Mozgó Világ, 1992. január-június (18. évfolyam, 1-6. szám)

1992 / 4. szám - SZOCIOGRÁFIA - Kovács Györgyi - Tódor János: Prostik, stricik, nepperek - Tudósítás a magyar Harlemből

A Népszínház utcáról nyíltak, a Conti utca meg a többiek, kotyog közbe az Öreg. Érdeklődöm a hölgyektől, mennyit szednek le róluk a májerek (a futtatók). Ursula és Zacis öntudattal kéri ki magának, nekik ugyan nincsenek stricijeik. Meg tudják ők védeni magukat! - Egy-egy fuvar alsó határa 1200-1500 forint között van, a maximum a csillagos ég. Ha mólés a hapsi, nem ritkán az összes pénze bánja. Ez persze csak egy sima kettyintés - fűzi a szót az óriásnő -, nincs benne semmi extra. ? - Hátulról insta - húzza el a száját Zacis, még mit nem. Ha a vendégnek franciázni támad kedve, akkor azért duplán kell fizetni. Ilyenkor mindig ketten vesszük kezelésbe. Egyikünk fönt dolgozik rajta, míg a másik alul imitálja. Még szép, hogy csak gumival! Olyan gyorsan elmegy, hogy észre sem veszi... Zűr van az Öreggel. Már az utcán ácsorgunk, amikor jön utánunk a pincér. Az Öreg az istennek se akar fizetni. Hát nem arról volt szó, néz ránk alázattal, hogy az önök vendége vagyok. Aztán meg könyörög, nehogy benne legyen a képe az újságban, mert megtépi az asszony. 3 - Olvastátok a Negyven évet? - kérdezi tőlünk Mariann, az öreg prosti, amikor Ursula bemutat egymásnak bennünket. - Én vagyok Kádár János fogadott lánya. Az én segítségemmel szökött meg a szegedi börtönből. De ezt ti tudjátok, merthogy olvastátok a könyvet. Abban nagyon szépen le van írva minden. Az apám volt a szobaparancsnok a cellában, ahol együtt ült Kádárral. Nagyon jó ember volt az édesapám, Kádár János is szerette. Mondta is neki, hogyha egyszer innen kiszabadul, örökre hálás lesz a rendessége miatt. Édesapám egyébként katonatiszt volt, de nem emiatt került börtönbe, hanem emberölésért, kettős gyilkosságért! Tudjátok miért ölt? Miattam, a lánya miatt, akit nagyon szeretett. Én félig román vagyok. Az anyám egy nagyon szép román nő volt, és 17 éves, amikor az apám feleségül vette. Sajnos én csak fényképről ismertem, mert meghalt, amikor megszülettem. Az apám nevelt egyedül - persze volt házvezetőnőnk­­, mert azt mondta: nem hozok neked mostohát, Zsuzsi! Igen, így hívott: Zsuzsi, Csutka Zsuzsi. Nagyon szerettük egymást, és ezért ölte meg azt a két embert, akik szintén katonatisztek voltak. De mondjátok meg, mit tehetett volna azok után, amit velem tettek? - kérdezi a szemét törölgetve, s közben nagyot kortyol a vodkájából. - Szóval, édeseim, képzeljétek el a következőket. Tizenegy éves voltam, amikor apámnak ez a két tiszttársa elvitt motorozni. Egy elhagyott helyen az erdőben kikötöttek egy fához, és elkezdtek erőszakoskodni velem. Próbáltam védekezni, kiabálni, amennyire tudtam, de ez nem segített volna rajtam. Az volt a szerencsém, hogy meghallotta valaki a kiabálásomat, és odajött. Otthon nem mertem elmondani az apámnak, hogy mi történt, mert nagyon szégyelltem a dolgot. A végén azért mégis kiderült minden, mert az, aki megmentett és hazavitt, mindent elmondott az apámnak. Ő megkérdezte tőlem, hogy tényleg erőszakoskodott-e velem a két tiszt­ barátja. Erre aztán mindent elmondtam neki. Az apám egy év leforgása alatt mind a kettőt megölte, így állt bosszút értem. Évekig nem tudtam, hogy börtönben van, mert a nagynéném, aki nevelt, azt mondta, hogy édesapám elutazott, és mint katonatiszt, olyan beosztásba került, ahova engem nem vihetett magával, sőt még azt sem engedé­lyezték neki, hogy levelet írjon, mert annyira titkos a szolgálati helye. Pár év múlva, egészen véletlenül a nagynéném holmijai között kerestem valamit, amikor egy régi újságot találtam. Ebből tudtam meg, hogy az apám megölte azt a két embert, és Szegeden ül a börtönben. Fogtam magam, és másnap elutaztam hozzá. Ott ismertem meg Kádár Jánost, és mivel nagy volt a korkülönbség köztem és közte, lányává fogadott, és megígérte apámnak, hogy gondomat fogja viselni. Kaptam nyugdíjat is, de Grósz Károly elvette. Pedig miniszter vagyok. Még a számítógépben is szerepelek, ahol a fejeseket nyilvántartják, és

Next