Műemlékvédelem, 1999 (43. évfolyam, 1-6. szám)

1999 / 6. szám - Pusztai László: A Magyar Építészeti Múzeum jövője

Pusztai László A múzeum jövőjéről nem lehet anélkül írni, hogy fel ne merüljön a kérdés: van-e valójá­ban jövője Magyarországon az Építészeti Múzeumnak? A közelmúlt híradásaiból úgy tűnik, hogy talán van, s ha igen, akkor hazánk csatlakoz­hat a világ és Európa azon országaihoz, ahol hasonló múzeumok alakultak, főleg az 1960- as évek végétől az 1990-es évek elejéig. Az Építészeti Múzeum gondolatát annak idején olyan egyetemi tanárok és szaktekin­télyek vetették fel, mint Zádor Anna és Rados Jenő. A következő nemzedék volt a kivitele­zője ennek a gondolatnak s a gyűjtő- és ku­tatómunka a Múzeum keretei között az el­múlt harminc évben töretlenül folyik. Mint az európai társgyűjtemények törté­netében szinte mindenütt, a legnagyobb ne­hézséget egy megfelelő épület biztosítása je­lentette. Sem a külföldi kollégák, sem mi nem értjük, hogy miért van az, hogy éppen az épí­tészeti múzeumok méltó elhelyezése okoz ne­hézségeket. Vannak kivételek: az 1933-ban Moszkvában alapított, Scsuszevről elnevezett Építészeti Múzeum, az 1979-ben alapított Kanadai Építészeti Központ, az 1988-ban ala­pított rotterdami Holland Építészeti Intézet és az 1991-ben alapított Észt Építészeti Mú­zeum, amelyek röviddel alapításuk után meg­felelő elhelyezést kaptak. A harminc év táv­latából felvetődik a kérdés, hogy a Magyar Építészeti Múzeum miért nem? Sokat gondolkodtam azon, hogy szemé­lyem és a régi OMF valamennyi igazgatója­­vezetője „köldökzsinórral” volt összekötve (1995) az ÉVM-mel és utódaival, amelyek mind a Hivatal, mind az Építészeti Múzeum pénz­ügyi lehetőségeinek határt szabtak. Nem áru­lok el titkot, hogy egyetlen egy miniszter sem volt a 30 év alatt, akit érdekelt volna a Ma­gyar Építészeti Múzeum megfelelő kiállító­helyiséget is magában foglaló, méltó épület­ben való elhelyezése. Csak két építész kol­légát tudok megemlíteni: Merényi Ferencet és Mendeze Ferencet, az OMF korábbi igaz­gatóit, akik magukénak érezték a Magyar Építészeti Múzeum ügyét, de nem volt lehe­tőségük arra, hogy az épület kérdését meg­oldják. Mendele Ferenccel együtt - aki ké­sőbb a múzeum első igazgatói címmel felru­házott vezetője lett - 1985-ben végeztük az óbudai Zichy-kastélyban az Építészeti Mú­zeum elhelyezésével kapcsolatos első terep­­bejárást. A programtervet Móga Sándor ké­szítette. Ha minden igaz, Mendele elképze­lése megvalósulni látszik, és 2000-ben meg­kezdődik az óbudai Zichy-kastély helyreál­lítási programja. A legfrissebb előterjesztés szerint az épület északi szárnyában és nyu­gati szárnyának egy részében kapna helyet a Magyar Építészeti Múzeum. A jövő csak a múltra épülhet. Mögöttünk van 30 év. Háttérben számos kiadvány, kiál­lítások itthon és külföldön. Közel százezer építészeti terv és műtárgy. Az elmúlt évtize­dek során a múzeumban felnőtt egy olyan szakembergárda, amelyiknek ismeret- és tu­dásanyaga ma már nem mellőzhető a hazai építészettörténet kutatásában. De a jövő és a megvalósulás csak akkor lehetséges, ha az A MAGYAR ÉPÍTÉSZETI MÚZEUM JÖVŐJE Dusán Jurkovic kiállításának megnyitója Weichinger-Rimanóczy kiállítás (1994) 346

Next