Műemlékvédelem, 2015 (59. évfolyam, 1-6. szám)
2015 / 2. szám - Kovács Gergely: Kitörvén magányosságából? : A cserkúti római katolikus templom 1335-ös falképeiről
lomon, melyről kevés konkrétumot tudunk, az azonban bizonyos, hogy a javítások nem tartottak ki túlságosan sokáig, az 1930-as évektől ugyanis folyamatos levelezés maradt ránk a község jegyzői hivatala/tanácsa, a kővágószőlősi és a cserkúti Plébánia Hivatal, valamint a Műemlékek Országos Bizottsága (MOB) és utóbb az Országos Műemléki Felügyelőség (OMF) között. Első ízben 1932. október 8-án, Csáky Benjámin plébános folyamodott a MOB-hoz, jelezvén a villám által megrongált torony és sisakja súlyos állapotát, továbbá a restaurálás fedezetéül szükséges 200 pengős igényét.21 A kérés fogadtatása bizonytalan, Csáky 1938. szeptember 7-én mindenesetre újabb levelet írt, ezúttal annak az egy hónapon belül történt villámkárosodásnak következményéről, amely villámhárító felszerelésének szükségességét érlelte meg a plébánosban; a kért 166 pengős költséghez a MOB 100 pengővel hozzá is járult.22 Mindez felelősségteljes döntésnek aposztrofálható mindkét fél részéről, a korábban keletkezett károkon ugyanakkor jottányit sem segített, a torony repedései pedig változatlan veszéllyel fenyegettek még a községi tanács 1957. február 18-i segélykérő levelének megírásakor is, amelyre az OMF március 1-jén, a műemlék használója, illetve tulajdonosa karbantartási kötelezettségére hivatkozva, nemleges választ adott.23 Felmerült ugyanakkor egy helyszíni szemle lehetősége, amely április 15-én meg is valósult. E kiszálláskor Ferenczy Károly építész megállapította az épület elhanyagolt állapotát, teljes cserépfedése, valamint a szentély korhadt zsindelyfedése kicserélésének szükségességét, a hajó és a sekrestye famennyezetének gombásodását, a drénezés elengedhetetlen fontosságát, a hivatal a jelentés alapján pedig a várható munkákat fedező költségvetés beterjesztését kérte a kővágószőlősi plébániától.24 Ennek végkimeneteléről egyelőre nincs információnk, noha nehéz elképzelni, hogy a helyi egyházközösség nem kapva kapott volna a régen áhított alkalmon. 1959. november 25- én a község újabb folyamodványt intézett a felügyelőséghez, hivatkozva a tetőn tapasztalható tetemes károkra („négyzetméternyi területek tátonganak a tetőn cserép nélkül”) és az abból esetlegesen fakadó veszélyekre, egyben azt is közölve, hogy már meg is vásároltak ezer darab cserepet a javításhoz, amelybe ugyanakkor nem kívánnak saját kezdeményezésre, az OMF nélkül belekezdeni.25 Újabb helyszíni szemlére azonban ekkor nem került sor, sőt, Gerő László 1960. szeptember 14-i levelében azt a szomorú hírt közölte a cserkútiakkal, hogy hivatala az év hátralevő részében semminemű támogatást nem tud biztosítani a templom számára, annak helyreállítását a műemlékvédelem távlati tervének 26 elkészítésekor 1961-1962- re ütemezték be, ám valóban sürgős beavatkozást igénylő állapotára való tekintettel reméli, hogy mindazt már az 1961. év folyamán meg tudják kezdeni.27 Ennek ismeretében némiképp furcsállva olvassuk, hogy nem egész két hónap leforgása alatt Gerő álláspontja radikális változáson ment keresztül, hisz november 10-én mégis engedélyt adott a templom ideiglenes állagmegóvási munkáinak ellátására,28 ennek mikéntjeiről azonban nincs semmi az iratokban. Ezt követően egy újabb, immáron az utolsó fordulatot követően érkezünk el a templom sorsának végérvényes jobbra fordulásához. 1965. november 2-án Varga Nándor plébános, az OMF-nek írt leveléhez mellékelte a tető javítására Vlasits István szigetelőmester műszaki leírását és költségvetését, amelyre a hivatal ugyanakkor nem adta meg a műemléki hatósági hozzájárulást, mivel a költségvetésben az előírt 13/40-es műemléki helyett, 40 x 40 cm-es, „szakmány pala” felhasználása került be.29 Az OMF ugyanakkor rövidesen a maga kezébe vette az emlék sorsát, s a bevezetőben említett műemléki tervtanácsi ülésen elfogadta Ferenczy Károlynak a restauráláshoz elkészített tervezési programját. 1967-ben Czeglédy Ilona vezetésével meg is kezdődött a templom műemléki épületkutatása és régészeti feltárása. Ez tisztázta a belső padló- és a külső terepszint középkori állapotát, véglegesítette az épület építéstörténeti periodizációját - miszerint a XIII. században a hajó és a szentély épült meg, majd ezt az épületmagot a XIV. század során toronnyal, délen sekrestyével, a XV. században osszáriummal bővítették -, feltárta az egykori déli sekrestye, az osszárium, a kettős körítőfal maradványait, valamint a szentély befalazott középkori ablakait és a déli homlokzat festésnyomait.30 Ezen eredmények ismeretében 1968-1969 között Ferenczy Károly nevéhez fűződik az épület helyreállítása; ennek során az lényeges stati-