Műemlékvédelem, 1961 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1961 / 1. szám - Gerő László: Történelmi városok épületegyütteseinek és megújításuknak problémái
Sérült emlékeink helyreállítása során a régebbi műemlékvédelmi gyakorlatnak megfelelően járunk el. Helyreállítjuk a sérüléseket, a hiányzó részeket az épen vagy töredékesen maradt eredeti darabok, továbbá fényképek, rajzok, felmérések alapján. A helyreállítás dokumentálását mindenesetre megkívánjuk. A történeti hitelességet féltők így is aggályoskodnak, de ezekkel szemben álláspontunk a következő : ha nem így járnánk el, ha maradványainkat nem igyekeznénk megvédeni, akkor a műemlék nagyrészt még álló maradványait, a sérült, de jelentős részeket kellene elpusztítani, lebontani vagy sorsukra bízni és ezzel sérülésüket teljessé tenni. A háborús sérülések gyakran eddig ismeretlen részeket tártak fel jelentéktelennek vélt épületek vakolata alatt, falaik belsejében. Ez esetben az épület műemlékké vált, és igényt tarthatott az e kategóriát megillető konzerváló eljárásra, sőt azon túlmenően az elértéktelenítő részek esetleges eltávolítására is. A műemléki együttesek védelme azonban más jellegű vizsgálódásokkal is összekapcsolódik. Az együttesek minden festőiségük, változatos alakjuk, történelmi értékük mellett sok hibát is tartalmaznak : magas, takaratlan tűzfalak, utólagos szányakkal túlságosan beépített, egészségtelen udvarok, elavult, szellőzetlen lakások napsütés és elemi egészségügyi berendezések nélkül. Sokszor ezekhez a hibákhoz még elrontott homlokzatok is járulnak. Az utcaképet az átgondolatlanul létesített útburkolatok, a közvilágítás modoros lámpatestei rontják, továbbá az épületekre a pillanatnyi szükségletnek megfelelően a telefon, a belső világítás és más berendezések vezetékeit és tárgyait nemegyszer hevenyészetten szerelik fel, a tetőre csúnya kimászóajtók, bevilágítóablakok, kéményseprőjárdák kerülnek. Mindezt a városkép ártalmára még a helytelen festés vagy a karbantartás elhanyagolása és más hibák, mint pl. a kapitalizmus időszakára jellemző túlzott méretű reklámok, hirdetmények felragasztása stb. fokozhatják. Meg kell tehát kísérelni az egészségtelen lakások korszerűsítésének, a túl sűrű beépítésnek a fellazítását, a beépített és beépítetlen területek jobb légtérarányainak megközelítését. Tapasztalatunk szerint nem lehetetlen feladatok ezek és nincsenek is ellentétben a gazdaságossággal. Megoldásuk nem könnyű, de ez még nem ok arra, hogy meghátráljunk előlük. Ellene vagyunk minden olyan javaslatnak, amely csak egy-egy probléma megoldására tört , amilyen például a műemlékek homlokzatának rendbehozása, s ugyanakkor mögötte megmaradnak az egészségtelen lakások és a felszivárgó falnedvesség szigetelésére sem történik semmi intézkedés, így a műemlékegyüttesek védelme a mi felfogásunkban nemcsak bizonyos negatív tilalmakat, kötöttségeket jelent az újabb építések, beavatkozások szabályozására, de a régi együttes pozitív szanálását is jelenti, ami nélkül a problémák több irányban is elmérgesednek. A védett együttes egyik első problémája a műemléki egyedi munkához hasonlóan a műemléki terv elkészítése. A műemlék helyreállítási tervét megelőző kutatás helyére itt az egész épületegyüttes kutatása, valamennyi egyedének feltárása kerül. Az épület építéstörténetét itt az együttes, gyakrabban az egész település története váltja fel, aminek feltárására, az épületek összefüggéseinek tisztázására finom módszereket dolgozott ki a cseh és lengyel műemlékvédelem. A magyar műemlékvédelem is szükségesnek látta a II. világháború pusztításait követő újjáépítés várhatóan fölmerülő problémáit időben tisztázni. Ezért készült el 1951 —1957. évek között 72 városra és nagyobb településre a műemléki és városképi vizsgálat. (A vizsgálatot részletesen ismertettük az „Építés, építészet” c. folyóiratban 1951. III. évf. 522—536 old.) E vizsgálatok voltak hivatva