Mozinet Magazin, 2008 (5. évfolyam, 1-12. szám)
2008-07-01 / 7-8. szám
www.mozinet.hu 2008. július-augusztus a gengszterfilmben kristályosodott ki Melville különös világa: a bűnözők abszurd erkölcsének hatására a társadalom elvei darabokra hullnak. A krimi - amely egyszerre volt művész- és közönségfilm - osztatlan kritikai elismerést és egyben nagy anyagi sikert is aratott. „A FILMJEIM ÁLMOK..." - nyilatkozta Melville, aki sorra ontotta jobbnál-jobb bűnügyi filmjeit. Kicsiny stúdiójában egy pillanatra sem állt meg az élet: íróasztalfiókjában 22 (!) saját kezűleg írt, kész forgatókönyv tornyosult... Alain Delon már feltűnése óta szimpatikus volt a rendezőnek. A színész első filmjének 1957-es bemutatója után, egy étteremben találkoztak először. Melville odament a vakító kék szemű fiatalemberhez, és megkérte, hogy írja be a nevét a noteszába. „Ez a fickó még fantasztikus karriert fog befutni!" - mondta a rendező a barátainak. „Nem túl gyakran fordult elő velem, hogy embereket kértem meg, hogy írják fel a nevüket a határidőnaplómba. De minden egyes alkalommal, amikor megtettem, azokból az ismeretlenekből sztár lett." 1963-ban Delon számára írta A szamuráj forgatókönyvét, de a színész a hollywoodi vendégszereplése miatt látatlanban visszautasította. Négy évvel később Delon már ismét hazájában dolgozott, mivel amerikai turnéja nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Amikor megnézte Melville A második nekifutás című krimijét, sietve megkereste a művészt a korábbi filmtervvel kapcsolatban. Melville olvasni kezdte neki A szamuráj forgatókönyvét, de a sztár rövidesen félbeszakította: „Kilenc perce olvassa a történetet, és eddig még egyetlen párbeszéd sem hangzott el. Ezt csinálom, és semmi mást..." „Ezt a filmet senki mással nem tudtam volna elkészíteni, csak vele. Erről annyira meg voltam győződve, hogy amikor 1963-ban visszautasította, egyszerűen a fiókomba dugtam a sztorit addig a napig. És eljött a nap...” - nyilatkozta Melville, majd így folytatta: „Még ha én vagyok a filmjeim kizárólagos szerzője és a legnagyobb szabadsággal is dolgozom, mégsem egyedül hozom létre őket. Van egy társszerzőm, és ez a társ - ha Delonnal forgatok - teljesen biztos, hogy a színész. Egy nagy színész mindig társszerzője a filmnek. Alain elmondhatatlanul sokat segít nekem." A szamuráj megújította a gengszterfilm műfaját, legendás képsorai bevonultak a filmtörténetbe. „Megy egy magányos férfi az utcán, sietős léptekkel, zsebre dugott kézzel, felhajtott gallérral, kalapját mélyen a szemébe húzva. Merev, kifejezéstelen arcából jóformán csak szomorú, hideg szemei látszanak..." - Ilyen volt a Melville megálmodta Jeff Costello, a mozi egyik leghíresebb bérgyilkosa - megformálója, Alain Delon pedig az élete talán legjobb alakítását nyújtotta a szerepben. De nemcsak a képsorok, a dialógusok is örökzöldek maradtak. „Sohasem veszítek, valójában soha" - mondja Delon a filmben, és a mondat civil életére is igaz lett. A szamurájjal rátalált filmbeli imázsára, a vonzó bűnözőre, amellyel sikert sikerre halmozott. A szamuráj egy életre összekötötte a rendezőt és a főszereplőt, a Delon—Melville barátság a francia film világának leghíresebb kapcsolatai közé tartozott. Delon apjaként tisztelte, példaképének tekintette a nála csaknem húsz évvel idősebb direktort, akinek Visconti és Clément után a legtöbbet köszönhette. Melville ugyancsak mindig meleg hangon, nagy szeretettel nyilatkozott kedvencéről: „Nagyon különleges kapcsolatban állok Alainnel. Ő a legszebb francia férfi és a legokosabb színész napjainkban. Úgy viszonyulok hozzá, mintha az öcsém, vagy inkább a fiam lenne." FOLYTATÁS DELONNAL A szamuráj után kettősük A vörös körrel (1970) tért vissza. A főbb szerepeket Melville kedvenc sztárja mellett Bourvil, Yves Montand és Gian Maria Volonté játszották. Az utolsó nagy ékszerrablásról szóló történet a melville-i világ összefoglalása. A tökéletes bűntény sikerül, de a három gengsztert elárulják, és menekülés közben a rendőrök lelövik őket. A szamuráj 53