Mult és Jelen, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)

1843-09-01 / 70. szám

i. M-arem» F-fr­. Kolozsvár September 1-én g.§4.$. — ^o­rtik szám. ........................irt fc ^díjjal J»t. 1. Honi tudósi­tás­ok. II. Külföldi tudósítások. Napi eseményeit. Span­yolorsza­ g. Szeben aug. 21-k. A’ szász nemzet ispánja és kor­mányszéki tanácsos W­achsmann János ö mlga, ki aug. 1Q­k a’ báznai ferdéről ide a’ legjobb egésségben viszszaér­­k­ezett. 20-k reggel Szászsebesbe utazott, az ottani k­irálybi­­ró Marien­burg József halálával megürült főtiszti válasz-h­o­tást véghezvinni. — A’ szász nemzet universitása ez évi második gyűlését ma kezdi. (S. B.) Országgyűlési Siözlés. N­­u­s­z­o­n n­y­o­l­c­z­a­­d­i­k országos ülés a’ mélt ló 11- nél, aug. i.­k. A’ mélt. föRR ujonan rendezett teremükben öszvegyülvén, nádor e­lgé, a’ magyar nyelv ügyében a KB és KB izenetét mellék­leteivel együtt tiszé­ki tárgyalás végett, mely is felolvastat­ván, legelébb is az e’ felöli törvén­y­javaslat vétetett vitatko­zás alá. Egy szónok ennek 1-6 pontjára, mely a’ koronaö­rökösök ’s az uralkodó házbeli több herczegek ’s herczeg­­nek m­ég kisded korukban magyar nyelvre taníttatásukról szól, a’ mult országgyűlésnek a’ KK és RLI által most elha­gyott törvényszerkezeti modort javallá azon tekintetből, hogy az inkább nyújt reményt a’ teljesedésre, a’ mi minden el­lenmondás nélkül elfogadtatott. Most felszólala a’ bán ’s ily­­formán nyilatkozók. Sok évek óta csak most juta a’ nemzet kifejlődése legkedvezőbb idejére, szükség hogy ez időt az egyesség és egyetértést eszközlő törvények hozatalára fordít­sa, mely a’ nemzetet nagygyá­­s erős».­ A­’ k­o p « q t o­r­­szági viszonyokra nézve oly törvények alkotása lenne kívá­natos, melyek mind a’ magyar nyelvet terjeszszék, mind pe­dig a’ két ország köztti egyetértést helyreállítsák.. Horvátor­szág municipalis jogai 1404 tél óta 1715-ig számos törvények által vannak biztosítva, melyek szerint azokat többé kérdés alá sem kellenek vonni, miután tisztán végeztetett az is, hogy a’ belügyeket soha más nyelven mint a’deákon tárgyal­ni ne legyen szabad. Az iskolákra nézve a’KK kivonata nem kivihető, s azért a’ szónok óvást tesz. A’ negyedik pont szerint Horvátország czimere ’s színei a’ horvát hajóknál ’s minden intézeteknél eltörlése nagy ingerültséget okozana. Az ötödik szerint pedig a’ magyar hivatalos levelezésre szo­rítás kedvetlen kötelességet szültetne, azért hát elégséges­nek javasolná mostanra azt, hogy a’ levelezések bevezető ré­sze legyen magyar nyelven szerkesztve, terjedelmes magyar levelezések pedig, melyekre a’ legnagyobb rész még most k­éppel nem volna, továbbra hagyassanak. A’ hatodik pont felesleges, mert a’ magyar nyelv Horvátországban különben is szépen terjed, az iskolákban rendesen tanittatik, ’s nem sokára úgy fog elöhaladni, mint a’ slavoniai megyékben. A’ hedetik pont eltörleni való, mert ha a’ horvát nemzetiség meg­szüntetése nem czéloztatik , miért rendeltetnék hogy tiz év múlva Horvátországban semmi polgári ’s egyházi hivatalt ne nyerhessen, ki a’ magyar nyelvet nem tudja? miután ezt tudni nem minden hivataloknál szükséges. Ez után egy má­sik szónok tarta beszédet, ’s boldog emlékű József császár idejebeli dolgokról elmélkedve, élő nemzetnél élő nyelvet használni óhajt ’s miután a’ nyelv körüli minden jó okok már elmondattak, ’s az okoskodás helyét már most csal; a’ szenvedélyek foglalják el, mi a’ törvényhozásnál, ’s politi­kánál nem helyes eszköz, határozottam fellépést javall oly törvényhozatalára, mely ezen vitatkozásoknak véget vessen. Helyeslő tehát a’ BB. azon intézkedését, miszerint a’ rész­letektől elállva általánosan határozták, hogy a’ magyar nyelv az egyedüli törvényhozás és országlási nyelv legyen. ’S ez­zel egyértelm­leg a’ törvényjavaslat harmadik pontját is a’ nevelésre vezetőt, jóváhagy­hatónak véli. A’ törv. javaslat hát­ralévő többi pontjai csak Horvátországot illetik melyekre nézve, szemünk előtt kell tartanunk egy részről azon köte­lességet, melylyel honi nyelvünk ’s nemzetiségünk fenntartása iránt tartozunk 5 másikról azon méltányosságot, melyet tör­vényhozásunk Horvátország irányában eddig mindig követett; vagy b. Veesselényi Miklóssal szólva, nekünk magyaroknak kötelességünk elkövetni mindent hogy a’ magyar nyelv, va­lamint a’ törvénynek ’s országos és törvényhatósági tanács­kozásoknak s érvényes határozatoknak, úgy a’ közigazgatás­nak is hivatalos nyelve legyen, kivévén csak Horvátország­ban a’ tisztán keblekbeni köz-és magány-dolgok folytatását, melyre nézve ők a’ latin nyelv használatában továbbra is meghagyandók , de elkövetnünk másrészről mindent az en­­gesztelésre és kibékülésre is,’s eltávoztatnunk mindent, nem­csak mi sért, de mi ingerelhet is. — Valamint tehát a’ leg­­károsbb út lenne, a’ Horvátországban mutatkozott ellenzés­től viszszaijedve az eddig folytatott ösvényről viszszalépni, ’s a’ parányi illyr pártdaczának engedve, azon elvekről, me­lyek követése a’ magyar nemzet ’s törvényhozás legszentebb kötelessége, lemondani, úgy nagy hibát ejtene a’ törvényho­zás, ha annyi gúny ’s izgalmak által sértve, melyek némely horvátok részéről egy idő óta büntetlenül szóratnak a’ ma­gyarra, bármi méltó fájdalmának érzetében a’ méltányosság igénye, ’s helyzet tanácslásán túl tovább haladna. Vélemé­nyezi annak okáért a’ RK és RR-et e czikkely Horvátorszá­got illető szakaszának oly módoni változtatására felszólítani, miszerint mindenek elött azon általános elv bocsáttatnék e­­lőre, hogy a’ magy. törvényhozás Horvátországnak belső vi­szonyaiba nem ereszkedvén, ’s ezekre nézve az eddigi tör­vényes szokásokat fenntartván, a’magyar nyelv általános hasz­­nálatár «l.sali atou in­iv.lioi.tioi l­u ’□ u nal li,sö­veteli, melyekre nézve Horvátország, vagy a’ kormány­nyal , vagy Magyarországgal érintkezésbe jó. E­ szerint minden köz­­’s magány- ügyekre nézve, melyek, ’s a’ mennyiben csak­ Hor­vátország kebelében ’s horvát törvényhatóságok előtt folytat­­tatnak, úgy­szintén e’ törvényhatóságok ’s törvényszékek ta­nácskozásira nézve, az eddig használt deák nyelv ezután is fenntartatik. Magyarország egyes törvényhatóságaival, valamint szintúgy közigazgatási dolgokban a’ kormánynyal folytatan­dó levelezések egyedüli törvényes nyelve a’ magyar leend , melynek használatára Horvátországnak a' magyar hongyülés­­re küldött követei is köteleztetnek. A’ magyar nyelv minden horvát elemi iskolákban ’s magasabb tanintézetekben rendes tanulmányként fog előadatni. ’S igy a’világ látni fogja, hogy a’ magyart a’ legalatsonyabb gyanúsítások, ingerlés, rága­lom, ’s nyílt ellenségeskedés sem birhatá legkissebb igazság­talanság elkövetésére is. — A’ második irányszónokok a KK és RR törvény javaslatára nézve Magyarországot illetőleg szint­úgy pártolák, Horvátországra tekintöleg azonban a méltá­­ris’Ússág s a’ horvát helyhatóságok iránti ingerültség lecsila­­pitása ’s viszszahatás kikerülése okáért mind bélkörében a’ társországnak, mind levelezésekben a’ magyar honnal, a de­ák nyelv használatát megengedni véleményezők­­ azonban minden kivétel nélkül megkivánák, miként Horvátország kö­vetei Magyarország gyűlésein magyarul beszéljenek. Ezután egy főispán és gróf a’ törvényjavaslatot nem pártolá, mert az igazságosság határát áthágja , a társnemzeten erőszakot teszen. — E más szónok nyilvánitá , miszerint lehet nem­zet nemzetiségben erős, nyelv nélkül is. Egy gróf , azoknak kik a’ magyar nyelvnek horvátországrai kiterjesztését azon szempontból ellenzék, mivel a horvátországi municipalitások tiltják, azt válaszolá, hogy a’ múnicipalitásoknak is a’ korlel­­kéhez szükség simulniok­ s úgy átalakulniok. Ezzel az illés délutáni 2 óra körül eloszlott. Hu­s­z­o­n­k­i­l­e­n­c­z­e­d­i­k országos ülés a’ mélt Jö­­RR-nél, aug. 18-k. A’ magyar nyelv feletti tanácskozás to­vább folytattatván , miután ez ülésben is a’ tegnapi ülés hang­ján hoszszas előadás k­iséretében egyik egy, másik máskép­pen pártolá a’ magyar nyelvet, többnek pedig véleménye o­­da öszpontosult, ’s a’ melynek hangulatán nádor e fensége a’ határozatot kimutalá, hogy a’ törvényjavaslat Magyaror­szágot érdeklő pontjai elfogadtatnak, Horvátországot illeti, pontjai pedig csak annyiban hagyatnak helyben, a­mennyi­ben azok Magyarországgal érintkezésbe jönnek.

Next