Mozgó Világ, 1995. július-december (21. évfolyam, 7-12. szám)

1995 / 11. szám - SZOCIOGRÁFIA - Tábori Zoltán: Gengszterregény

Tábori Zoltán Gengszterregény Donászi és Bene címmel két gengszter életét írtam meg hat évbe sűrítve. Ez a hat év a nagy változások kora: 1989-1994. A készülő kézirat első oldalán sokáig ez állt: Különleges kockázatú vállalkozások. Mert hát amit Donászi és Bene művelt, az sem az ő, sem a baráti-ismerősi körük szemében nem volt más, mint „kis forga­lom - nagy haszon” elvén működő üzleti tevékenység. Akár a kezdeti raktárfoszto­gatásokról van szó, akár a későbbi rablógyilkosságokról, Donászi és Bene végig ezt a kifejezést használja: munka. Lebukásuk után Donászi az elébe tett kihallgatási jegyzőkönyveket nem is hajlandó aláírni addig, amíg a rendőrök a belecsempészett „balhé”, „buli” stb. szavakat ki nem javítják. Donászi és Bene gyilkosok, a magyar kriminalisztika rekorderei. Nem ítélkezni kívántam felettük, hanem érteni őket. Tizenhét hónapon át látogattam mindkettő­jüket a legkülönbözőbb börtönökben, jártam nyakukra hét megyében élő hozzátar­tozóiknak, barátaiknak, ismerőseiknek, rágtam át magamat a 22 kötetes peranya­gon és több mint ezer oldalra rúgó magánlevelezéseken, ismerkedtem a helyszínek­kel, folytattam véget nem érő beszélgetéseket az ORFK, BRFK, Győr-Moson-Sop­­ron Megyei RFK, Fejér Megyei RFK, a BM, a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság és az IM megszámlálhatatlan tisztjével és tisztviselőjével. E dokumentumok, meg­figyelések és interjúk sokaságából született meg ez a regény, amelyben minden esztendő egy-egy fejezet. Célom egy ismeretlen, vagy csak felszínesen ismert világ hétköznapjainak a fel­tárása volt. Az alább közölt lerövidített fejezetből mégis épp ezek az epizódok hiá­nyoznak: a választott év ugyanis 1992, az apróbb jelenetek és a holdudvarban mozgó figurák megértéséhez minduntalan vissza kellene nyúlni az előzményekhez. Az elhagyásokkal elkerülhetetlenül puskaporfü­stösebb lett a történet, elhomályo­sítva az árnyaltabb részleteket. Donászi és Bene összetett személyiségek. Az értel­miségi családból származó volt katonatiszt Donászi irodalmi szintű memoárokat írt e könyv számára börtönében, Bene viszont inkább a népi táborba tartozó, szug­­gesztív modorú magyar „keresztapa”. 1992-ben Donászi 38, Bene 41 éves. Ebből 9, illetve 7 évet töltöttek börtönben. Előreláthatólag 2014-ben szabadulnak. A Székesfehérvári Könnyűfémmű meghirdette a megyei lapban, hogy vállalja kétütemű Barkasok négyüteműre alakítását. Donászi és Bene a részletek meg­beszélése végett felkereste a központot. Az irodaházba hamis személyi igazol­vánnyal jutottak be. Látogatásuk épp fizetésnapra esett. A földszinti hallban várakozva tanúi lehettek a pénzszállítók érkezésének és átvonulásának. - Hát ez egy kicsit rázós - mondta Bene László már a kocsiban, útban Sere­gélyes felé. - Kérdés, hogy akarunk-e egérfogóból sajtot lopni. - Akarunk, hát hogyne akarnánk! Én még ilyen tömött pénzestáskákat soha az életben nem láttam! - lelkesedett Donászi Aladár. - Figyelted? Alig fértek be velük! Majd vigyáznunk kell, a portást meg ne lőjük, mert akkor ki fogja a hasát behúzni nekünk, miközben kizárja az ajtót? - Frászt! Nem fogunk lövöldözni! Nem hagyunk ujjlenyomatot! - Csak vicceltem. - Jó vicc volt! De ugye azt is csak viccnek szántad, hogy majd a Miki fog várni minket járó motorral odakinn?!

Next