Mozgó Világ, 1982. január-június (8. évfolyam, 1-6. szám)
1982 / 3. szám - ELBESZÉLÉS - Sarusi Mihály: Hadak Úttyik
A közelben laksz? A közelben. A legények, párosában, csókos cimboraságban. Petyus tetszik a lányoknak, jól vág az esze, meg olyan helyre legény. Kemények a dologban, a szántón, a kaszálón, a famunkán. Otthon ülsz, Palkó? Én otthon. Hát ne üljél otthon. Szentmárton katolikus. Szegények, de katolikusok. Meglátjátok, nem lesz ez sokáig, jönnek az amerikaiak. A rádiók is azt mondják. Holnap vagy holnapután, nem mindegy? Ők majd fölszabadítanak, az amerikaiak. És majd akkor leszen demokrácia. Mondhatod magyarul. Gyere vénlány, mondja Palkó, a szeles, fenekedjünk össze. De az csak nem akarja. Úgyhogy összeveri. A lányok meg a menyecskék nagy szemeket méregetnek rája, Palkóra. Már jól keres. Anna se kutya, szépasszony. Lehengereli. Hálnak ők már mindenütt, ahol csak lehet. Ennél a háznál, amannál, malacot sütnek, nyalakodó bolti bort kéretnek, a tiszta szobában mulatnak. Szeretik egymást ugye kegyetlenül. Asszonyosan őrülten, meg kárpátkemény feneséggel. Hát ez a botrány. A falu. Mindez semmi. Kata megvéd, Kata elintézi, hogy ne legyek granicsár. Majd én intézkedem. Hogy ő majd elrendezi. A férje párttitkár. A csatabárdok meg csak pihennek. A szeretőm olyan forma, mintha bihalybornyú volna, nyehó nye. Ha kihajtom a mezőre, Haza hallszik a bőgése, nyehó, nye. A szemiben olyan csipa, mint egy hét krajcáros pipa, nyehó, nye. A fejiben olyan tetű, mint egy hét krajcáros kesztyű, nyehó, nye. Kinyeret is úgy tud sütni, Kétszer kever kovászt neki, nyehó, nye. Ha a puliszkát keveri, A taknya a földet veri, nyehó, nye. Vágják az erdei utat, Viszik a magyar fiúkat. Viszik, viszik lefelé, ú. Viszik Fejérvár felé, ú. Att adják a komisz gúnyát, ott adják a komisz gúnyát. Komisz inget, komisz gagyát, kurta szárú piros csizmát. Visznek minket katonának, de nem magyar katonának, visznek minket katonának, de nem magyar katonának. Ez se baj, az se baj, ez is baj, az is baj. Gyöngyélete van a regulának. Hozd fel, Isten, azt a napot. Hogy süsse fel a harmatot! A harmatot a mezőkről, A bánatot a szívemről. Felsütött a nap sugára, Minden ember ablakára. Jaj, istenem, mi az oka, Az enyimre nem süt soha? Feljött a nap, szépen ragyog, Búval kapott savval hagyott. Viszik már a szentmártoni fiúkat. Nem oda Buda. Egyszer volt Budán kutyavásár. Aki másnak vermet ás. Ádám, tököt visz a hátán. Anna, Banna, likas kanna. Annacska, bakmacska, torba járó malacka. Anikó, kell-e nádi botikó? Ágica, bogica, kell-e káposztacska? Áron, mit eszel a nyáron? Ari, Ari, Arika szalonnabőr karika. Balázs, hol a likból a tojás? Boda, Boda, laboda, harminc éves katona. Csíki, bocskorát felcsípi. Dezső, csürkeleső, pogácsavesztegető. Domokos, azt hiszi, hogy nagy okos. Erzsi, Erzsi pergelődik, az anyósa mérgelődik. Fazakas, keze-lába agyagos. Feri, Feri, félreveri, a kutyákat megnyergeli. Gyula, Gyula, fa Gyula, elmentél a faluba kenyeret kéregetni, szalmát szedegetni. Gyula, bula ókula, két kalánka fuszulyka. Gyurka, burka, kivitték az útra, két kutya húzza, a harmadik nyúzza, betakarták lepedőbe, Sári néni siratta, János bácsi kacagta. Gyuszi, Gyula, kapitány, fut a malacok után. Ilona, bilona, pánkáló, szunyodik a szolgáló. Ilus, bilus, sül a hús, melegül a piritus. Incze, Vincze, telik a pince. Istók, jőnek a vaddisznók. János, mért vagy olyan álmos. Jenő, Benő, szekérkenő. Jóska, poloska, felmászott a toronyba, megkérdezte hány óra, fél tizenkettő, szamár mind a kettő. Jóska, Jóska, bobóska, békáknak az apósa. Laci, Laci, Lázár, túrót visz a hátán. Ha megunja, leteszi, melléje ül, s megeszi.