Műemlékvédelem, 2001 (45. évfolyam, 1-6. szám)

2001 / 1. szám - Szakál Ernő: A sopronbánfalvi gótikus templom helyreállításáról

Szakál Ernő A SOPRONBÁNFALVI GÓTIKUS TEMPLOM HELYREÁLLÍTÁSÁRÓL* A volt pálos kolostor, majd karmelita zárda templomának és rendházának tömege - mely több periódusban épült - ma is uralkodik az erdőkoszorúzta Sopronbánfalva látképén. Erőteljes hatása a XV. század végén és a XVI. század elején, amikor építették, még fokozot­tabb lehetett. A templom egyhajós, nem keletek. Ten­gelye a szentély irányában észak-északkelet felé mutat. Kelet-északkeleti hosszoldalát a középkorban nem tagolta ablaknyílás, csak a támpillérek adtak az oldalhomlokzatnak rit­must a gótikus oldalbejáró mellett. A temp­lom hajója valamivel később épült mint a szentély, s az alig elkészült templomot és rendházat 1532-ben a Bécs felé vonuló törö­kök csaknem elpusztították. Nagyobb mér­vű rendbehozására 1643-ban került sor, ez az újjáépítés azonban már nem állította hely­re a gótikus szentély boltozatának lezuhant kőbordáit. Az üres felületeket csillagokkal, provinciális barokk festéssel dekorálták. A hajó — mely feltehetően hálóboltozatos volt — fiókos dongaként épül ekkor újjá, és a va­lószínűleg erősen romos középkori kolostor helyén megépül a nagyobb méretű barokk rendház. A templomhajó oldalához csat­lakozó, kolostorudvarra néző szárny emele­tet kap, s megnagyobbodik a sekrestye is. Ezen építések és átépítések megszüntetik a hajó három, délre néző kőrácsos ablakát és a szentély dél-délkeleti ablakát is. Hogy biz­tosítsák a templombelső kelső világítását, a kelet-északkeleti falban félkörös új nyíláso­kat törnek, a hajóban csakúgy mint a szen­­ t sopronbánfalvi egykori pálostemplom . Átvéve a Műemlékvédelem III. évf. (1959) 2. számából.

Next