Mozgó Világ, 1982. január-június (8. évfolyam, 1-6. szám)

1982 / 5. szám - OTTLIK GÉZA 70 ÉVES - Tandori Dezső: Két Rilke-vers fordítása Ottlik Gézának

Két Rilke-vers fordítása Ottlik Gézának (Próza című kötetében O. G. fellelhető említést tesz Rilkével s vele kapcsolatos megjegyzésemről. Hozzátenném, hogy Rilkét „megismertem”, s hogy fordít­­hatatlanságát már elvben is tudtam, huszonhat éve O. G.-nek, valamint persze Nemes Nagy Ágnesnak köszönhetem.) A Szonettek Orfeuszhoz II. részének XXII. darabja Ó, de a sorson túl, létünkben mennyi fölösleg, mennyi csodás! Parkokban fut vele habra a hab - vagy kő férfialakként terhet tart, odagörnyed nagy kapuívekhez, méltó erkélyek alatt. Ó, a harang­érc, mely nyelvével a szerte­ kifosztott, fásult köznapok ellen felkong, küld jeleket. Vagy Karnakban az egy, az az oszlop, az oszlop, mely túlél már-már örökéltű szentély-tereket. Most a fölösleg vak rohanás csak, futva ki­tombol, így zúdul tova mind, vízszintes sárga napokból, várják fényekkel vakítóvá aszva az éjelt. Ámde a száguldás széthull nyoma-tűnten. Légi röpívek, s égre íróik, tán egyikük sem élte hiába, mit ért. Ha a képzelet: élet. Mindent mily messze rejt.. . Mindent mily messze rejt tőlünk a kép. És bámuljuk, s elnevezzük igaznak. És vele váltjuk, mit az évek adnak, mégsem látjuk sosem, mi bűvöl épp, így hát, vesztesz-e, ne gyötörd magad. Nincs messzeség, min a szív túl nem érhet. S ha meghallod, hangod magasba csap: a világ zeng, csillagaid zenélnek. Utóirat az egészhez, és hatalmas atlétikai versenyekre jártunk, meg csekélyeb­bekre is!! TD Tandori Dezső 24

Next