Mult és Jelen, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)
1841-09-21 / 76. szám
ellen semmi megszakadásról nem gondolkoznak...— Az érdeklett ismertetés írója tagadhatatlanul sok figyelemre méltót mond, állításainak valószínűségét, több helytt a’ meggyőződésre hatását lerázni szinte nem lehet, a’ gondolkozó főt az óriási csatáról s annak eredménnyeiről mélyebb elmélkedésre felhívja, mintegy kénszeriű ; azonban még is a’ részrehajlást nem ismerő igazság — e’ phoenix, kivált a’ magyar journalistika mezején— kívánja, itéletünket Kossuth Lajos munkájáról felfüggeszteni addig, mig az hozzánk is el hatvan, belső becséről, tartalmáról s arról, hogy a’ róla előre formált magas várakozásnak, azaljában czéljának mennyire felelt meg, saját szemeink és értelmünk után győződhetünk meg. Talán leszsz nekünk is módunk és alkalmunk e’ valódi hazai ügyben megszóllalni, legalább hírlapunk egy pártfogójától ígéretet kaptunk egy e’ tárgyat illető közlés felöl, mit ha megnyeréndünk, azt legottan kiadni el nem mulatjuk. A’ minden jóktól tisztelt, és a’ magyar hon közbecsülését teljes joggal biró gróf Zay Károly lelkes felszóllalása a’ három századtól fogva külön vált testvér két protestáns anyaszentegyháznak egyesülésére nézve csak fél évnyi rövid idő alatt, oly viszhangra talált, mi a’ legmerészebb reményt is félyül haladta. — A’ tisztelt grófnak, mint fő felügyelőnek elnöklete alatt a’ magyarországi ágostai hitvallású evangelicusok egyetemes conventje Pesten sept. 8-k. egész nyilvánossággal a’ templomban, számos hallgatók jelenlétében öszvegyítlvén, egy gondolatban egyesült, ’s e' gondolatot egy szóba foglalva igy kiálta fel : egyesüljünk! mit a’ reformátusok ugyan az idötájban egybegyült conventjének egy izenetbe foglalva által is külde. — Mely izenet szóról szóra igy következik: Méltóságos és fötisztelendö egyetemes egyházi gyűlés! A’ kik vallásunk közös alapjában, a’ hit, remény, szeretet közös kútfejében, mindig egyek valánk, kiket századoknak viszontagságai jó ’s bal szerencsében, jog-és törvényekben osztályosokká tettének , — meleg testvérszeretettel szivünkben, szilárd férfias akarattal keblünkben, ’s rendithetlen bizodalommal az isteni gondviselésben, mely századokon át érleli, de megérleli az emberiségnek üdvös műveket, nyújtjuk testvérileg testvéri fogadtatást váró jobbunkat, és kimondjuk a* szót, melyben vallásunkra, magunkra, hazánkra ’s az emberiségre üdv ’s malaszt rejlik , — kimondjuk a’ szót, melyet közel kétszázadon át, édes reményként ápolt annyi őszinte kedély és e’ szó ebből áll: „egyesüljünk !!“ A’ kor szellemének szelid haladása szenvedelmeket csillapított; a’ szabad észhasználat, a' protestantismus e’ közös jelleme, elfogultságot oszlatgatott; politicai körülmények akadályokat hárítottak el, ’s a’ fogékony keblek akaratjára kedvező alkalom int. ily pillanatban ’s ily viszonyok között költé fel isten az egyesület szózatát, és nekünk úgy tetszik, hogy e’ szózatban a’ kor nyelvének szózata cseng; — és kebleinkben e’szó csengése viszhangra talált. Mi tehát, az ágostai hitvallást követő magyarországi evangelicusok, mind a’ négy egyházkerületünk egyetemes közgyűlésében egybegyűlve, komoly megfontolás után egy szívvel lélekkel, közös és közértelemmel valljuk és kijelentjük, hogy mi a’ magyarországi két evangelicus felekezet egybeolvadását buzgóan óhajtjuk; valljuk és kijelentjük , hogy ezen egybeolvadás mind a’ két felekezet közös érdekében jó, üdvös, sőt szükséges is. Valljuk és kijelentjük, hogy oly lényeges akadályt nem ismerünk, mely ha mindkét részről tiszta és erős akarat lesz, az egybeolvadást gátolhatná; ’s azért valljuk és kijelentjük, hogy mi a’ két evangelicus felekezet egybeolvadására tehetségünk szerint közremunkálni magunkat elhatározók.— íme tehát a’ testvérszeretet ’s férfias akarat nyilatkozása , melyet a’ helv. vallástételü méltóságos és fötisztelendő egyetemes egyházi gyűléssel azon édes reményben közlünk, hogy abban velünk egyetérteni, testvéri jobbunkat testvérszeretettel fogadni, ’s minket hasonló nyilatkozattal megörvendeztetni méltóztatnak. A’ mi már e szent s üdvös szándék valósítását illeti: mi úgy vélekedünk, hogy az óhajtott egyesülés módjának a’ protestantismus közös elvei vezérlete mellett kidolgozása legsiikeresebben vegyes választmány által történhetnék, mely javaslatát mind a’ nyolcz superintendentiákkal közölné, hogy igy annak idejében mind a’ két evangelicus felekezet egyetemes gyűlésében megvizsgáltatván, annak rendje módja szerint közhatározat hozathassák. Nem kételkedhetvén, hogy testvéries ajánlkozásunk a’ méltóságos és fötisztelendő egyetemes egyházi gyűlésnél rokon indulatra ’s kész elfogadásra talál, részünkről e’ választmányhoz a’ következők neveztettek ki *) A’ *) A választmány tagjai a’ következők: mind a’ négy kerületi felügyelők, mind a’ négy superintendens. Dunántúlról: Benyovszky Péter, Horváth Dániel táblabirák; Perlaky Dávid esperes; Wimmer Ágoston, Gaubner Má