Mult és Jelen, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)

1844-04-16 / 31. szám

Kolozsvárit«31. Kedd april. 16-n 1* 81. ERDÉLYI HÍRLAP. fof* Lapjaink jelen félévi folyamából, úgy szintén a’ „Magyar Gyermekbarátból“ még teljes számú példányokkal szolgálhatunk Szerb. Megjelenik e’ históriai és politikai erdélyi hírlap minden héten kétszer, kedden és pen­yar (gyerm­ekbariit (hetenként négy iv) félévi dija 4»­li«st rft. e­zü­st­ben ; jTflult­om iv) helyben félévre 5-öt rft. postán­­ rft. 12 szv. ezüstben. Mattya­ Nyernie BT1 rom iv) helyben félévre 5-öt rft. postán ezüstben. Minden cs. k. postán lehet előfizetni; egyszeri kiadás dija az i-so nyomtatott sortól a’ to-kig kell fizetni.— ...tut——»————■——......um­­­n a telten. jTSiiIt és .Jelen 's melléklapja rt'OBoti és l­ín­h­íldl és a' fin­es Jelen ’s m­elléklapja EBon és MülS'ölüi csak magára (hetenként ha­lt barát csak magára, helyben 1-egy rft. IO kr. postán 2-s­ét rft. különben a­ pénz biztos alkalomtól is beküldhető. — Mindennemű hirdetések közrebocsátásáért a felvétel ’1­0 k­r. azon túl minden sor 3-három kr aj ez az ezüstben, második és harmadik kiadásért az első díjnak felel Halálozás. G. Toldi Lórin ez közelebbről tüidőgyuladás következéséül el­maradott özvegye, szülei ’s négy testvérei keserűségére meghatálozott. —• Ujinoíki Aristoteles. *)­­Az „Erdélyi Híradó“ 23-d. számában T. ur. ,,Következetesség“ czim alatt remek példá­ját adja, hogy jól ért a’logika- és gramma­tikához. Megakarván róni a’„Múlt és Jelen“ 1­­­d. számába igtatott marosvásárhelyi szín­padi tudósítást, szépen megrójja magát. Kö­vetkezetlenséget lát először abban, hogy Priel Nelli egyszer színésznő, ’s máskor tán kétszer is művésznőnek iratik, mintha e’ kettő ellenkezne egymással. Lássa ön, szí­nésznő és (színpadi) művésznő éppen úgy nem ellenkezik, mint ember és mivelt em­ber. Minden nő, ki szinpadon keresi kenye­rét ’s egyebet, színésznő; de nem minde­nül művésznő közzülök­, hanem csak az, ki­*) Mint 27-d. számunkban irtuk, a’ maros-vásárhelyi színházi tudósításnak az ,,Erdélyi Híradóban“ meg­támadását, mely önmagát eléggé megczáfolja, fele­letre érdemesnek nem tartottuk volna ; mivel azon­ban az irt czikket béküldő érdemes barátunknak tetszett arra jegyzéseket tenni, melyek a’ megtáma­dás léhaságát világosan kitüntetik, azokat ezennel közöljük. Nem mellőzhetjük­ el azon megjegyzésün­ket, hogy az „Erdélyi Híradó“ darab időtől fogva különösen mióta honi tudósításai szerkesztése egy most heves whig, régebben pedig éppen oly buz­gó tory, tehát politikai renegátus, — vagy, engedel­­m­et kérve, ha e’ kitétel valahogy nem tetszenék — con­vertita kezére van bizva — kegyes maga figyelmét és gondját e’ hírlapra fordítni ,­­s ily nemes indu­latját részint gúnyoló és piszk­oló , részint helyrei­gazító vagy megrovó czikkekben tanusitni , mint ezt jelesen idei 13. 20 és 23-d. számjaiban mivelte. Semmi sem lenne könnyebb mint gúnyra gúnynyal felelni, vala­mint bebizonyitni, hogy a­ nevezett hír­lap mellett működő tudós urakkal is köz az „erra­re humanmi , hogy hibák néha abba is csúsznak­ be,­­minek elég szembeszökő példája van azon lap ?4 . számában tat 1. „Frankhon“ rovata alatt, hol Po­­maré a' Marquesas szigetek királynéjának iratik, tehát e' szigetek Otahajtival öszvezavartatnak, a’ mi oly Földiériási bak, mintha azon gyári fordító Tordát és Nagyenyedet egynek mondaná) de vala­mint azon jogunkat hogy elvek ellen mikor szüksé­gesnek véljük, mindég viadalra szálljunk, magunk­nak fenntartjuk, úgy azon hírlappal nem dolgot és valódiságot érdeklő csetepatéba elegyedni nem kí­vántunk, leginkább azért, mert a’ mint tudva van az ,,Erdélyi Híradó“ érdemes szerkesztője a’ mult december közepétől fogva több hónapon keresztül agyvelő lázadásból következett súlyos betegségben feküdött, s abból tökéletesen helyre állva most sincs , a mi professori hivatala folytatására is al­kalmatlanná tette, miért azóta tanítását nem folytat­ja, és igy e’ sajnos eseményért a’ neve alatt szer­kezeti hírlapra is ez időközben semmi gondot és ■ügyeletet nem fordíthatott, ’s vannak adatok, mik arra mutatnak, hogy ezután sem forditand , a’ no­minalis szerkesztő köréből tehát kilépni nem fog; a mert­­’a hírlapjával néha az történt, vagy történik a miről Sz. Dávid igy panaszolt „öröködbe Uram pogányok jöttek“ erről azon érdemes szerkesztő e­­gessége­s hírlapja mostani állásában semmit sem tehet. Még csak ezt jegyezzük­ meg , hogy furcsán jó az ,,Erdélyi Híradóban“ valakit követ­kezetlenséggel vádolni — azon lapban, mely idei 2-d. számában a ,,kolozsvári napló“­ végén világo­san azt irta, hogy ,,ezentúl sem a’ szinész-társaság egyéneivel bíbelődni, sem működéseikre kizárólag vonatkozó szinházi tudósításokkal­­. olvasóit untat­ni nem fogja“ — azonban ezt feledi, ’s már 13-d. számán kezdve , a’ kolozsvári naplót vagyrészint szinészeti tudósításokkal 's bírálatokkal tömte­ me". Ez ám a’ gyönyörű következetesség! Szerk. - re születésekor kegyesen pillanta Thalia, ’s ki czélszerinti önmi­velésével szakadatlan ál­­dozik a’ Gratiáknak. Lehetett hát Priel Nel­­liről irni: színésznő, mert az, igen ezt is: művésznő, mert ő az is. —— Következetlen­séget lát másodszor abban, hogy Priel Nelli noha művésznőnek is iratik, még is kevés érdem tulajdonittatik neki. Úgy lát­szik, ön e’ két fogalmat: művésznő és tö­kéletes művésznő, öszvezavarja, vagy egy­nek tartja; pedig mi nagy a’ különbség e’ kettő köztt! Azért, hogy valaki a’ művészet valamely ágában elkezdette magát mivelni, még nem tökéletes, mert végetlen itt is az út, melyen haladhatni a’ tökély felé; de ha nem tökéletes is, művész csakugyan, mert haladás útján van. És minél előbb ha­tolt, minél több munkát fordított önmivelé­­sére, annál nagyobb érdeme, ’s megfordít­va, annál kisebb. Priel Nelli noha művész­nő a’ szinpadon, azért nem bir még sok érdemmel , mert neki sokat ingyen adott a' természet, ’s minden eddigi haladása kevés fáradságba került, holott ezelőtt egy évvel alig vétetett­ észre, mint egy sötét virágbim­bó, ’s már ily hamar valóban szépen virág­zik a’ szinpadon, mire mások több évi fá­radság ’s igyekezet után is nehezen juthat­nak. Művész színésznő most is már ő, de ha magát raiveli, kivált ha példányokat lát­hatna maga előtt, ’s szükséges oktatásban is részesülne, mihez most éppen nincs sze­rencséje, tízszer sőt százszor művészebb színésznő válna belőle, olyan, ki bizonyo­san mindenütt köztetszést nyerne. Kár is őt Brassóba és Bukarest felé vinni, inkább Pestre s Bécsbe kellene vele u­tazni. Har­madszor, következetlenséget lát abban, hogy egy művésznőről az iratik: „mondó­­káját elszavalta.“ Mintha most bukkant vol­na a’ következetlenségnek éppen a’ vastag­jára, felkiált bámulva: „művésznő és mon­dóka “ Itt nem tudhatom, mit ért ön a’ „mondóka“ szó alatt, de azt látom, hogy igaz értelmét nem tudja. „Mondóka , orati­uncula , kleine Am­ede akár versben, akár prosában a rövid beszéd, melyet valaki, ’s főként gyermek előre bétanulva szaval­ el. Éppen ezt tette Priel Nelli, ki előre tudta, mi fog történni , elkészült a’ kis köszönő­­beszédre, ’s igen jól is cselekedte. Helye­sen íratott hát róla a’ „mondóka mert nincsen e’ szóban semmi illetlen és gyalá­­zó, művészettel egybe nem férő; csak a’ van benne, a’ mit Priel Nelli tett, és ten­nie kellett. Ha nem hiszi ön, nyisson­ fel egy jó magyar szókönyvet, ’s meglátja.— Egyébaránt Priel Nelliről semmit nem kí­vántunk levonni sem ezelőtti tudósításunk­ban, sem e’ czáfolatban , ’s mint látszik, mindent megadtunk neki, csak azt nem, mit megadni lehetetlen. Benne ritka tehet­ség van színpadi művészetre, mely most egyszerre leggazdagabban jelentkezik sok fáradság, több évi hoszszas gyakorlat nél­kül; de további czélszerű mivelés, hillamos igyekezet fejti azt ragyogóbb fokra, ’s ad­­ja­ meg neki az igaz érdemet. Addig ajánla­­nak T.­urnák, nehogy tovább is azzal hiú­sítsa az ifjú művésznőt, mintha már a’ tö­kélyt elérte volna, mert igy nagy kárt tesz neki és a’ közönségnek. A’ ki el van hitet­ve, hogy már czélt ért, nem fog többé fut­ni. Ez esetben Priel Nelli méltán mondhat­ná egykor T. úrról : „Barátom többet ártott nekem, mint az idegenéit, vagy ellensége­im; mert majom-szeretetének ölelgetésé­vel megfojtotta bennem a’ szebbre ’s dicsőbbre fejlődést.“ Mi hogy ne történhessen, kérjük P. N-t, ne hallgasson az imádó dicsérökre, hanem tanuljon ’s haladjon. Czaf«3aL — A’ „Vasárnapi Újság“ 517-dik vasárnapjának 223 és 224-dik ha­sábjain megemlítvén, a’ magyar országgyű­lés azon határozatát, mely szerint a’ városi nemes udvartelkek, rendőri és büntető te­kintetben, városi hatóság alá leendőnek alá­vetve, gúnyosan igy kiálta­ fel: „Ő te Tor­­da! o te M. Vásárhely és több má­­sok!“ ’sa’t. Ez, alkalmat ád nékü­nk is —­­czáfolatul — igy sohajtani­ fel: 0 te asárna­­pi Újság! de nem ismered Torda­i. Enyed Deézs Aranyos-Gyéres ’sa’t városok belső alkotmányát, melyekben mindennemű telkek, rendőri és büntető tekintetben, városi ha­tóság alá vannak vettetve. Olordai. Egyházi közlés. I. Kezdi rész­letes zsinat, melyen április első napján ezen évben Alcsernátonban ezen határoza­tok történtek: a) Noha a’ kezdi algondnoki állomás betöltésére az illető ’egyházi kerü­letről 16 szavazat közzül 15-tel Alcserná­tonban megválasztott kezdi alkirálybiró Lázár Dávid ur, kétszer is felterjesztetett, de a' mélt. egyházi főtanács által, meg nem erő­­sittetett, azon okból, hogy nem az 1­827-ki főconsistorialis alap rendszabály szerint vá­lasztatott, mely azt tartja , hogy „az egyhá­zi kerület tartozik hármat, kik szavazattöbb­séget nyernek, felterjeszteni, ’kik közzül e­­gyet az egyházi főtanács választás által meg­erősíti — ezért a’ három egyének kijelölése ’s felküldése múlhatatlan kötelességévé te­tetvén az egyházi kerületnek , három órai hoszszas ’s élénk vitatkozás után, 16 szava­zattal 5 ellen, a’ választás elhatároztatott. Mely megesvén, Lázár Dávid 12, Vaj­na Ferencz 8, ’s Domokos Ferencz 5 szavazatot nyertek; kik is, hogy az egyhá­zi főtanács egyet megerősíthessen, felküldet­ni határoztattak.­­— b) A’ háromszéki egyhá­zi közgyűlés uj szerkezete, hírlapok utján tu­domására jutván a’ mélt. egyházi főtanács­nak, s az említett ujitás nem helyeseitel­­vén, meghagyatott a’ három esztendőre vá­lasztott elnöknek , hogy ezen uj szerkezet szerinti alakban gyűlést ne tartson; valamint rendelés létetett a’ főtisztelévi püspök úr­hoz az uj szerkesztésröl­ egész munkálatot felkérni, ki is azon szerkezet minél barna­

Next