Mult és Jelen, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)

1841-01-22 / 6. szám

zonyos részben szerencsésebb volt. Ez azon izenetet vitte a’ követeknek, hogy a’ ki­rálytól a’ szabadalmü herczeg Mortemart neveztetett a’ miniszteri tanács elnökévé, melybe több olyan gondolkozásu, szóval liberalis tagok is fel lesznek véve, egy­­szer’smind a’ nevezett föminiszternek bá­­torságos úti levelet kért a’ követek kama­rájában megjelentetésre. A’ követek nem akarván mindent bizonytalan koczkára ten­ni, azt felelték, hogy déli egy óráig her­czeg Mortemart után várakoznak. De ez oly akadályok miatt, melyek vagy törté­netesek voltak, vagy talám szántszándék­kal gördítettek el­be, a’ határozott időre Párizsba el nem juthatott. ha azon kedvező pillantat, melyben talám a’ régi országló ház iránt a’ nép meg engesztelődött, ’s a’ kettő közti hasz­nos egyezkedés történhetett volna, örö­kösen viszszahozhatatlanul oda lett, ’s az eleinte ingadozók és haborok is kik egy kormányt, ’s a' dolgok százados rendjét felforgató nagy revolutzio ínség­­ veszély­­teljes következéseit előre jól látták, ’s a’ hazát ily megrázkodásnak kitenni méltó aggodalommal voltak, a’ dolgoknak elha­tározó pontra jutásával, a’ nem vélt, elő­re nem is látható környt­lállásoktól elra­gadtatva, magokat a’ végsőre, honnan visz­­sza lépni ne lehessen, elhatározták, a’még nagyobb roszsz, egy belső had kíséreté­ben jövő szörnyűségek eltávoztatásáért. Közönségessé lévén a’ régi országló­­háznak a’ nemzettel többé öszve nem fér­­hetéséről a’ meggyőződés, s így azok kik­nek e’ nagy zendülés a’ hatalmat közök­be adta, kimondván, hogy X. Károly töb­bé nem uralkodhatik, hátra volt a’ sokkal nehezebb munka, azon kérdés eldöntése, micsoda igazgatása legyen Francziaország­­nak? a’ státus lerontott épűletje helyébe milyent kelljen emelni? Az indulatok kö­zönséges felhevülése, a’ felduzzadt és ár­kából kicsapongással fenyegető árvízhez hasonló forrongás nem engedett késedel­met, és hoszszasan fontolgatást, mint a’ nép felkelése, jussai védelmére, hirtelen és egyszerre történt, úgy az azt lecsilapitó és az ország sorsáról végző határozásnak is, gyorsan, sebessen kellett megesni, mely a’ sokaság erőre kapását, ’s igy a’ leggyászo­sabb kicsapongásokra vetemedhető mozgá­sokat rögtö­n elfojtsa. Sokan a’ revolutzio vezetőji közzül, kivált a’ túlságosok és ifjak, a’ reszpubli­­ka helyre állítását emlegették­­ de az elő­re nézők, ’s e’ lépésből eredhető veszé­lyeket, közönséges felfordulást józanon megfontolok azt helybe nem hagyták , e­­zek a’ zendülés további folyamatját, ’s an­nak könnyen fejetlenségre kicsapongását, bár mely áron megszüntetni, s igy a’ megzavart rend mentői előbb helyreállí­tását legtanácsosabbnak vélték. Laflitte a’ viadal elvégződése utáni napon, jul. 30-k. a’ nálla egybegyült követek elibe terjesz­­té Orleans-i herczeg Lajos Filep thronus­­ra emelését, mely javaslatot Guizot, Dupin, és többek igen czélszerünek találtak, s azt meleg részvéttel pártolták. — Különö­sen Dupin azon felhozott, s külszínnel csaló, első tekintettel helyesnek látszó ál­lításnak, mintha a’ népet úgy nevezett e­­redeti gyűléseikbe, — hol minden polgár fejenként szózatoló jussal bir — öszve kel­lene hívni, és megkérdezni, mert csak nép rendelkezhetik igazgatás-formája vál­toztatásáról,— hathatósan ellent mondott, ’s rá vette a’ követeket, kik mintegy 66-an voltak, hogy mivel a’ nép törvényesen vá­lasztott képviselői, mint kamara gyűljenek egybe*, ’s végezzenek a’ nemzet jövendő sorsáról, a­ mit csak hamar a’ pairek is mindöszre 30-an jóváhagytak. ( Folytatása ,következ­ik.)

Next