Műemlékvédelem, 2010 (54. évfolyam, 1-6. szám)
2010 / 5. szám - Kontsek Ildikó: "Nagy időkben hű pásztor": Csernoch János hercegprímás síremléke az esztergomi bazilikában
Kontsek Ildikó Az esztergomi főszékesegyházban a török hódoltság előtti korokból származó főpapi síremlékeket az 1822-ben megkezdett klasszicista épület altemplomának keleti falába építették be, és az ezután hivatalba lépő prímások temetkezési helyének a kripta szentélyét jelölték ki. Az elfalazott koporsók elé latin nyelvű feliratos emléktáblákat erősítettek. Két prímás, Habsburg Károly Ambrus (1785-1809) és Csernoch János (1852-1927) azonban ezenkívül egy-egy önálló, nagyméretű, igényes művészi kidolgozású síremléket is kapott. Mindkettőt eredetileg a Szent István vértanúnak szentelt északi mellékkápolnában állították fel. Az elhelyezésen túl közös bennük, hogy egyiküket sem az esztergomi érsekség rendelte meg, hanem külső, világi támogatók jóvoltából készülhettek el. Mária Terézia unokájának síremlékét testvérei faragtatták meg Giuseppe Pisanival 1830 körül. Csernoch János előtt a magyar állam rótta le tiszteletét azzal, hogy Zala Györgyöt (1858-1937) kérte fel egy méltó emlék elkészítésére. A szokatlan gesztus kezdeményezője Klebelsberg Kunó kultuszminiszter, Csernoch személyes jó barátja volt. Kapcsolatuk a közös politikai és kulturális célokért való elhivatott munkálkodásuk során alakult ki. Csernoch 1927. július 25-én hajnalban hunyt el, s a miniszter már ekkor odaküldte az idős szobrászt, hogy készítse el az arcvonásokat hűen megőrző gipszmaszkot. A ravatalon fekvő hercegprímás portréját Bajor Ágost esztergomi festő- és grafikusművész is megrajzolta, aki korábban több olajképen megörökíthette a főpapot. Az országgyűlés képviselőházának soron következő ülése 1927. október 18. napjára esett. Megnyitó felszólalásában Puky Endre elnök emlékezett meg Csernoch Jánosról, mint egykori képviselőről és kiváló hazafiról. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter az országgyűlés felsőházának 1928. június 19-i ülésén szólalt fel Jókai Mór és Csernoch János hercegprímás síremlékének tervezett elkészítése ügyében. Előbbi - Lechner Jenő és Füredi Richárd műve - már 1929 tavaszán készen állt Budapesten, a Kerepesi úti temetőben, míg az utóbbi befejezésére 1931 karácsonyáig várni kellett. A síremléket tervező művész kiválasztása a feladathoz méltó döntés révén történt. Zala György életműve biztosítékot jelenthetett a magas szintű megbízó számára, hogy az ország legnagyobb egyházi méltósága olyan formában örökítődik meg, amely a magyar történelem nagy alakjainak ábrázolásához méltó lesz. A késlekedés oka a művész régóta elhúzódó feladatainak halaszthatatlanná vált elvégzésében és az idős mester kiújuló betegségeiben keresendő. A művész életrajzírói a síremléket az utolsó alkotások egyikeként tartják számon, és a leírásnál többet nem közölnek róla. A megrendelés részletes tartalmáról eddig még nem bukkant fel adat, az esztergomi Prímási Levéltárban fennmaradt azonban az elkészült műalkotással kapcsolatos hivatali levelezés és az átadási jegyzőkönyv. A Csernoch idejéből származó fotók rendezése kapcsán nemrégiben előkerült egy műhelyfotó is a síremlékről. Ezen a végső mű bronzöntés és kőfaragás előtti gipszmodellje látható. Az elmosódott háttérben Zala Györgynek olyan domborművei tűnnek fel - talán a milyen- „NAGY IDŐKBEN HŰ PÁSZTOR” Csernoch János hercegprímás síremléke az esztergomi bazilikában Csernoch János prímás síremléke (Mudrák Attila felvétele) 341