Műemlékvédelem, 2008 (52. évfolyam, 1-6. szám)

2008 / 4. szám - Lósy-Schmidt Ede: Az Országos Magyar Műszaki Múzeum és a műszaki muzeális gyűjteményügy fejlődése hazánkban: részletek

szeti és iparművészeti tárgyak elhelyezésére két külön termet, egyenként közel 80 m2 - és időleges kiállítások céljaira való termet, melybe a többi helyiség érintése nélkül is be­juthatnak 120 m2 területtel, továbbá a múze­umőr lakását 5 szobával és összes mellékhe­lyiségekkel; végül két szolgalakást esetleg az alagsorban. Ugyancsak az alagsorban legyen még a gipszöntő műhely, központi fűtőhely, tüzelő­anyag raktár és egyéb raktárak. Mindezeket a helyiségeket a tervező egy emelet­ sorban vagy magas földszinten és I. emeleten oszthatta el, az utóbbi esetben meg­felelő díszlépcsővel. Amint a VIII-ik rajzmelléklet és a két szövegábra láttatja, a tér hátsó részét emel­kedőnek képzeltem, melyen terraszt létesít­ve, erre helyeztem el az épületet, még­pedig úgy, hogy főbejárata és a kupola a térre vezető főút tengelyébe essék. A főbejáratból az előcsarnokon át a kupolaterembe és eb­ből jobbra az antik (római), balra a renais­sance terembe juthatunk, míg a középkori terem a kupolaterem mögött fekszik. Az an­tik és renaissance termek végeiben átjáró és pihenőhelyiséget rendeztem el, ezek mö­gött vannak mind a két részen a nagy ter­mek stílusai szerint alakítva a szobrászati, szépművészeti stb. tárgyak elhelyezésére .1935 március 6-án jelentette be a rádió a magyar közönségnek a múzeum felállítását és a rákövetkező napon a hazai napisajtó is hírül hozta, hogy a kereskedelemügy kor­mányzat a múzeum felállítását elhatározta és a déli vasúti, ma az államvasutak tulajdo­nába tartozó épületek 10 helyiségét bocsá­tották a múzeum rendelkezésére. Ez a tíz helyiség azonban - további igényléseim so­rán - hamarosan 50 helyiségre szaporodott fel s azonkívül a Káplár utcában egy üresen követelt helyiségek. A középkori szobrásza­ti műveket részben a középkori terem falai­nak konzoljain, részben pedig a terem végé­ben lévő átjáróban képzelem elhelyezve. A leírt elrendezéssel lehetségessé vált az egy­azon korszakba tartozó tárgyak elhelyezésé­re szolgáló termek egy épületszárnyba való csoportosítása. A középkori terem mögött van a szekrényekben őrzendő tervek terme, míg a többi terveket és a részletrajzokat is, 4 csoportban a nagytermek közül állíthatják ki. Minden csoportnak a kupolatermen kí­vül külön s közvetlen bejárata van. A nagy­termek s a tervek kiállítására való helyisé­geknek magas egyoldalú oldalvilágításuk van, míg a részleteket a kupolaterem­­ sar­kában elhelyezett helyiségek felülvilágítói világítják meg. A nagytermek valódi tégla­boltozat födémjük van, mely boltozatok ol­dalnyomásait részben rejtett, részben látha­tó gyámok fogják fel. A kupolaboltozatot vasbetonból képzelem. Az épület hátsó ré­szén, a középkori teremtől jobbra helyeztem el a múzeumőr lakását, balról pedig a könyvtárt és a vele kapcsolatos helyisége­ket. A könyvtár alatt az alagsorban van a két szolgalakás. Az időleges kiállítások céljaira szolgáló terem az előcsarnok felett van, s ehhez 2 lépcső vezet, álló garázst is sikerült szereznem, ahová a nagyobb térfogatú és súlyosabb gépeket szál­lítottam be. Az első két télen, vagyis az 1936. év és 1937. év telén összesen 26 helyiséget ren­deztem be és nyitottam meg a szakközön­ség, valamint az érdeklődők és az iskolai látogatások számára is. A berendezési mun­kálatokra ugyanis csak a téli hónapok állot­tak a rendelkezésemre, mivel hivatalos be­osztásom szerint nyaranta - minden eszten-Irta: Lósy-Schmidt Ede dr. Megjelent: A magyar ipar. Szerkesztette: dr. Árvay József, 1941 Kiadó: Halász Pál Könyvkiadó Vállalata, Budapest VIII., Aggteleki utca 2/a AZ ORSZÁGOS MAGYAR MŰSZAKI MÚZEUM ÉS A MŰSZAKI MUZEÁLIS GYŰJTEMÉNYÜGY FEJLŐDÉSE HAZÁNKBAN (részletek)

Next