Műemlékvédelem, 2009 (53. évfolyam, 1-6. szám)
2009 / 1-2. szám - KIÁLLÍTÁS - Papp Tímea: Megelevenedő terek - "a szalontól az angolkertig"
itt állomásozott”. Ezekben az időkben a legdíszesebb termek közül a tükörterem ebédlőként, a grófi háló előadóteremként, később kultúrteremként szolgált. Más kastélyok történetéből is ismerhetjük, hogy mivel is jár ez: átalakítások, sokszor jóvátehetetlen károk, a termek falfestéseinek elvesztése. Megsérült a park is: a grófi kertészet területe termelőszövetkezeti gépudvar lett, a park legnagyobb részét pedig az Állami Erdőgazdaság hasznosította erdőként. Folytassuk a tárlat megtekintését az előcsarnokon át visszatérve a „Botanika-szalonban”! Szalonnak nevezték a termet, mert amikor a család nem fogadott vendéget, kedvelt tartózkodóhelyük volt ez. Eredeti funkcióját bemutatva rendezték be. Festetics Antal, felesége, Splényi Amália és testvére is hódolt az arisztokrácia köreiben oly népszerű érdeklődésnek, a „botanicának”, növénygyűjteményük négy almáriumot töltött meg! Érdekesség, hogy Festetics Antal unokatestvére, Széchényi Ferencné született Festetics Julianna alapozta meg növény- és ásványgyűjteményével a Nemzeti Múzeum egykori Természettudományi Tárát, vagyis a mai Magyar Természettudományi Múzeumot. A tárlókban Festetics Antalék és néhány más, szintén botanizáló XIX. századi híresség (pl. József nádor, Kossuth Lajos) néhány herbáriumlapja kapott helyet, s egy valódi „almáriumot” is láthatunk. Kossuth Lajos torinói száműzetésének évtizedei alatt összegyűjtött gazdag herbáriuma számára két szekrényt készíttetett, ezek egyike áll itt. Egy korabeli festmény is azt igazolja, hogy Kossuth torinói herbáriuma ugyanúgy a szalonban kapott helyet, mint Festeticséké Dégen. A szoba tablóiból az angolkert jellegzetességein túl azt is megtudhatjuk, hogy az uradalmi kertészethez tartozott konyhakert és narancsház is — az utóbbiba hordták be télire a növényeket, ahol legalább 80 bromés narancsfa sorakozott ilyentájt. A kastély különleges értékét képezte a XVIII. század legjelesebb férfiúit egyesítő szabadkőműves mozgalom levéltára, amelyet Festetics Antal a szervezet 1795-ben történt betiltása után dégi rezidenciájába menekített, és amely anyag sajnos a második világháború után megsemmisült. A következő szobában, a volt könyvtárban ismerhetjük meg a XVIII. századi előzményekre visszanyúló szabadkőművesség eredetét, magát a mozgalmat, a páholy fogalmát. Megtekinthetők az általuk használt szimbólumok, melyek különböző ábrázolásokon minden kétséget kizáróan a mozgalomra utalnak. Egy metszetsorozatról „szemtanúi” lehetünk a beavatási szertartásnak, végigkövethetjük, hogyan nyer felvételt egy jelölt a páholyba. Hosszú listán olvashatjuk, hogy a magyarországi értelmiség köreiből kik vettek ebben részt, és kiderül, hogy maguk a Festeticsek milyen fontos szerepet töltöttek be a magyar szabadkőművességben. Érdekes, hogy a többszöri betiltás és üldöztetés után napjainkban hazánkban ismét újraéledt a mozgalom: két nagypáholy, valamint egy vegyes és egy női páholy működik, összesen mintegy ötszáz fővel. Továbbhaladva újra egy ritkán bemutatott kiállítási téma elevenedik meg előttünk: a sport. Festetics Sándor a sportban a modern dolgokat kedvelte: rendszeresen repült, melyhez Dégen leszállópályát építtetett. Másik kedvenc időtöltéséhez, a futball űzéséhez pedig saját futballpályát és -csapatot is alapított Dégen. Ezenkívül alagcsövezett teniszpályáját építtetett a kertbe, és kedvelte a A szabadkőművességről szóló terem részlete egy páholy szentélyének („Kelet”) megidézésével