F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1995/1-2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1995)
TANULMÁNY - Plank Ibolya - Csengel Péter: Mai Manó fényképészeti műterem- és bérházának építéstörténete
máskép az én czéljaimra átépíthető nem volna, úgy ezen mellékkörülmények alapján a fentebiek szerint a beépítetlen területnek nem kell okvetlenül 15%-nak lenni..." A mélyföldszinti helyiségek padlószintjének ugyancsak kritizált járdaszint alá helyezését pedig a következőképpen indokolták: „...Az előcsarnokban levő lépcső alatt, mely ide és a műtermekhez vezet, juthatni az udvarba. Hogy ez lehetségessé tétessék, a tulajdonképpeni földszint padozatát a tervben kimutatott magasságra kellett emelni. Az alatta levő űr/tekintve hogy ennek mennyezete a járda fölött 2,25 m magasságban van s így emberek tartózkodására és a lakhatásra való kellékeknek teljesen megfelel, tekintve, hogy nem az emeletsornak elnevezése a fő tényező, hanem mindig a czélnak megfelelő tulajdonságok léte a határozó és tekintve végre, hogy ezen helyiségek padozata csak 0,80 mtrrel fekszik a járda alatt, kérem az itt tervezett helyiségek építkezését a kért használatra engedélyezni, valamint a 12 %-nyi beépítetlen területből eredő elutasító határozattal szemben az építési engedélyt megadni. ..." 36 A Fővárosi Közmunkák Tanácsa január 28-án kelt határozatában helybenhagyta a kérvényezők érveit, az építési engedélyt azonban még mindig nem adták meg. Emiatt 1893. február 1-jén a fotográfus újabb kérvényt és tervet nyújtott be. 37 Mivel a beépítetlen terület nagyságát 16,1%-ra emelték és a földszinti padlózat magasságát is a kívánt szintre hozták, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa végül 1893. február 23-án javasolta Budapest Fő-, és Székesváros Tanácsának a Nagymező utca 3763-20. hrsz. alatt fekvő telken tervezett háromemeletes lakház és fényirda építési engedélyének kiadását. 38 Az épület megvalósult alaprajzi elrendezése mellett, a terveket abból a szempontból is ismertetjük, hogy az eredeti elképzelések miként változtak meg a tervezőasztalon, majd később a valóságban is. Az épület valamennyi szintjének alaprajzi beosztását, helyiségeinek méreteit és funkcióit feltüntető tervrajz 1893. február 1-jei dátummal keltezve maradt fenn. 39 Ezen a földszintről nyíló főbejárat egy díszes, félemeleti galériaszinttel bővített előcsarnokba vezetett. A galéria alatti ajtó kötötte össze az előcsarnokot a hátsó traktussal és annak félkörívvel záródó lépcsőházával, ami a függőfolyosóra irányította a forgalmat. A félemelet utcai frontján üzlethelyiségeket, az udvar elé pedig egy kétszobai konyha-mellékhelyiségekből álló bérlakást alakítottak ki (4. ábra). Ma is látható az a keskeny lépcső, ami a tulajdonos I. emeleti irodájába és az innen nyíló családi lakrészekbe vezetett. (A családi rezidencia két nagy utcai szobából, mögötte húzódó hálóból, előszobából és a mellékhelyiségekből állt.) Ennek a szintnek hátsó traktusát szintén bérlakás foglalta el. A tervrajz Mai Manó fényképészeti helyiségeit a II. emelet utcai szárnyában jelöli. Az I. emeleti irodából a vendégek számára kialakított fogadóterembe lehetett följutni. Az eredeti terv szerint a fogadóteremből a fő front elé haladva egy keskeny közlekedő térbe lehetett volna eljutni, ahonnan két ajtó nyílt a 12,90 m hosszú és 2,20 m széles felvételi terembe, valamint a mellékhelyiségekbe és a laboratóriumba (5. ábra). A III. emelet udvari szárnyának alaprajzi beosztása teljesen azonos kialakítású a II. emeletével, eltérés csak a helyiségek funkciójában volt (6-7. ábra). Az udvari részt a cselédlakással kiegészített konyhával tervezték. Ezen a tervváltozaton