Műemlékvédelem, 2009 (53. évfolyam, 1-6. szám)
2009 / 1-2. szám - Alföldy Gábor: A dégi kastélypark története
martoni Esterházy-féle parkkal szemben a dégi „több nemű válogatott növeményeket termeszt szabadon”, ami igen nagy szó, tekintettel arra, hogy az ottani kert 1823-ban készült leltára nem kevesebb, mint 315-féle szabadföldi fát és cserjét, valamint 32- féle évelőt sorol fel.37 A park építésének idejében ültetett növényállomány gazdagságára a fennmaradt példányok ma már alig utalnak.38 Nyoma sincs már azoknak a platánoknak (Platanus sp.), tulipánfának (Liriodendron tulipifera), simafenyőnek (Pinus strobus), amelyekről egy XIX. század végi leírásban olvashatunk.35 Bizonyosan ebből az időből valók a kastély környékén álló terebélyes kocsányos tölgyek (Quercus robur). Az épület bejárati homlokzata előtt kétoldalt szimmetrikusan ültetett két példány (egyikük bombatalálat áldozata lett 1945-ben) ugyanúgy tudatos ültetésre utal, mint a katolikus és a református templomra irányuló nyiladék közé, az erdőfolt csücskébe elhelyezett darab, amely nyilvánvalóan markáns térelválasztó szerepet tölt be. Hasonló a szerepe a kerti oszlopcsarnokkal szemközt álló feketefenyő- (Pinus nigra) csoportnak is. A park telepítésének idejéből valók a kastély északkeleti sarkának közelében álló „rekorder” méretű japánakácok (Sophora japonica), valamint a mai erdészeti területen álló hatalmas méretű virginiai borókák (Juniperus virginiana), továbbá feltehetően a kastély északnyugati sarkánál, az egykori kocsiforduló ottani torkolatához ültetett páfrányfenyő (Gingko biloba) is. Ez utóbbi fát azért oda ültették, hogy minden, a kastélyba kocsin érkező vendég megcsodálja.40 Láthatjuk tehát, hogy a park minden természetesnek ható eleme - beleértve az őshonos tölgyóriásokat is - egy végiggondolt, nagyvonalú kompozíció részeként került helyére. VÁLTOZÁSOK A XIX-XX. SZÁZAD FORDULÓJÁN Míg a XIX. század elejének kertművészetét a természetes jelleg és a képszerűség határozta meg, a század utolsó negyedében hazánkat e művészeti ágban is elérte a historizmus, ami által a kert mesterséges, építészeti jellege kapott hangsúlyt. Mértani formálású, historizáló elemek jelentek meg korábbi tájkertjeinkben is.41 régen is e folyamat zajlott le, bár mindez a park szerkezetét nem változtatta meg alapvetően. A Festetics Antal halála utáni évtizedekről, vagyis Festetics Ágoston (1805-1882) birtoklásának időszakáról nem maradt fenn adat. Az ő halála után Festetics Pál (1841— 1924) örökölte a hitbizományt, aki „nagy virágkedvelő” lévén az Országos Magyar Kertészeti Egyesület alapító tagja is volt.42 Az ő idejében a park intenzív fejlesztése elsősorban a kastély közvetlen környezetére, valamint a kertészet egy részére, a narancsház és a dézsmapincék körzetére koncentrálódott, de növénykülönlegességeket sokfelé ültettek a parkban. Mindennek lebonyolítása és valószínűleg tervezése is Zednik Emil uradalmi főkertész nevéhez fűződött.43 A kastély körül kisebb mértani kerteket létesítettek: az északnyugati főbejárat előtt „Görög stílű szőnyegtorony” levéldísznövényekből kirakva a dézsmapincék előtt (Képeslap, Alföldy Gábor gyűjteménye) Festetics Pál által a Schott cégtől rendelt üvegház (Hauzer Györgyné tulajdona)