még ha vérébe kerül is a kísér­let , a szó átvitt és szó szerinti értelmében egyaránt. (Efféle eseteket részletesebb életrajz bőven sorolhatna.) Többek közt tőle tanultam, hogy a művészet nem a fül, a nyelv, a kéz ügyessége, hanem­­ magatartás. Czakó Gábor

Next