Műemlékvédelem, 2010 (54. évfolyam, 1-6. szám)

2010 / 5. szám - Kontsek Ildikó: "Nagy időkben hű pásztor": Csernoch János hercegprímás síremléke az esztergomi bazilikában

Kontsek Ildikó Az esztergomi főszékesegyházban a török hódoltság előtti korokból származó főpapi síremlékeket az 1822-ben megkezdett klas­­­szicista épület altemplomának keleti falába építették be, és az ezután hivatalba lépő prí­mások temetkezési helyének a kripta szen­télyét jelölték ki. Az elfalazott koporsók elé latin nyelvű feliratos emléktáblákat erősítet­tek. Két prímás, Habsburg Károly Ambrus (1785-1809) és Csernoch János (1852-1927)­ azonban ezenkívül egy-egy önálló, nagymé­retű, igényes művészi kidolgozású síremlé­ket is kapott. Mindkettőt eredetileg a Szent István vértanúnak szentelt északi mellékká­polnában állították fel. Az elhelyezésen túl közös bennük, hogy egyiküket sem az eszter­gomi érsekség rendelte meg, hanem külső, világi támogatók jóvoltából készülhettek el. Mária Terézia unokájának síremlékét testvé­rei faragtatták meg Giuseppe Pisanival 1830 körül. Csernoch János előtt a magyar állam rótta le tiszteletét azzal, hogy Zala Györgyöt (1858-1937) kérte fel egy méltó emlék el­készítésére. A szokatlan gesztus kezdeményezője Kle­­belsberg Kunó kultuszminiszter, Csernoch személyes jó barátja volt. Kapcsolatuk a kö­zös politikai és kulturális célokért való el­hivatott munkálkodásuk során alakult ki. Csernoch 1927. július 25-én hajnalban hunyt el, s a miniszter már ekkor odaküldte az idős szobrászt, hogy készítse el az arcvo­násokat hűen megőrző gipszmaszkot.­ A ra­vatalon fekvő hercegprímás portréját Bajor Ágost esztergomi festő- és grafikusművész is megrajzolta,­ aki korábban több olajképen megörökíthette a főpapot. Az országgyűlés képviselőházának soron következő ülése 1927. október 18. napjára esett. Megnyitó felszólalásában Puky Endre elnök emlékezett meg Csernoch Jánosról, mint egykori képviselőről és kiváló hazafi­ról. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter az országgyűlés felsőházának 1928. június 19-i ülésén szólalt fel Jókai Mór és Csernoch János hercegprímás sírem­lékének tervezett elkészítése ügyében. Előb­bi - Lechner Jenő és Füredi Richárd műve - már 1929 tavaszán készen állt Budapesten, a Kerepesi úti temetőben, míg az utóbbi befe­jezésére 1931 karácsonyáig várni kellett. A síremléket tervező művész kiválasztá­sa a feladathoz méltó döntés révén történt. Zala György életműve biztosítékot jelent­hetett a magas szintű megbízó számára, hogy az ország legnagyobb egyházi méltó­sága olyan formában örökítődik meg, amely a magyar történelem nagy alakjainak ábrázo­lásához méltó lesz. A késlekedés oka a mű­vész régóta elhúzódó feladatainak halaszt­hatatlanná vált elvégzésében és az idős mes­ter kiújuló betegségeiben keresendő. A művész életrajzírói a síremléket az utolsó alkotások egyikeként tartják számon, és a leírásnál többet nem közölnek róla. A megrendelés részletes tartalmáról eddig még nem bukkant fel adat,­ az esztergomi Prímá­­si Levéltárban fennmaradt azonban az elké­szült műalkotással kapcsolatos hivatali leve­lezés és az átadási jegyzőkönyv.­ A Csernoch idejéből származó fotók rendezése kapcsán nemrégiben előkerült egy műhelyfotó is a síremlékről. Ezen a végső mű bronzöntés és kőfaragás előtti gipszmodellje látható. Az elmosódott háttérben Zala Györgynek olyan domborművei tűnnek fel - talán a milyen- „NAGY IDŐKBEN HŰ PÁSZTOR” Csernoch János hercegprímás síremléke az esztergomi bazilikában Csernoch János prímás síremléke (Mudrák Attila felvétele) 341

Next