Műemlékvédelem, 1960 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1960 / 4. szám - Horler Miklós: Új épületek műemléki környezetben

hasson. Az ember többféle olyan dolgot őriz meg múltjából, amelynek valamiféle kulturális értéket tulajdonít, ezek egy részét továbbra is gyakorlati célokra hasz­nálja mindennapi életében, más részét nem hasznosítja, ezeket tudományos gyűj­teményekben múzeumokban, vagy más módon helyezi el és őrzi. Egy városrész, melynek falai között ma is élnek és dolgoznak az emberek, természetszerűleg gyakorlati célt szolgál, de ezt a mai kor történelemszemléleté­nek, kultúrájának megfelelően úgy kívánjuk biztosítani, hogy annak történeti és esztétikai értéke minden részletében csorbítatlan maradjon. Ezért áldozatokat hozunk : életét és fejlődését bizonyos korlátok közé szorítjuk, de az életet nem száműzzük falai közül, a fejlődést nem állítjuk meg egy időpontban, hogy arcu­lata megmerevedjék. A feladatból következik teendőnk is. Ahhoz, hogy megszabhassuk életünk­nek medrét, meg kell vizsgálnunk azokat a jellegzetességeket, amelyek a város szerkezetének és arculatának lényegét jelentik, s amelyekben értéke rejlik. Ezeket kell megőriznünk s ezekhez kell alkalmazkodnunk, ha az élet megkívánja, hogy hozzátegyünk, vagy változtassunk rajta valamit. (Ezt a célt szolgálják a város­építészettörténeti kutatások, a városképi és műemléki vizsgálatok, stb.) Mind­ebből az építészre kettős kötelezettség hárul. Egyrészt minden meglevő eredeti­nek megóvása, konzerválása, illetve restaurálása a legszigorúbb történeti hite­lességre törekedve, a valódi értékeit meghamisító és eltorzító rétegeket lehántva róla, másrészt mindenütt, ahol a mai életnek kell megszólalnia, a mai ember 7. Fortuna utca 12—14—16. A 16. sz. épületet a jól megválasztott nyílásarányok, és ritmus, az osztásnélküli üvegtáblás fémszerkezetű ablakok és modern plaszikai dísz már egyénivé és korszerűvé teszik (Tervező : Dragonits Tamás).

Next