Műemlékvédelem, 1960 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1960 / 2. szám - Nagybákay Péter: Kérdések a budai vár műemlékegyüttesében épülő új épületekről

tervezésben, a tervszerű városépítésben. A visszaesés főként a főváros anorganikus és túlzott növekedésében, ezzel is kapcsolatosan a vidéki városok elmaradásában, a belső városrészek továbbfejlődésének általános megtorpanásában, és a külterjes fejlődésben, a vadparcellázásokban, a városszerkezetek általános bomlásában mutatkozott meg, ennek következtében a városias, a műszaki színvonal gyakori hanyatlásában. Ezzel szemben jelentős fejlődésnek tekinthető egyrészt az áttérés a korszerűbb beépítési módokra, övezeti rendszerekre, másrészt a zavarok alap­vető okainak, az átfogóbb tervek, a törvényes szabályozás szükségességének felismerése, ilyen tervek és szabályozás követelése, úgyszintén a korszerű elméleti munkák megszületése, általában a tervezési módszerek és színvonal, a tervszerű­ség fejlődése. Az 1937. évi törvénnyel az ország a törvényalkotás terén élre tört, de a törvényből az idő, főként azonban a gyakorlati lehetőségek hiánya miatt csak igen keveset lehetett megvalósítani. A várostervezés, a tervszerű városépítés a korszerű színvonalat, felismeréseket, elgondolásokat tehát megközelítette, de ezeket alapvető gazdasági és társadalmi feltételek hiányában, a tőkés gazdál­kodás és a magántulajdon akkori keretei között elérni, illetőleg megvalósítani nem tudta. Granaszlói Pál KÉRDÉSEK A BUDAI VÁR MŰEMLÉKEGYÜTTESÉBEN ÉPÜLŐ ÚJ ÉPÜLETEKRŐL Úgy gondolom, hogy nemcsak én egyedül, hanem a műemlékvédelem iránt érdeklődők széles tábora figyeli jóleső büszkeséggel és féltő aggodalommal a budai vár lakónegyedének egyre gyorsabb ütemben folyó helyreállítási munkála­tait. Úgy érezzük, hogy ennek a főváros, sőt az egész ország szívében fekvő kis városrésznek egészen egyedülálló speciális városképe és hangulata van, amit a helyreállítási munkák folyamán a legmesszebbmenő körültekintéssel, gondos­sággal és művészi ízléssel igyekeznek figyelembe venni. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a nagyszabású feladat oly sok szerteágazó problémát, megoldandó kérdést és áthidalásra váró ellentétes szempontot vet fel, hogy azokkal megbirkózni igen nehéz lehet, mégis az a megállapításunk, hogy a várlakónegyed helyreállítási munkálatai során bizonyos egységes elvi elgondolásoknak kell érvényesülniük. És éppen ez az, amiről szólni szeretnék, mert, bár az egységes alapelvek körvonalait, mint ahogy alább megkísérlem összefoglalni, látni vélem, mégis vannak olyan pontok, ahol bizonytalanságot és ingadozást érzek. Erre szeretném felhívni a figyelmet és amennyiben ilyen irányú kritikám nem lenne helytálló és megállapí­tásaim tévessége a fejlettebb és korszerűbb műemlékvédelem hiányos ismereté­ből fakadna, úgy kérem, szíveskedjenek erre vonatkozóan — esetleg a lap hasáb­jain, mert úgy érzem ez a kérdés rajtam kívül még igen sok érdeklődő­t foglal­koztat — megfelelő magyarázattal és felvilágosítással szolgálni. 1. A nagyjából épen megmaradt házak helyreállítása illetve tatarozása a) Azokat a lakóházakat, amelyek a XVII., XVIII. vagy a XIX. század első feléig terjedő időszakban épültek és megmaradtak, eredeti formájukban hozzák helyre, helyesebben tatarozzák. Ha középkori (főleg gótikus) részleteket

Next