Mozgó Világ, 1980. január-június (6. évfolyam, 1-6. szám)
1980 / 5. szám - KÉPZŐ - Czakó Gábor: Előszó-szerűség Baksa-Soós Jánoshoz - Baksa-Soós János művei
Előszó-szerűség Baksa-Soós Jánoshoz Srác kora óta ismerem Jancsit, könyvet is írtam tőle - reá gondolva emlékek végtelen sora jelentkezik szólásra bennem. Hadd említsek két történetet, tán a leglelkesebb AVx-rajongók sem ismerik őket. Az első egy pajkos és kalandor természetű borsószemmel esett, amely vagy tizenöt éve egy Baksáéknál rendezett családi vacsora alkalmával kiszökött Jancsi tányérjából, fölugrott a villájára, végigszaladt a karján, megpróbált elrejtőzni az ingében, a fülében, bujkált a hajában. A szülők szeppent mosollyal kísérték a hajszát, mi, ifjabbak, dőltünk a röhögéstől, Jancsi maradt komoly, küzdött. Pár év múlva Kecskemét külvárosának - ha jól emlékszem - Park nevezetű éttermében beatzenét hallgattunk. A gitárosok tiszta erőből tépték a mellkaprójukat, a dobos csépelte a dobját, az orgona bőgött, minden erősítő a végsőkig fölcsavarva üvöltött. Förtelmesen tehetségtelen társaság volt, bár őszintén tehetségtelen. Föltuszkoltuk hozzájuk Jancsit, hogy teremtsen rendet. Ekkor ő már a Kex vezetője volt; az emlékezők tudják, hogy tudott minden létező hangszeren nem játszani. A félrészeg törzsközönség fújott piros nadrágja, vállig érő szőke hja, csaknem kétméteres, ötvenkilós termete láttán. Nos, szólt néhány szót a zenészekhez, és a keverőpult mellé állva rázogatni kezdett egy rumbatököt. Nem tudom, mit csinált még, de egyszer csak hangzatok támadtak az erősítőkből, majd magára maradt a szólógitáros, és kénytelen volt betölteni hivatalát, utána a dobos, szóval zenélésre kényszerítette a gépágyúkezelőket - ezt a törzsvendégek fejének ütemes billegése is nyugtázta. Ha már két történetet ígértem, hadd toldjam meg egy frissebb harmadikkal. Csupán ennyi, esseni lakásában feleségével ágyban fekve fogadta a be nem fizetett közlekedési bírság miatt megjelent végrehajtót. „Ne zavartassa magát, fiatalember” - nyugtatta a tüchtig és szemérmes németet. Baksa-Soós Jancsi nem zenész, nem költő, nem festő, nem színész, nem rendező, ahogy a lexikonok írják majd róla, hanem művész. Teljes és nyitott személyiség, aki képes és hajlandó bármit új oldalról szemügyre venni, legyen az borsószem, vacsora, zene, végrehajtó, helyesírási szabály, közhely, Magas Művészet, hatalmasok, még ha vérébe kerül is a kísérlet , a szó átvitt és szó szerinti értelmében egyaránt. (Efféle eseteket részletesebb életrajz bőven sorolhatna.) Többek közt tőle tanultam, hogy a művészet nem a fül, a nyelv, a kéz ügyessége, hanem magatartás. Czakó Gábor