Műemlékvédelem, 2004 (48. évfolyam, 1-6. szám)

2004 / 5. szám - KÖNYVEK - Ágostházi László: Lapis Angularis V. Források a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből

vaslatokkal a MOB különböző politikai irá­nyultságú vezető tisztségviselői, csoportjai küzdöttek egymással, hogy a kedélyek lecsil­lapodása után végül a felismert feladatok és lehetőségek teremtsenek elfogadható konszen­zust soraikban. A MOB-ot, Forster Gyula le­mondása után, 1922 márciusa és 1933 között Kertész K. Róbert vezette alelnökként, aki Lechner Jenővel karöltve az 1923 és 1928 kö­zötti években nagy szerepet vállalt a Budapest műemlékeit népszerűsítő előadás-sorozatok megszervezésében és az ehhez kapcsolódó öt, akvarell alapú képeslapsorozat kiadásában. Lővei Pál az öt képeslapsorozat korántsem bo­nyodalommentes történetét dolgozta fel érdek­feszítően a MOB jegyzőkönyvei alapján. (Megjegyzés: A Granasztóiné Györffy Ka­talint köszöntő, a bevezetőben jelzett ünnep­ségre éppen e képeslapokat bemutató kiállítás megnyitásán került sor.) Virág azt is hozzátette azonban, hogy amikor nagyobb ünnepek közelednek, akkor a többi asszonynak is eszébe jut a régi kötelesség. Bardoly István apró adalékokkal szolgál a századelő egyik kiváló művészettörténésze, a Szépművészeti Múzeum egykori munkatársa, Kenczler Hugó ( 1884-1922) életéhez. Szűkebb szakterülete a késő gótikus táblaképfestészet volt, ám szívesen foglalkozott művészetelmé­leti kérdésekkel is. Elkötelezett baloldaliként részt vállalt a Tanácsköztársaság kultúrpoliti­kájának alakításában és végrehajtásában, így tagja volt a „Műkincsek Társadalmasító Bi­zottságának” is. Nagy reményeket táplált a MOB, nevezetesen az Éber László által kez­deményezett országos műemléki leltár elké­szítésében való személyes közreműködésé­hez. Ennek során - ahogy ezt az Éberhez írt levél is tanúsítja - a Felvidék műemlékeinek részletes leírását vállalta volna. A történelem ismert fordulatai is szerepet játszottak abban, hogy a „tévedéseiben is becsületes idealista” fiatalon, tébolydában halt meg. Bardoly Ist­ván írását Kenczler Hugó néhány levelével és műveinek valóban gazdag bibliográfiájával egészítette ki. Feltámad bennük a saját kenyér utáni vá­gyakozás. A tanulmányok sorát zárva Tamási Judit a kulturális örökség társadalmi szerepéről, megtartó erejéről értekezik. A világos, rész­letes és pontos definíciók után a „múltból örökölt tőkének” az életminőségre, vagyis a gazdaságra (munkahelyteremtés, fejleszté­sek) és a szellemi életre gyakorolt lehetsé­ges hatásairól ír, meggyőzően. Az örökség­védelem megerősödésének reményét a környezetvédelem köztudatba ültetésének pozitív példája is táplálhatja. A cselekvési program legfőbb eszközeit a megfelelő jog­szabályi környezetben és az örökségvéde­lem állami feladatait ellátó céltudatos intéz­ményekben, vagyis az ezek megerősítését szolgáló lépésekben látja. Cikke végén az örökségvédelmi stratégia sajátos feladatait vizsgálja „Nemzet és Európa kettős viszony­­rendszerében”. A szakmapolitikai lépések azonban csak akkor érik el céljaikat, ha a társadalom mélyrétegeiben is felismerik, hogy az örökség védelme - Marosi Ernővel szólva - „önvédelem, ragaszkodás saját em­beri létezésünkhöz.” És azt ünnepek előtt megjelennek sorban az asszonyok, hogy egy kis kovászt kérjenek tőle... A kötet végén Granasztói Olga jegyzi a fran­cia nyelvű és irigylésre méltóan összefogott re­zümét. S ahogy ezt már a bevezetőben is jelez­tük, a tanulmányok között elhelyezve - a KÖH fényképészeinek: Galacanu Efstatiának, Bélavári Krisztinának, Nagy Krisztinának, Hack Róbertnek, Szikics Péternek és Ágh Andrásnak köszönhetően - érzékeny felvételek teszik még szebbé, fényesebbé az „Etűdök”-et. Olyan napokat élünk akkor és olyan órákat, amikor az egész völgyet a friss kenyér illata tölti be. Káldi Gyula LAPIS ANGULARIS V. Források a Magyar Építészeti Múzeum gyűj­teményéből Magyar Építészeti Múzeum, 2003 A legújabb forráskiadvány dr. Borbíró Vir­gil: A magyar összehasonlító nyelvtudomány c. kéziratban megőrzött terjedelmes tanul­mányát teszi hozzáférhetővé. A szöveget gondozta és szerkesztette Fehérvári Zoltán és Prakfalvi Endre. A közzétett műnek már a címe is megle­pő, szokatlan. Borbíró az építészelmélet, ill. a néprajztudomány körében addig nem i­s legyünk őszinték: azóta sem­­ használt el­nevezést kísérelt meg bevezetni. A „háztu­

Next