Műemlékvédelem, 2008 (52. évfolyam, 1-6. szám)
2008 / 4. szám - Harangi Anna: A Magyar Építészeti Múzeum idén ünnepli alapításának 40. évfordulóját: interjú Pusztai László művészettörténésszel, a Magyar Építészeti Múzeum nyugalmazott igazgatójával
Telepy Károlynak a sümegi püspöki palotát és várat ábrázoló festménye, illetve magyarországi várak ábrázolásai. - A gyűjtés mellett volt helyszín és alkalom a múzeumi anyag kiállításokon történő rendszeres közzétételére, bemutatására is? - Magyarországon az első kiállítást a Dorottya utcai kiállítóteremben 1969-ben nyitották meg, a Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából. A feladatot és a témát előre meghatározták: a bemutatott anyag a Tanácsköztársaság építészetéről szólt. Első lépésben Magyarország összes megyei levéltárát kellett végigjárnom, és a megyei levéltári anyagban kellett felkutatnom az idevonatkozó iratokat, terveket, építésügyi rendeleteket, illetve a Tanácsköztársaság idején megalakult építésügyi irodákra vonatkozó összes fellelhető dokumentumot. Mivel ekkor az építészeti gyűjtemény birtokában még elsősorban a XIX. századi építészek hagyatéka volt megtalálható, a kiállítás anyagának jó részét kölcsönzések útján tudtuk beszerezni. Hozzáteszem, hogy a levéltárak 1919-re eső iratállományában hatalmas és bőséges építészettel kapcsolatos dokumentációt találtam. A kiállítás magját a soproni Winkler Oszkár és Füredi Oszkár építészek, ez utóbbitól az eredeti, 1919-ből származó tervei és rajzai jelentették. Ezt követően elsősorban monografikus kiállítások keretében mutattunk be egy-egy kiemelkedően fontos építészt a tervein, rajzain, grafikáin keresztül. Ami hirtelen eszembe jut illusztrálásképpen: Packh János (1796-1839) esztergomi építész munkásságát, Kismarty-Lechner Jenő (1878— 1962) és Kismarty-Lechner Loránd (1883-1963) építészek munkásságát, Thomas Antal (1889-1967) építész munkásságát bemutató kiállítások. A Múzeum érméken és plaketteken ábrázolt építészportréit egy kiállítás erejéig megmutattuk a látogatóknak. Építészet és tervezés Magyarországon 1945-1956 között címmel nyílt meg 1992- ben a Táncsics utcai kiállítótérben, majd 1993-ban Dunaújvárosban és 1996-ban Szolnokon a múzeum 1945-1956 közötti időszak építészeti emlékeit bemutató kiállítása. Ehhez a kiállításhoz igen komoly szakkatalógus is készült, az adott időszakot elemző tanulmányokkal — a második kiadás már 1959-ig mutatja be a szocreál építészetét. A fentihez hasonló igényességgel és szakmai háttérrel rendeztük meg az Építészet porcelánon és üvegen című kiállítást 1999-ben. S bár nem volt állandó kiállítóhelyünk, nemzetközi kapcsolataink révén külföldi helyszíneken is sikerült néhány kiállítást rendezni a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményeiből, így mutathattuk be külföldön - Bécsben majd Londonban - Lechner Ödön építészeti munkásságát 1991-ben. Szintén a nemzetközi kapcsolatépítés eredményeként könyvelhető el a Makovecz Imre építészt bemutató 1989-ben Hollandiában megrendezett kiállításunk. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy ilyen gyűjtőkörrel rendelkező múzeum Európa más tájain sem a nyüzsgő, tömegeket vonzó, látványos kiállításairól és rendezvényeiről híres. Egy-egy építész tervrajzainak összehasonlításához értő szemre van szükség, valójában a gyűjtemény szakmai jellegű, és igényli a hozzáértő szakember vizuális fogékonyságát. - Hogyan változott, illetve alakult a kezdetekhez képest a múzeumi állomány struktúrája? - A gyűjtemény gyarapodásával, újabb és újabb építészethez, építészekhez kapcsolódó anyagok beszerzésével egyre több lett a kutatási-feldolgozási feladat. Eleinte a hivatal tervtárában és fotótárában gyűltek a múzeumi anyagok. Hauszmann Alajos 1914-es egyiptomi utazásának fotókópiái, az 1860- as és 1870-es években készült felvételek mind gazdagították és gyarapították az archívumot. A múzeum az idők során egyre inkább elismert helyszíne lett az építészettörténeti kutatásoknak. Az Ön megítélése szerint az Építészeti Múzeum létrejötte és tevékenysége milyen szellemi többletet tudott hozzáadni a jelenkori magyar kulturális élethez? - A múzeum 1968-as alapítása mindenképpen mérföldkő, hisz léte és gyűjtői tevékenysége nélkül az akkori magyar építészethez és építészeti tevékenységhez köthető dokumentáció és archív anyag jelentős része a rákoskeresztúri papírégetőbe került volna. Európában, Skandináviában és az akkori Szovjetunióban már a két világháború közti