Műemlékvédelem, 2002 (46. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 4. szám - Szebeni Nándor: Díszítőfestések rekonstrukciója a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében, kupolacsarnokában és főlépcsőházában
Szebeni Nándor DÍSZÍTŐFESTÉSEK REKONSTRUKCIÓJA A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM DÍSZTERMÉBEN, KUPOLACSARNOKÁBAN ÉS FŐLÉPCSŐHÁZÁBAN Amikor Lechner Jenő 1926-ban befejezte a múzeumépület rekonstrukciós munkáit és szándéka szerint az eredeti „neoklasszikus ízlésre hangolta” át a belső tereket, közel állt ahhoz, hogy „a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntse”. A restaurálás során ugyanis nem egy esetben a Pollack Mihály elgondolása és irányítása által készített díszítések semmisültek meg, és mint az elmúlt két évben végzett rekonstrukciós munkák során láthattuk, szinte nyom nélkül. Tovább vitte a „klasszicizálás” folyamatát az 1950-es években végzett nagy felújítás, aminek eredményeként alakult ki az előcsarnok, főlépcsőház és kupolacsarnok közelmúltig látható arculata. A mintegy 10 éve megkezdett rekonstrukciót az épület történetének kutatása, feldolgozása és - Gaál Péter néhai főmérnöknek és a tervező KÖZTI Rt.-nek köszönhetően - gondos előkészítés előzte meg, ami felvetette a Lechner előtti állapot visszaállításának lehetőségét is. Az elgondolást alátámasztani látszott az épület felújítása során eddig is előkerült számtalan festéstöredék, a Weinwurm Antal által 1888-ban készített fényképsorozat, a Lechner Jenő által végzett munkákról 1927-ben megjelentetett, gazdagon illusztrált különkiadvány és Morvai Endre 1981 -ben és 1986-ban megjelent két tanulmánya, amely a múzeum Pollack idejében készült díszítőfestéseivel foglalkozott. A munkákat restaurátori kutatás és feltárás előzte meg, ami igazolta, hogy a felső festési rétegek alatt a korábbi festésmaradványok viszonylagos épségben és nagy számban maradtak fent. Végül említésre méltó az a körülmény is, hogy a díszítőfestések rekonstrukciója restaurátori irányítás és ellenőrzés mellett készült, és e feladatra Bóna István festőrestaurátor kapott felkérést, aki korábban a falkutatásokat is végezte. Jómagam pedig 1968-69-ben részt vettem az előző nagy felújítás befejező szakaszában, a díszterem Pollack idejében készült díszítéseinek festő, aranyozó rekonstrukciós munkáiban, így számtalan közvetlen információval is rendelkeztem az akkor történtekről. Az már a munkák megkezdésének időszakában érzékelhető volt, hogy a három tér festészeti díszítése eltérő beavatkozást igényel. Más feladatot jelent a díszterem majdnem sértetlenül fennmaradt, gazdag - még Pollack idejében készült - festése, másképpen kezelendő a kupola, ahol a Pollack tervei alapján, Kiebler József bécsi mester által készített festés eltakarásra vagy megsemmisítésre került, és megint más a teendő a főlépcsőházban, ahol az 1888-ban elkészült állapotot, ha szennyezetten és helyenként sérülten is, csak Lotz Károly és Than Mór fal- és mennyezetképei, valamint az 1888-as fényképfelvételek őrizték meg számunkra. A munkákat a főlépcsőházban kezdtük. Az 1950-es évek elején készült grisaille modorban készített plasztikus festést mindaddig megtartottuk, míg az újabb, most már állványról végzett falkutatás és feltárás nem igazolta az 1880-as, a mennyezetképekkel egy időben készült ornamentális díszítés szinte maradéktalan visszaállíthatóságát. A feltárásokkal egy időben Bóna István vezetésével megkezdődött a freskók restaurálása, tisztítása is, így további információkat nyertünk az eredeti színviszonylatokról. Azt Lechner beszámolójából tudtuk, hogy ő a lépcsőházat jelentős mértékben átalakította. Eltávolította a Schickedanz tervei alapján készített ablakokat, rézkandelábereket, az oldalfolyosók kazettás mennyezetéről a festett díszítést és a „mennyezetképek vastag aranykeretezésére festett naturalisztikus tölgyfalevéldíszt is”. A kazettákba rozettákat helyezett el, „a falmezőket pompei modorú festéssel” borította. A Lechner-féle purifikálás „eredményeként” semmisült meg a mennyezetet tagoló, mély beülésű gerenda alsó síkjára festett, fonott növényi díszítés is. Ekkor még érintetlenül megmaradtak a középső mennyezeti mező hat kazettájában az ornamentális festések. A következő nagy felújítás során Borsos László terveinek megfelelően „előzetes egyeztetések alapján a meglévő sötét tónusok helyett a körcsarnok haloványabb színezését alkalmazták. Továbbá a kazettás mennyezet kemény és sötét szín