Műemlékvédelem, 2001 (45. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 1. szám - Szakál Ernő: A sopronbánfalvi gótikus templom helyreállításáról
Szakál Ernő A SOPRONBÁNFALVI GÓTIKUS TEMPLOM HELYREÁLLÍTÁSÁRÓL* A volt pálos kolostor, majd karmelita zárda templomának és rendházának tömege - mely több periódusban épült - ma is uralkodik az erdőkoszorúzta Sopronbánfalva látképén. Erőteljes hatása a XV. század végén és a XVI. század elején, amikor építették, még fokozottabb lehetett. A templom egyhajós, nem keletek. Tengelye a szentély irányában észak-északkelet felé mutat. Kelet-északkeleti hosszoldalát a középkorban nem tagolta ablaknyílás, csak a támpillérek adtak az oldalhomlokzatnak ritmust a gótikus oldalbejáró mellett. A templom hajója valamivel később épült mint a szentély, s az alig elkészült templomot és rendházat 1532-ben a Bécs felé vonuló törökök csaknem elpusztították. Nagyobb mérvű rendbehozására 1643-ban került sor, ez az újjáépítés azonban már nem állította helyre a gótikus szentély boltozatának lezuhant kőbordáit. Az üres felületeket csillagokkal, provinciális barokk festéssel dekorálták. A hajó — mely feltehetően hálóboltozatos volt — fiókos dongaként épül ekkor újjá, és a valószínűleg erősen romos középkori kolostor helyén megépül a nagyobb méretű barokk rendház. A templomhajó oldalához csatlakozó, kolostorudvarra néző szárny emeletet kap, s megnagyobbodik a sekrestye is. Ezen építések és átépítések megszüntetik a hajó három, délre néző kőrácsos ablakát és a szentély dél-délkeleti ablakát is. Hogy biztosítsák a templombelső kelső világítását, a kelet-északkeleti falban félkörös új nyílásokat törnek, a hajóban csakúgy mint a szen t sopronbánfalvi egykori pálostemplom . Átvéve a Műemlékvédelem III. évf. (1959) 2. számából.