Műhely, 2003 (26. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 5. szám - KÉPEK, LAPOK: VÁROSOM - Varga Mátyás: Kinyitni az ajtót : Vázlat és kérdésfelvetés Czuczor Gergely irodalomtörténeti jelentőségéről
ségünkre lehetnek Czuczor Gergely irodalmi érdeklődésének körvonalazásában. Talán az imént felsoroltak alapján is sejthető, hogy bár Czuczor könyvtárában megvannak Kölcsey, Vörösmarty vagy Kisfaludy Sándor versei is, ő maga mégis más utat járt. Bár irodalmilag tájékozott és minden jel szerint igen jó ízlésű költővel van dolgunk (ezt a könyvtár igényessége is alátámasztja), költészetére mégis inkább az volt meghatározó hatással, hogy 1830 őszétől - a kiadó felkérésére — öt éven át szerkesztette a híres Komáromi Kalendáriumot. Népies költeményei nagy részét itt, s népdalnemesítő szándékainak megfelelően — egy másik néphasználatra szánt kalendáriumban, a Mezei Naptárban (1842-44) jelentette meg, de 1830-tól kezdődően napvilágot láttak jóformán valamennyi hazai folyóiratban. Ebből kiderül, hogy Czuczor a népdalírást elsősorban talán nem is esztétikai, hanem népnemesítő feladatnak tekintette. Népdalelemek felhasználásával „csinosabb”, „magvasabb” szövegeket próbált adni a népnek. Dalai főleg helyzetdalok, és a líraiság nem tartozik erősségeik közé. Népiességén belül különös világot alkotnak az úgy nevezett Paprikás versek, amelyek először a Komáromi Kalendáriumban, később pedig - egészen 1848-ig - a Mezei Naptárban ezen gyűjtőcím alatt jelentek meg. Bár e versek elsődleges célja a parasztság erkölcsi hibáinak (pl. a lustaság, iszákosság, pletykálkodás) javítgatása, s közben ügyesen agitálnak az új gazdálkodási módszerek (pl. a gyümölcsfatelepítés, selyemhernyó-tenyésztés) mellett, minden didaxisuk ellenére is a legélvezetesebb Czuczor-szövegek közé tartoznak, és nyilvánvaló esztétikai értékeik vannak. A paraszti élet és mindennapok leírásában van valami — már-már a realizmust idéző - tárgyi, nyelvi hitelesség. És hogy az irodalmi érdeklődés és naprakészség mellett szerzőnket mennyire foglalkoztatták a mindennapi élet, a hagyományos értékek átmentésének és a korszerűség megőrzésének kérdései, annak meggyőző bizonyítékául éppen a könyvtárkatalógus szolgál. A könyvtár Széchenyi István 1833- ban Lipcsében megjelentetett Stádiuma mellett tartalmazza többek között: az orvos-nyelvújító Bugát Pálnak (1793-1865) ,aki először adott elő orvostudományt magyar nyelven] a Tapasztalati természettudomány című művét (Buda, 1836); Melius Juhász Péternek (1532-1572) [halála után kiadott] első magyar nyelvű orvos-botanikai művét, a Herbáriumot, mégpedig az első, 1578-as kolozsvári kiadást; Balásházy János (1797-1857) [reformjavaslataival sok tekintetben Széchenyit megelőző] mezőgazdasági szakíró művét: az Adó s még valamit (Pest, 1830). Életmű és életrajz 1868. március 21-én hangzik el az Akadémián Toldy Ferenc Emlékbeszéde Czuczor Gergely felett. A szöveg, miközben nagy alapossággal ismerteti az életrajzot és a költői pályát, meglepően kevés figyelmet szentel Czuczor nyelvészeti tevékenységének. Toldy így fogalmaz: „Tisztelt Gyülekezet! ne várja tőlem senki, hogy Czuczor nyelvészeti elveit ez alkalommal fejtegessem és bíráljam.”9 Aztán pedig a költői személyiség, a hű barát és munkatárs meglehetősen szubjektív hangú méltatása után a nyelvész rövid mentegetése következik: pl. „az ő sejtelmei [...] tán sokban módosultak volna, ha elégsége eszközökkel rendelkezhetik vala, s a világ fő nyelvei mélyebb és huzamosabb tanulmányozása folytán megigazíthatta volna, mielőtt azokat kétségtelen axiómákká emelte”. Ezzel együtt Toldy Czuczor szótárát időtálló műnek tekinti, bár megengedi, hogy sok tekintetben az utókor korrigálására szorul majd. Sőt, ezt, vagyis A magyar nyelv szótárát (I—VI., Pest, 1862—74) tekinti az igazi nagy műnek, és mintha két évvel a költő halála után már a jóbarát Toldy is kételkedne némiképp a költői opusz értékében: „de [a szótár] mint egy ember munkája minden méltányos bíráló bámulatát fogja bírni; s mely őt halhatatlanná tenné irodalmunk történetében, ha költői koszorúja kevesbbé hervadhatatlan volna is.”10 Hogy meghervadt-e Czuczor költői koszorúja, nehéz lenne eldönteni. 1885-ben rendtársa, Koltai Virgil még kiadja Czuczor Gergely élete és munkái című monográfiáját, amelynek leplezetlen célja, hogy „kijelölje irodalmunk bajnokai között” a Czuczort megillető helyet. Annyi azonban bizonyos, hogy az 1899-ben (Zoltvány Irén szerkesztésében) megjelent összkiadás után Czuczor inkább csak epizódszereplő a 19. század irodalmát bemutató antológiákban. És amikor a következő század elején elkezdődik a millenniumi kor meglehetősen egyoldalú örökségének újraértelmezése, amikor Babits, Kosztolányi, Füst Milán, Kassák, Németh László újraolvassák a 19. század stílusteremtőit, amikor a letűnt kor ködébe vesző személyiség varázsa már megszűnik, Czuczor költészete nem sok méltatásban részesül. A Nyugat szerzői között például kevesen vannak, akik elismerőleg szólnak róla. E kevesek között van Kosztolányi Dezső, aki mint a „mi Littrénk”-et említi a szótárszerző Czuczort. Kuncz Aladár az „egészen értéktelen epikusok” közé sorolja. Ignotus némi sajnálkozással jegyzi meg, hogy még Czuczor is inkább „leszivárgott a népbe”13, mint Arany és Petőfi. A Nyugat szerzőit inkább csak az érdekelte Czuczorban, milyen kapcsolat fűzte őt korának hölgyeihez. Szini Gyula folytatásos novellát közöl a lapban Jókairól. E novellában megidézi Czuczor alakját mint a magyar korai biedermeier finom költő abbéját, aki Weinmüller Franciska komáromi „irodalmi szalon”-jának legfőbb ékessége. Szini írásában legfőképpen az ellenpontozás technikája jellemzi Czuczor találkozását az ifjú Jókaival.14 Cs. Szabó László pedig 1935-ben, Budapesti miniatűrök című írásában a lipótvárosi börtön épületéről írja: „itt fogadta a lelkes, naiv, öreg forradalmár pap: Czuczor Gergely a fiatal Toldy Ferencné szívet melengető látogatásait”.16 Úgy tűnik, mintha Czuczor, a reformkor közköltészetének e meglehetősen fontos alakja kétszáz év távlatából sem irodalmi, sem nyelvészeti jelen ői