Mozgó Világ, 1980. július-december (6. évfolyam, 7-12. szám)

1980 / 12. szám - BESZÉLY-FÜZÉR - Sarusi Mihály: A csabai Szajnán

Persze nem hordták ők minden házhoz, az azért túlzás lett volna. Csak a gazdák meg az urak rendelték Szlukánál a vizet, kímélték a gyerekeiket is, csak nem fogják be őket ilyen trógermunkára. A bérest meg a cselédet sajnálták vízhordásra használni, Szlukáék ol­csóbbak voltak. Meg néhány jómódú öregasszonynak vitte a vizet, mert egyébként még az egyedül élő vén csoroszlyáknak is gyerekek jártak a kútra. - Hozz vizet Bartolák néninek is! A szegényember gyereke akár kétszer is fordult, csak hogy a szomszéd néni szomjan ne vesszen. Szóval igazából Szluka jól megfért a vízhordó gyerekekkel. Azt lehet mondani, afféle munkamegosztás alakult ki. Mint lám itt a meccsen is. - Hát ez a Cédulás!... Mert megint nem gól. A Vörös Meteor kapusa burokban jött a világra, mert annak gólt rúgni... szinte lehetetlen. Ha a labda a vinkli felé tekeredik, hát kinyomja, amikor az ötösről vágja rá a csatár, biztos, hogy őt találja telibe, ha meg a közönséggel veszekedik, hiába fordít hátat a pályának, az ellenfél a kornerzászlót találja el. Amikor föllöki a cen­tert, és a bírót is elküldi a bús fenébe, hiába ítélnek tizenegyest, ritkán lesz abból gól. A legtöbbször nincs, aki vállalja a büntető rúgását, mert jól tudják, hogy Cédulás kivédi! Ha oda se néz, akkor is. Mondom, vagy fölé vágják, a kapufát trafálják el, de a háló meg se rezzen. Igaz, egyszer olyan ideges volt, hogy maga rúgta be e tizenegyest. Míg az ellenfél várakozott, ki is rúgta, Cédulás mérgében ott termett, s úgy bevágta, hogy a labda kirepült az utcára. Átszakította a hálót. Szluka ilyenkor volt a legboldogabb. Ma ilyen meccsek nincsenek. Akad még egy-két olyan játékos, amelyik a közönség kedvence, vagy mert annyira cselez, hogy még a bíró is dühbe gurul, vagy mert úgy kaszál, hogy lábszár legyen a talpán, amelyik kibírja. - Puha vagy! - szokta ilyenkor ordítani a mi Szkula szurkolótársunk. Máskor meg Cédulást piszkálja: - Nem kérsz egy födő vizet? Más se kell annak, kergetni kezdi. Szkula szedheti a lábát, a közönség meg röhög, visít, tapsol, fütyül. Az Agyag meg az Építők pályájára is járt, de az valahogy más volt. Valahogy az más vi­lág. Hát még ez a mai Előre. Azt se lehet mondani, hogy azért szerette ezt a Törekvés-pá­lyát, mert az első kerületi nép vízhordója volt, s így igazán otthon érezte magát. Azért is, mert estefelé, ha már megfáradt, vízhordás után elment a pályára, odaállt a kapu mögé, s visszapasszolhatta a labdát a focistáknak. Nemcsak ezért. Talán azért, mert itt játszott az a híres NB/I-es csapat? Igaz, negyvenöt után, az első nemzeti bajnokságban csak fél for­­dulót játszottak, s a csabaiak egyből ki is estek, de hát micsoda meccsek voltak itt! Hogy porzott a környék valamennyi utcája, amikor meglódult haza a nép! Másnap kétszer any­­nyi vizet árulhatott. S hogy ordított a közönség! Szluka akkor még az Aranykapcába járt, ott költötte el maradék pénzét. Persze az is igaz, nem sokat kellett költenie, mert az emberek mindig meghívták, fizettek neki. Bolon­dos ember, meglehet, se szakmája, se rendes munkája, legalábbis a tisztviselő meg az egyéb urak szerint, s félnótás is valamennyire, de talán épp ezért szerették. Ott az Arany­kapcában s a maradék öregek ma a Sarokházban. Mert a hajdani kuncsaftok inkább a Sarokházba járnak. Cédulásról azt se tudja, hol dolgozik, de azért szereti. Vérbeli játékos, olyan arénát csi­nál, hogy a közönség szinte az ő kedvéért jár a Meteor meccseire. Korábban Fülöp volt ilyen, az meg akkora ember, hogy nem kellett amögé semmiféle söprögető, megtette az egy­maga is centerhalfként. Azon az isten se ment át. Vagy már Cédulás után Csicskás! Az meg úgy csavarta a szögletet, hogy az volt a csoda, ha nem hullott a hálóba. A kapus hiába ren­delte oda az egész csapatot, Csicskás mindig jól rájuk ijesztett. Hát azt öröm volt nézni. Az­tán Osgyán, aki biztos tornász volt, mert amikor fölvágták, akkorát szaltózott, hogy néha átesett a taccsbírón is. Meg később az a Tanár úr, már azt se tudja, hogy hívták, csak hogy Tanár, mert úgy kezelte a lasztit, s miután kicselezte a kornerzászlót is, biztos,h­ogy rosszul adta be. De azok a cselek. . . Újabban meg ez a Laza gyerek. Ha az megindul, bekk létére meg se áll a tizenhatosig, s úgy beragasztja, hogy ha véletlenül a kapust találja el, bizony ő is a hálóban köt ki, hát még a labda. Igen, a Csányi utcába ma is kijár, de hát itt már nincsenek nagy meccsek, nincs közönség

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék