Műemlékvédelem, 1986 (30. évfolyam, 1-4. szám)

1986 / 1. szám - Tóth Tamás: A Fő utcai Erzsébet-apácák temploma

1—4. A boltozatok neorokokó testese A budai Víziváros jelentős barokk emléke szerkezeti károsodásainak megszüntetése érdekében megindított vizsgálatok és műszaki munkálatok közben össze­függő falképfelületekre bukkantak a szentélyben. A kutatást az egész templomra kiterjesztve, lehető­ség nyílt a barokk kori állapot visszaállítására. A munkálatok folyamatban vannak. A Fö UTCAI ERZSÉBET-APACAK TEMPLOMA A pesti ferences templom és a budai Szent Anna külső restaurálása után, a hazai barokk elfeledett kincse és külön­leges ritkasága, a volt Szent Erzsébet­­apácák — ill. még korábban 1785-ig a budai ferencesek temploma — belső megújulásában reménykedhetünk a Fö utcában. A restaurálás a főváros és az esztergomi egyházmegye támogatásával folyik, mert a templom nem lévén plé­bánia, bevételei jelentéktelenek és egy­házi jelentősége is csekély. Az épület hevederein és a boltozato­kon mindenütt megmutatkozó vastag szerkezeti repedések beavatkozást sür­gettek. Még a metróépítés kezdetén a torony megdőlt és a Fő utcai homlok­zat megrepedt, a boltozatokról a vako­lathullás is többször riadalmat okozott. Az 1950. óta készült számos szakvéle­ményt dr. Urbán István tanulmányozta át és foglalkozott az épületkárok okai­nak elméleti alapon való feltárásával, valamint javaslatot adott egy újabb ta­lajmechanikai vizsgálat irányának meg­határozására. Egybevetve az adatokat, jellegzetesnek ítélte azt a jelenséget, hogy a látható károk észlelése után a szakvélemények mindig stabilizálódást állapítottak meg, ami egyben a beavat-69

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék