Mozgó Világ, 1998. január-június (24. évfolyam, 1-6. szám)
1998 / 1. szám - A RASSZIZMUSRÓL - Kovács M. Mária: Ügyvédi és orvosi politika a zsidótörvények idején
az első zsidótörvény kapcsán kialakult helyzetet például a Népszövetség brit megbízottja, aki feletteseinek írott tanulságos jelentésében arról számolt be, hogy: „Maguk a komolyabb zsidók is igényt tartottak efféle lépésekre, egyrészt azért, hogy világos legyen, mi is a helyzet, másrészt pedig azért, hogy az ésszerű korlátozás ne fajulhasson üldözéssé.” Hamarosan kiderült azonban, hogy az első zsidótörvényt nem követte a feszültség enyhülése, hanem ellenkezőleg, kezdetét vette a politikai antiszemitizmus tragikus eszkalációja. A kormányban Imrédy bukása után gróf Teleki Pál vált az antiszemita intézkedések szigorításának legfőbb szószólójává. Noha a plebejus indulatokat felkorbácsoló náci ideológia távol állt az arisztokrata földrajztudóstól, Teleki mindazonáltal a modern, faji alapú antiszemitizmus elkötelezett híve volt. Földrajzi, eugenikai és demográfiai tanulmányai során már fiatalkorában olyasféle világképet alakított ki magában, amely szerint a nemzetiség 108 gb vallási és faji problémákat a hatalom urainak rendeleti úton, akár jogfosztó intézkedésekkel kell kezelniük, térképpel és statisztikával a kézben. Az sem volt ellenére, ha mindebből a hatalom birtokosai komoly anyagi előnyre tesznek szert. Az antiszemitizmus Teleki egész politikai pályáján végighúzódott: első miniszterelnöksége idején, 1920-ban bevezette a háború utáni Európa első zsidóellenes törvényét. Második s egyben utolsó hivatali ideje a zsidóellenes intézkedések roppant szigorodását hozta magával. Az Imrédy-kormány által előkészített, s Teleki miniszterelnöki hivatalba lépése alatt elfogadott második zsidótörvény véget vetett annak a viszonylagos mérsékletnek, amely még az 1938-as törvényeket jellemezte. Teleki Pál politikailag motivált öngyilkossága nem feledtetheti azt a dicstelen politikai szerepet, mondhatni főszerepet, amelyet félmilliónál is több magyar állampolgár alapvető emberi jogainak megvonásában játszott. A második zsidótörvény legvészjóslóbb újítása az volt, hogy a „zsidó” fogalmát most már egyenesen a német nemzeti szocializmus gyakorlatára jellemző faji fogalmakkal határozta meg. Az új törvény szerint zsidónak számított az, akinek szülei közül bármelyik, vagy nagyszülei közül legalább kettő zsidó volt. A törvény kimondta, hogy a zsidó vallási közösséggel való viszony megszakítása, magyarán a kikeresztelkedés a törvény előtt nem változtat a zsidó fajhoz való tartozás tényén. Az új törvény további alapvető politikai és állampolgári jogokat vont meg a zsidóktól. Elrendelte, hogy a zsidókat öt éven belül ki kell vonni a bírói karból és a közoktatásból; megtiltotta, hogy zsidók újságszerkesztőként, illetve színházigazgatóként működjenek; a szabadfoglalkozásokban a zsidók arányát hat százalékban maximálta, s ugyancsak hatszázalékos felső határt szabott a zsidók birtokában lévő iparengedélyekre. A törvény szerint a magánvállalkozások által eszközölt kifizetéseknek legfeljebb tizenkét százaléka juthatott zsidó ügyfelek kezébe, a közintézmények által kötött szerződéseknek pedig legfeljebb hat százaléka juthatott zsidó cégeknek. Becslések szerint a törvény mintegy kétszázezer fő megélhetését érintette. Magyarország most már felsorakozott azok közé az országok közé, amelyekben a zsidókkal szemben a legmesszebbmenő diszkriminációt alkalmazták. De a magyar zsidótörvényeket még ekkor sem egy náci típusú diktatúrában hajtották végre, hanem egy olyan országban, amelyben a polgári szabadságjogok bizonyos köre fennmaradt, s nem szűnt meg teljesen az ellenállás lehetősége sem. A zsidótörvények végrehajtásával megbízott szakmai kamarák, munkáltatók és minisztériumok számára meglehetősen tág tér nyílt arra, hogy kiélezzék vagy tompítsák a törvény előírta diszkrimináció hatását. A szabadfoglalkozásokban sok múlott azon, hogy az adott szakmai közösség - az orvosok, ügyvédek vagy a mérnökök - lelkes egyetértéssel vagy éppen ellenkezőleg, idegenkedve és szkepszissel fogadták-e a zsidó kollégáikat sújtó törvényt.