Mult és Jelen, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)
1844-04-16 / 31. szám
Kolozsvárit«31. Kedd april. 16-n 1* 81. ERDÉLYI HÍRLAP. fof* Lapjaink jelen félévi folyamából, úgy szintén a’ „Magyar Gyermekbarátból“ még teljes számú példányokkal szolgálhatunk Szerb. Megjelenik e’ históriai és politikai erdélyi hírlap minden héten kétszer, kedden és penyar (gyermekbariit (hetenként négy iv) félévi dija 4»li«st rft. ezüstben ; jTflultom iv) helyben félévre 5-öt rft. postán rft. 12 szv. ezüstben. Mattya Nyernie BT1 rom iv) helyben félévre 5-öt rft. postán ezüstben. Minden cs. k. postán lehet előfizetni; egyszeri kiadás dija az i-so nyomtatott sortól a’ to-kig kell fizetni.— ...tut——»————■——......umn a telten. jTSiiIt és .Jelen 's melléklapja rt'OBoti és línhíldl és a' fines Jelen ’s melléklapja EBon és MülS'ölüi csak magára (hetenként halt barát csak magára, helyben 1-egy rft. IO kr. postán 2-sét rft. különben a pénz biztos alkalomtól is beküldhető. — Mindennemű hirdetések közrebocsátásáért a felvétel ’10 kr. azon túl minden sor 3-három kr aj ez az ezüstben, második és harmadik kiadásért az első díjnak felel Halálozás. G. Toldi Lórin ez közelebbről tüidőgyuladás következéséül elmaradott özvegye, szülei ’s négy testvérei keserűségére meghatálozott. —• Ujinoíki Aristoteles. *)Az „Erdélyi Híradó“ 23-d. számában T. ur. ,,Következetesség“ czim alatt remek példáját adja, hogy jól ért a’logika- és grammatikához. Megakarván róni a’„Múlt és Jelen“ 1d. számába igtatott marosvásárhelyi színpadi tudósítást, szépen megrójja magát. Következetlenséget lát először abban, hogy Priel Nelli egyszer színésznő, ’s máskor tán kétszer is művésznőnek iratik, mintha e’ kettő ellenkezne egymással. Lássa ön, színésznő és (színpadi) művésznő éppen úgy nem ellenkezik, mint ember és mivelt ember. Minden nő, ki szinpadon keresi kenyerét ’s egyebet, színésznő; de nem mindenül művésznő közzülök, hanem csak az, ki*) Mint 27-d. számunkban irtuk, a’ maros-vásárhelyi színházi tudósításnak az ,,Erdélyi Híradóban“ megtámadását, mely önmagát eléggé megczáfolja, feleletre érdemesnek nem tartottuk volna ; mivel azonban az irt czikket béküldő érdemes barátunknak tetszett arra jegyzéseket tenni, melyek a’ megtámadás léhaságát világosan kitüntetik, azokat ezennel közöljük. Nem mellőzhetjük el azon megjegyzésünket, hogy az „Erdélyi Híradó“ darab időtől fogva különösen mióta honi tudósításai szerkesztése egy most heves whig, régebben pedig éppen oly buzgó tory, tehát politikai renegátus, — vagy, engedelmet kérve, ha e’ kitétel valahogy nem tetszenék — convertita kezére van bizva — kegyes maga figyelmét és gondját e’ hírlapra fordítni ,s ily nemes indulatját részint gúnyoló és piszkoló , részint helyreigazító vagy megrovó czikkekben tanusitni , mint ezt jelesen idei 13. 20 és 23-d. számjaiban mivelte. Semmi sem lenne könnyebb mint gúnyra gúnynyal felelni, valamint bebizonyitni, hogy a nevezett hírlap mellett működő tudós urakkal is köz az „errare humanmi , hogy hibák néha abba is csúsznak be,minek elég szembeszökő példája van azon lap ?4 . számában tat 1. „Frankhon“ rovata alatt, hol Pomaré a' Marquesas szigetek királynéjának iratik, tehát e' szigetek Otahajtival öszvezavartatnak, a’ mi oly Földiériási bak, mintha azon gyári fordító Tordát és Nagyenyedet egynek mondaná) de valamint azon jogunkat hogy elvek ellen mikor szükségesnek véljük, mindég viadalra szálljunk, magunknak fenntartjuk, úgy azon hírlappal nem dolgot és valódiságot érdeklő csetepatéba elegyedni nem kívántunk, leginkább azért, mert a’ mint tudva van az ,,Erdélyi Híradó“ érdemes szerkesztője a’ mult december közepétől fogva több hónapon keresztül agyvelő lázadásból következett súlyos betegségben feküdött, s abból tökéletesen helyre állva most sincs , a mi professori hivatala folytatására is alkalmatlanná tette, miért azóta tanítását nem folytatja, és igy e’ sajnos eseményért a’ neve alatt szerkezeti hírlapra is ez időközben semmi gondot és ■ügyeletet nem fordíthatott, ’s vannak adatok, mik arra mutatnak, hogy ezután sem forditand , a’ nominalis szerkesztő köréből tehát kilépni nem fog; a mert’a hírlapjával néha az történt, vagy történik a miről Sz. Dávid igy panaszolt „öröködbe Uram pogányok jöttek“ erről azon érdemes szerkesztő egességes hírlapja mostani állásában semmit sem tehet. Még csak ezt jegyezzük meg , hogy furcsán jó az ,,Erdélyi Híradóban“ valakit következetlenséggel vádolni — azon lapban, mely idei 2-d. számában a ,,kolozsvári napló“ végén világosan azt irta, hogy ,,ezentúl sem a’ szinész-társaság egyéneivel bíbelődni, sem működéseikre kizárólag vonatkozó szinházi tudósításokkal. olvasóit untatni nem fogja“ — azonban ezt feledi, ’s már 13-d. számán kezdve , a’ kolozsvári naplót vagyrészint szinészeti tudósításokkal 's bírálatokkal tömte me". Ez ám a’ gyönyörű következetesség! Szerk. - re születésekor kegyesen pillanta Thalia, ’s ki czélszerinti önmivelésével szakadatlan áldozik a’ Gratiáknak. Lehetett hát Priel Nelliről irni: színésznő, mert az, igen ezt is: művésznő, mert ő az is. —— Következetlenséget lát másodszor abban, hogy Priel Nelli noha művésznőnek is iratik, még is kevés érdem tulajdonittatik neki. Úgy látszik, ön e’ két fogalmat: művésznő és tökéletes művésznő, öszvezavarja, vagy egynek tartja; pedig mi nagy a’ különbség e’ kettő köztt! Azért, hogy valaki a’ művészet valamely ágában elkezdette magát mivelni, még nem tökéletes, mert végetlen itt is az út, melyen haladhatni a’ tökély felé; de ha nem tökéletes is, művész csakugyan, mert haladás útján van. És minél előbb hatolt, minél több munkát fordított önmivelésére, annál nagyobb érdeme, ’s megfordítva, annál kisebb. Priel Nelli noha művésznő a’ szinpadon, azért nem bir még sok érdemmel , mert neki sokat ingyen adott a' természet, ’s minden eddigi haladása kevés fáradságba került, holott ezelőtt egy évvel alig vétetett észre, mint egy sötét virágbimbó, ’s már ily hamar valóban szépen virágzik a’ szinpadon, mire mások több évi fáradság ’s igyekezet után is nehezen juthatnak. Művész színésznő most is már ő, de ha magát raiveli, kivált ha példányokat láthatna maga előtt, ’s szükséges oktatásban is részesülne, mihez most éppen nincs szerencséje, tízszer sőt százszor művészebb színésznő válna belőle, olyan, ki bizonyosan mindenütt köztetszést nyerne. Kár is őt Brassóba és Bukarest felé vinni, inkább Pestre s Bécsbe kellene vele utazni. Harmadszor, következetlenséget lát abban, hogy egy művésznőről az iratik: „mondókáját elszavalta.“ Mintha most bukkant volna a’ következetlenségnek éppen a’ vastagjára, felkiált bámulva: „művésznő és mondóka “ Itt nem tudhatom, mit ért ön a’ „mondóka“ szó alatt, de azt látom, hogy igaz értelmét nem tudja. „Mondóka , oratiuncula , kleine Amede akár versben, akár prosában a rövid beszéd, melyet valaki, ’s főként gyermek előre bétanulva szaval el. Éppen ezt tette Priel Nelli, ki előre tudta, mi fog történni , elkészült a’ kis köszönőbeszédre, ’s igen jól is cselekedte. Helyesen íratott hát róla a’ „mondóka mert nincsen e’ szóban semmi illetlen és gyalázó, művészettel egybe nem férő; csak a’ van benne, a’ mit Priel Nelli tett, és tennie kellett. Ha nem hiszi ön, nyisson fel egy jó magyar szókönyvet, ’s meglátja.— Egyébaránt Priel Nelliről semmit nem kívántunk levonni sem ezelőtti tudósításunkban, sem e’ czáfolatban , ’s mint látszik, mindent megadtunk neki, csak azt nem, mit megadni lehetetlen. Benne ritka tehetség van színpadi művészetre, mely most egyszerre leggazdagabban jelentkezik sok fáradság, több évi hoszszas gyakorlat nélkül; de további czélszerű mivelés, hillamos igyekezet fejti azt ragyogóbb fokra, ’s adja meg neki az igaz érdemet. Addig ajánlanak T.urnák, nehogy tovább is azzal hiúsítsa az ifjú művésznőt, mintha már a’ tökélyt elérte volna, mert igy nagy kárt tesz neki és a’ közönségnek. A’ ki el van hitetve, hogy már czélt ért, nem fog többé futni. Ez esetben Priel Nelli méltán mondhatná egykor T. úrról : „Barátom többet ártott nekem, mint az idegenéit, vagy ellenségeim; mert majom-szeretetének ölelgetésével megfojtotta bennem a’ szebbre ’s dicsőbbre fejlődést.“ Mi hogy ne történhessen, kérjük P. N-t, ne hallgasson az imádó dicsérökre, hanem tanuljon ’s haladjon. Czaf«3aL — A’ „Vasárnapi Újság“ 517-dik vasárnapjának 223 és 224-dik hasábjain megemlítvén, a’ magyar országgyűlés azon határozatát, mely szerint a’ városi nemes udvartelkek, rendőri és büntető tekintetben, városi hatóság alá leendőnek alávetve, gúnyosan igy kiálta fel: „Ő te Torda! o te M. Vásárhely és több mások!“ ’sa’t. Ez, alkalmat ád nékünk is —czáfolatul — igy sohajtani fel: 0 te asárnapi Újság! de nem ismered Tordai. Enyed Deézs Aranyos-Gyéres ’sa’t városok belső alkotmányát, melyekben mindennemű telkek, rendőri és büntető tekintetben, városi hatóság alá vannak vettetve. Olordai. Egyházi közlés. I. Kezdi részletes zsinat, melyen április első napján ezen évben Alcsernátonban ezen határozatok történtek: a) Noha a’ kezdi algondnoki állomás betöltésére az illető ’egyházi kerületről 16 szavazat közzül 15-tel Alcsernátonban megválasztott kezdi alkirálybiró Lázár Dávid ur, kétszer is felterjesztetett, de a' mélt. egyházi főtanács által, meg nem erősittetett, azon okból, hogy nem az 1827-ki főconsistorialis alap rendszabály szerint választatott, mely azt tartja , hogy „az egyházi kerület tartozik hármat, kik szavazattöbbséget nyernek, felterjeszteni, ’kik közzül egyet az egyházi főtanács választás által megerősíti — ezért a’ három egyének kijelölése ’s felküldése múlhatatlan kötelességévé tetetvén az egyházi kerületnek , három órai hoszszas ’s élénk vitatkozás után, 16 szavazattal 5 ellen, a’ választás elhatároztatott. Mely megesvén, Lázár Dávid 12, Vajna Ferencz 8, ’s Domokos Ferencz 5 szavazatot nyertek; kik is, hogy az egyházi főtanács egyet megerősíthessen, felküldetni határoztattak.— b) A’ háromszéki egyházi közgyűlés uj szerkezete, hírlapok utján tudomására jutván a’ mélt. egyházi főtanácsnak, s az említett ujitás nem helyeseitelvén, meghagyatott a’ három esztendőre választott elnöknek , hogy ezen uj szerkezet szerinti alakban gyűlést ne tartson; valamint rendelés létetett a’ főtisztelévi püspök úrhoz az uj szerkesztésröl egész munkálatot felkérni, ki is azon szerkezet minél barna