Mozgó Világ, 1982. január-június (8. évfolyam, 1-6. szám)

1982 / 3. szám - ELBESZÉLÉS - Sarusi Mihály: Hadak Úttyik

A közelben laksz? A közelben. A legények, párosában, csókos cimboraság­­ban. Petyus tetszik a lányoknak, jól vág az esze, meg olyan helyre legény. Ke­mények a dologban, a szántón, a kaszálón, a famunkán. Otthon ülsz, Palkó? Én otthon. Hát ne üljél otthon. Szentmárton katolikus. Szegények, de katolikusok. Meglátjátok, nem lesz ez sokáig, jönnek az amerikaiak. A rádiók is azt mondják. Holnap vagy hol­napután, nem mindegy? Ők majd fölszabadítanak, az amerikaiak. És majd ak­kor leszen demokrácia. Mondhatod magyarul. Gyere vénlány, mondja Palkó, a szeles, fenekedjünk össze. De az csak nem akarja. Úgyhogy összeveri. A lányok meg a menyecskék nagy szemeket mére­getnek rája, Palkóra. Már jól keres. Anna se kutya, szépasszony. Lehengereli. Hálnak ők már mindenütt, ahol csak lehet. Ennél a háznál, amannál, malacot sütnek, nyalakodó bolti bort kéretnek, a tiszta szobában mulatnak. Szeretik egymást ugye kegyetlenül. Asszonyosan őrülten, meg kárpátkemény feneség­­gel. Hát ez a botrány. A falu. Mindez semmi. Kata megvéd, Kata elintézi, hogy ne legyek granicsár. Majd én intézkedem. Hogy ő majd elrendezi. A férje párttitkár. A csatabárdok meg csak pihennek. A szeretőm olyan forma, mintha bihalybornyú volna, nyehó nye. Ha kihaj­tom a mezőre, Haza hallszik a bőgése, nyehó, nye. A szemiben olyan csipa, mint egy hét krajcáros pipa, nyehó, nye. A fejiben olyan tetű, mint egy hét krajcáros kesztyű, nyehó, nye. Kinyeret is úgy tud sütni, Kétszer kever kovászt neki, nyehó, nye. Ha a puliszkát keveri, A taknya a földet veri, nyehó, nye. Vágják az erdei utat, Viszik a magyar fiúkat. Viszik, viszik lefelé, ú. Viszik Fe­jérvár felé, ú. Att adják a komisz gúnyát, ott adják a komisz gúnyát. Komisz inget, komisz gagyát, kurta szárú piros csizmát. Visznek minket katonának, de nem magyar katonának, visznek minket katonának, de nem magyar kato­­nának. Ez se baj, az se baj, ez is baj, az is baj. Gyöngyélete van a regulának. Hozd fel, Isten, azt a napot. Hogy süsse fel a harmatot! A harmatot a mezők­ről, A bánatot a szívemről. Felsütött a nap sugára, Minden ember ablakára. Jaj, istenem, mi az oka, Az enyimre nem süt soha? Feljött a nap, szépen ra­gyog, Búval kapott s­avval hagyott. Viszik már a szentmártoni fiúkat. Nem oda Buda. Egyszer volt Budán kutyavásár. Aki másnak vermet ás. Ádám, tököt visz a hátán. Anna, Banna, likas kanna. Annacska, bakmacska, torba járó malacka. Anikó, kell-e nádi botikó? Ágica, bogica, kell-e káposzta­­cska? Áron, mit eszel a nyáron? Ari, Ari, Arika szalonnabőr karika. Balázs, hol a likból a tojás? Boda, Boda, laboda, harminc éves katona. Csíki, bocsko­­rát felcsípi. Dezső, csürkeleső, pogácsavesztegető. Domokos, azt hiszi, hogy nagy okos. Erzsi, Erzsi pergelődik, az anyósa mérgelődik. Fazakas, keze-lába agyagos. Feri, Feri, félreveri, a kutyákat megnyergeli. Gyula, Gyula, fa Gyula, elmentél a faluba kenyeret kéregetni, szalmát szedegetni. Gyula, bula ókula, két kalánka fuszulyka. Gyurka, burka, kivitték az útra, két kutya húzza, a harmadik nyúzza, betakarták lepedőbe, Sári néni siratta, János bácsi kacagta. Gyuszi, Gyula, kapitány, fut a malacok után. Ilona, bilona, pánkáló, szunyo­­dik a szolgáló. Ilus, bilus, sül a hús, melegül a piritus. Incze, Vincze, telik a pince. Istók, jőnek a vaddisznók. János, mért vagy olyan álmos. Jenő, Benő, szekérkenő. Jóska, poloska, felmászott a toronyba, megkérdezte hány óra, fél tizenkettő, szamár mind a kettő. Jóska, Jóska, bobóska, békáknak az apósa. Laci, Laci, Lázár, túrót visz a hátán. Ha megunja, leteszi, melléje ül, s megeszi.

Next