Mult és Jelen, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)

1841-01-15 / 4. szám

27 — II. Jelen. Erdély és Magyarország. 6 csász. és apost. kir. Felsége mél­­tóztatott Hunyadvármegyei főbíró nagy harcsai Barcsay László urat dévai ke­rületben tartományi biztossá kinevezni. Kolozsvár. A’ régen várt Lendvay Márton úr megérkezett Kolozsvárra, ’s folyó jan. 7­ k. Raupach Életiskola czímű­ ismere­tes drámájában a’ színpadra lett fellépé­sével, mindjárt megjött annak, eddig hi­ányzott érdekessége. A’ számos néző kö­zönség bizonyítja, hogy nem benne a’mű­vészet iránti részvét, hanem a’ szinpad fo­gyatkozik gyakran oda illő személyzetben. Lendvay úr mint jeles művész, szerepei felfogásával, azoknak pontos végrehajtásá­val, ’s természethez hív játszásával a’ szí­nészetet becsülő kolozsvári közönség élén­ken bizonyitott helybehagyását, köztetszé­sét mint megnyerte , úgy meg is érde­melte. 0 cs. ap. kir. Felsége mult dec. 18-k. költ legfelsőbb cabinetiratánál fogva báró Martonitz magyar testőrsereg alkapitán­­nyát, a’ magyar kir. Sz. István-rend kö­zép keresztjével méltóztatott feldíszesiteni. Pestvármegye utóbbi közgyűlésében felmentette az adózó népet azon terek a­­lól, mely szerint eddig négy lovas szekér­rel—mikor a’ sor ütötte—Pesten egész he­tet tölteni tartozott a’ kivántató vontatás (sorspont) végett. Gömör vármegye Beöthi Ödön, Klau­zál Gábor, Bezerédy István, ’s Pázmándy Diénes urakat a’ mult országgyűlésen ki­tüntetett törvényhozói érdemeikért, tábla­­birái sorába iktatá. Temesvármegyének dec. 8-k. kezdett köz­gyűlésében szóba jött, hogy Horváthország­ban azon szenvedélyes kitöréseken feljül, melyekkel az utolsó időkben nem csak magános de fájdalom ! közhelyeken is megsértetett a’ most már törvényesen kö­zönséges magyar nemzeti nyelv, társasá­gok alakultak, ’s hirlapok által nyilvános felszóllitások indittattak­ szét a’ Szláv nem­­zetség ábrándos eszméjének felébresztésé­re , a’ magyar nemzetiség gyengítésének világos szándékával; sőt hitegetések is szo­­rattak­ el, mintha e’ szláv szellem az anya­országnak is több részeit, ’s nevezet sze­rint a’ Bánságot és Bácskát lelkesitné. A’ megye Rendeinek szívfájdalmat okozott Horváthországnak ily szeretetlen értelme, a’ haza legdrágább kincse, java, ’s fő ér­­deke a’ magyar nyelv iránt, ’s magokat különösen megsértetteknek érzék az által, hogy a’ szláv vagy úgy nevezett illyr pro­paganda azon megyében e’ czél után epe­dé rokonlel­kűséget találni bizonyos re­ménységének kiáltotta­ ki. Elhatározók te­hát megirni Zágráb és Körös megyének, hogy nállok egy nép osztály sincs, mely utálattal ne taszitná viszsza a’ szláv e­­gyesülést hirdetők elvetemült felhívásit. A’ Kassán dec. hónap elején tartatott bányapolgári gyűlés, jegyzőkönyveit egyik oldalon mag­yar nyelven szerkesztetni ren­delte; e’ századok előtt béhivott bányá­szok és szászok a’ közös hon egy nyelvű és érdekű fiaivá válni készséggel nyilat­koznak. A’ gőzhajozási társaság is Bécsben leg­közelebb tartott nagy gyűlésében elhatá­rozó dolgait ennekutánra magyarul is vin­ni; és így a’ jegyző könyvekre nézve ma­gyar mintalapokat is küldött már a pes­ti gőzhajozási hivatalhoz. ,4 ív sz. dec. 20-k. Az országos vá­lasztmány lelkes törekvése sokat tehet u­­gyan a’ nemzeti színház újabb emelkedé-

Next