Mult és Jelen, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)

1844-02-06 / 11. szám

l Jolozs Ti irtt. 11.Kedd leli. 1i-II 1844. MULT ES JELEN ERDÉLYI HÍRLAP. Megjelenik c' históriai és politikai erdélyi hirlap minden Ine len liei»/.ei, kedden es petiteken. „Tinit Jieleu s meliei i. p­uaon és Mülfttlil es a Sín­gyár t.germe:iliik­át (hetenként négy ivi félévi dija­t»-lis»t rft. ezüstben . — Tinit és '* melléklapja Hon és Ullirőlil csak magára (hetenként há­rom iv) helyben félévre S-Ut rft. postán A rft. 12 kr. ezüstben. Singyar erm­ekbirint csak magára, helyben 1 -egy rft -IO str. postán 5l-ls»?t rft. ezüstben. Minden cs. k. postán lehet előfizetni, különben a pénz biztos alkalomtól is beküldhető. — Mindennemű hirdetések közrebocsátásáért a felvétel­i egyszeri kiadás dija az első nyomtatott sortól a­ tokig 26 k­r. azon túl minden sor 3 három krajczár ezüstben, második és harmadik kiadásért az első díjnak felet kell fi­z­e­t­n­i. — ERDÉLY ÉS M­AGYARORSZ­Á(1. Felszólítás az emberiség érdekében, ő cs. kir. fennsége Má­ria Dorottya nác­orné főherczeg aszszony magas pártfogása alatti bud­a­pesti jótékony nőegyesület által az emberi ínség és nyo­mor enyhítése végett alakult intézetek gya­rapítására és biztosítására szánt legújabb di­vat szerint bécsi ezüstből készült 200 — e­­gyenk­int 4000. 1500. 1200. 800. 000. 500. 450. 400. 350. 300. 250. 200. 180. 100- 100. és legalább 8— öszvesen pedig 20,000 pen­gő forintot ért nyeremén­yeket nyújtó sors­jegyek pesteni kijátszása, mult évi novem­­­berről változhatatlanul folyó 1844-dik évi martius 22-kére oly czélból halasztatott­ el , hogy a’ mindenütt, hová eddigele ennek hi­re terjedhetett köztetszéssel és méltányos részvéttel fogadott — a’ czél szentségét te­kintve —­ már bennsöleg is édesen jutalma­zó, de egy penge forint csekély sorsdíj mel­lett, szép nyereményekkel ajánlkozó sors­­játékbani részesedhetésre nézve a’ távolabb esd helységek nemes keblű lakosai jámbor vágyainak is elég tétethessék. A’ kik tehát Erdélyből, kedvezd szerencséjük megkisérté­­se mellett ezen jótékony intézet alapitóji kívánnak lenni, azoknak liestről leküldött ily' sors czédulákból alólirt a’ folyó hó végéig szolgálhat. Darabja egy penge forint, a’ ki pedig ötöt részén, a hatodik ingyen — ’s a többekkel egyaránt játszó sorsot ráadásul kapja. Kolozsvár februarius 1-én. 1844. Kovásznái József m. t. k. Lakása a’ piaczsoron fökormányt fogalmazó gyak­ornok­ S'- I Minffi hat.nal. és lők­om­ányzói házi titoknok. Tordai! Újságok. (Végzet.) Ja­nuarius i.-k. Az újtordai temetőben egy sirt hánytak­ ki, hogy újabban temessenek hele s alig ásták­ bé térdignyire ’s egy négy­szegű koporsóra akadtak —itt zsilyének ne­vezik, mit felszakitván , benne mintegy hónapos fiúcskát találtak jobb oldalán feki­- WC, jobb arczát még egészen meg nem me­revült kezébe nyugosztva, bal markát pedig öszvekúcsolva bal arczán tartotta. Tovább vizsgálták a sírásók ,s úgy vették észre, hogy emésztet is ment idle-el , még pedig olyan, mit rothadás jelének magyarázni nem lehetett. A­ szegény ártatlant tán mákkal al­­tatták­ el, s hogy észre ne ve­vőd­jön, minden halotti innepély nélkül temették­ el. — Mi, igaz, hogy semmi halotti innepélynek nagy barátjai nem vagyunk, p. o. czifra kinyuj­­tóztatásnak , virasztásnak, nagy harangozás­nak, tornak ; nem a’ torozásnak, hiszen a’ mennyit ott felemésztenek, annyival az ár­vák, özvegyek , gyászolók, hónapokig élhet­nének s nem a harangozásnak, mert nagy költségbe kerül, de ha ezt nem kívánjuk, akkor óhajtjuk, hogy a ki temet, adja tud­tára a városi elöljáróságnak, nehogy ez ál­tal oly temetés essék, mint a’ fennemlitett ártatlannál történt, mert az, a’mint jelei mu­tatják, élve temettetett­el; nem a’ virasztás­­nak, de tán itt azt mondja valaki, hogy a’ szomorodott szivüeknek ilyenkor vigaszta­lókra van szükségük, igen helyes! de milyen vigasztalókra? olyanokra, kik rokonilag részt vesznek bánatban, keservben, nem pedig pálinkában , borban a’ legalacsonyabb leré­­szegedésig, kiket jó érzésű kebel alig tűr­het; nem a’ czifra kinyujtóztatásnak, sok öz­vegy és árva perlekedett s perlekedik azért a’ kereskedőkkel, mert rendszerint ilyenkor szabókkal esik a’ vásárlás hitelbe. A’ szabó méret bölcs bélátása szerint bőven, hogy an­nál szebb és jobb munkát csinálhason, ’s ne legyen benne toldás, vagy egyéb hiba, tudja a’ teremtő nálok nélkül, miféle! — Te­lik nap, hónap: a’ kereskedő elömutat a’ gyászba borultnak egy nagy lajstromot; a’ gyászba borult nem fizeti, mert­­ annyit nem vásárolt, 's kész a’ per. —Ezeken kí­vül legroszabb ’s legveszélyesebb az, hogy a’ halott, nevezetesen ha ragadó nyavalyá­ban volt, sokszor másokat is lebetegit. — Nagyobb házaknál nem mondjuk, hogy nincs az ilyenekre felügyelet; de a’szegényebbek­nél, hol soha sem fordul­ meg orvos, mer­jük állitni, gyakran megtörténik. — Mind e­­zek után erősen óhajtjuk, hogy az eklézsiák a' fels. k­ir. fdkormányszék közelebbi rende­lését a’ halottas házak felállítására nézve tel­jesedésbe vegyék. Maros vásárhelyi ifjságok­( I­­vezvi) Borzasztó tett. A’ szomzéd Jedd nevű faluban egy oláhnénak két gyer­meke, egyik 11, más 7 éves, még karácson táján oda lettek. A’ szomszédoknak ez fel­tűnvén, kérdezték az aszszonyt, hol vannak gyermekei? ki mindég azt felelte, hogy egy bizonyos más faluba küldötte atyjafiaihoz. Közelebbről ő maga is oda lett. Ekkor rámen­tek a’ házára , ’s minden portékáját ott lel­ték, de mindjárt az ajtón belől a’ ház föl­dén valami új munkát tapasztaltak. Ásni kez­dették a’ földet, ’s mind két gyermekét, egy singnyire béásva, megtaláltak egymás mellé fektetve. Miként ölte­ meg az irtózatos anya? nem tudatik, mert erőszakos gyilkolás nyo­ma rajtok nem látszott; gyanítják némelyek, hogy pálinkával előbb megrészegítette, ’s úgy temette oda bé. — Még eddig nem ta­­láltatott­ meg az aszszony. Gyermekei tör­vénytelenek voltak. Mint gondolják, valami régibb ismerőséhez szökött volna el, ki most katona. — Nagy szerencsétlenség a’ sze­­génység tudatlansággal és erkölcstelenség­gel párosulva ! — Igaz Ítélet. ,,E­x u­n­g­­ve leonem.“ Egy szegény hazhéres asz­szony rajta kapván éjjel a’szomszédot, hogy viszi a kert deszkáit, megszólítja érette, s lerakatja vele. Az utolsó, gondolván hogy jobb most az egyszer felperesnek lenni, más­nap panaszra megy az aszszony ellen, vádolván hogy rá tolvajságot fogott. Az altiszt, ki előtt az ügy forgott, kinek elve, mint laszik, az tiszteknek s i­t n­e­k is ef­­a’ mint ni kell lehet. — Szelsöszolnok megye evne­­g­yedes ladzgy­ülése. Mivel megy­énk érdemes főispánja bethleni melt. ifj. gr. B­e­t­h­­­en 1? a­­ cs. k. kamarás ur, mint je­lenleg a’ haza közjavára munk­álódó orszá­gos rendszeres választmány egyik tagja , cd­­hivatásánál fogva személyesen nem elnökös­­ködhető; azért még ben jó esésében e nemes megyet mindég is a törvényszabta idö­­törvényes jogaival va­megtartani kívánva , idei januarius 22-re évnegyedes közgyűlést ren­delt ide Déézsre, melynek következéséül, első föbire Nemes József ur 21*h. dél­utáni 3 órára birtokosi gyűlésre meghivatá a’ ns RUnek még eddigelé kevés számat,— holott is a’ szőnyegre kerülendő kir. rende­leteit­ és közmunkálatokat érdeklő normati­­vum elésoroltattak, melyeknek másnap sző­nyegre kellett kerülni.— Első n­­­é­vm­árius 22-k. reggel 10 órak­or a’ ns RR fe­les számmal begyülvén , érdemes első főbí­ró Nemes József ur az elnöki helyet „éljen“ kiáltás köztt elfoglalja, az ily szá­mosan bégyült ns RRket örömmel idvezli , egyszersmind előadja, hogy tisztelt főispá­nunk mi oknál fogva nem lehetvén ujabbani elnökléssel szerencséltetett, ditá a’ns RRket őszinte, türedelmes hozásra — l) Olvastatik a' le!s. kir.­mányszéknek múlt évi 150­1 számú mes rendelete, mely­ben főbíró Múzsa mint e nemes megye tanácsháza építése felügyelőjének 2­319 f. 101 4 xrral váltóben tett megkárosodását megírja, mely öszveget irt főbiró a’ ns megyének megtérítendő len­ne. Azonban, mivel a költségi öszveg a’ ns RRket, és nem a’ hazai pénztárt illeti; azért a’ ns­éitől fog függeni, annak felvételével végképpen felhagyni, vagy pedig Múzsa Jó­zsefnek, mint a’ ki, a’ középület 1820 óta minden jutalom nélkül fáradsága jutalmául elengedni, mivel a’ hazai pénztárból ezen épület belső készületeire, és a’ Récsi József számt­sai által végbevitt kinyomozásra öszvesen 2-i-ig rt. 2Q1­2 xr. váltósban, a' megyei cpi­isi pénztár által leendő viszszafizetése feltétéli alatt előlegeztetett, de a’ Winkler Ferenc« CG Klczmáyez Krisztián örökösei által K346 jelen , ’s húz­ta nács-­­ ókor­it e­g­v­e­s - J a­z S P­f. fő. építésében fáradozott. Továbbá, Inc­ipit rágalma­igazság kiszolgáltatásában ez, ,,amo ab ego“—• azon iteletét teszi, hogy a’ zó aszszony fizessen neki három forintot, ha hét bizonysággal nem tudja igazolni, hogy a’ másik valóban lopta a’ deszkákat. De azt meg nem bizonyíthatván, a' három forint felvételére városszolga küldetett­ ki. Csupán a’ hatósabb házbirtokosnak közbejötte men­­té-mes a’ szegény aszszonyt 5 forint birság­i piaz­iul.— Es, uraim s aszszonyaim Ítélet minden nap elég jogos kon ’s városokon De csodálkozni , m­­ert i­g­e­n kicsi fizetéssel a fa­l­u -i­l­y­e­n tété­­k ezen valóban nem lehet az alsóbb rangú és biró kik rokon se

Next