Mult és Jelen, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)
1844-02-06 / 11. szám
l Jolozs Ti irtt. 11.Kedd leli. 1i-II 1844. MULT ES JELEN ERDÉLYI HÍRLAP. Megjelenik c' históriai és politikai erdélyi hirlap minden Ine len liei»/.ei, kedden es petiteken. „Tinit Jieleu s meliei i. puaon és Mülfttlil es a Síngyár t.germe:iliikát (hetenként négy ivi félévi dijat»-lis»t rft. ezüstben . — Tinit és '* melléklapja Hon és Ullirőlil csak magára (hetenként három iv) helyben félévre S-Ut rft. postán A rft. 12 kr. ezüstben. Singyar ermekbirint csak magára, helyben 1 -egy rft -IO str. postán 5l-ls»?t rft. ezüstben. Minden cs. k. postán lehet előfizetni, különben a pénz biztos alkalomtól is beküldhető. — Mindennemű hirdetések közrebocsátásáért a felvételi egyszeri kiadás dija az első nyomtatott sortól a tokig 26 kr. azon túl minden sor 3 három krajczár ezüstben, második és harmadik kiadásért az első díjnak felet kell fizetni. — ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁ(1. Felszólítás az emberiség érdekében, ő cs. kir. fennsége Mária Dorottya nácorné főherczeg aszszony magas pártfogása alatti budapesti jótékony nőegyesület által az emberi ínség és nyomor enyhítése végett alakult intézetek gyarapítására és biztosítására szánt legújabb divat szerint bécsi ezüstből készült 200 — egyenkint 4000. 1500. 1200. 800. 000. 500. 450. 400. 350. 300. 250. 200. 180. 100- 100. és legalább 8— öszvesen pedig 20,000 pengő forintot ért nyereményeket nyújtó sorsjegyek pesteni kijátszása, mult évi novemberről változhatatlanul folyó 1844-dik évi martius 22-kére oly czélból halasztatott el , hogy a’ mindenütt, hová eddigele ennek hire terjedhetett köztetszéssel és méltányos részvéttel fogadott — a’ czél szentségét tekintve — már bennsöleg is édesen jutalmazó, de egy penge forint csekély sorsdíj mellett, szép nyereményekkel ajánlkozó sorsjátékbani részesedhetésre nézve a’ távolabb esd helységek nemes keblű lakosai jámbor vágyainak is elég tétethessék. A’ kik tehát Erdélyből, kedvezd szerencséjük megkisértése mellett ezen jótékony intézet alapitóji kívánnak lenni, azoknak liestről leküldött ily' sors czédulákból alólirt a’ folyó hó végéig szolgálhat. Darabja egy penge forint, a’ ki pedig ötöt részén, a hatodik ingyen — ’s a többekkel egyaránt játszó sorsot ráadásul kapja. Kolozsvár februarius 1-én. 1844. Kovásznái József m. t. k. Lakása a’ piaczsoron fökormányt fogalmazó gyakornok S'- I Minffi hat.nal. és lőkományzói házi titoknok. Tordai! Újságok. (Végzet.) Januarius i.-k. Az újtordai temetőben egy sirt hánytak ki, hogy újabban temessenek hele s alig ásták bé térdignyire ’s egy négyszegű koporsóra akadtak —itt zsilyének nevezik, mit felszakitván , benne mintegy hónapos fiúcskát találtak jobb oldalán feki- WC, jobb arczát még egészen meg nem merevült kezébe nyugosztva, bal markát pedig öszvekúcsolva bal arczán tartotta. Tovább vizsgálták a sírásók ,s úgy vették észre, hogy emésztet is ment idle-el , még pedig olyan, mit rothadás jelének magyarázni nem lehetett. A szegény ártatlant tán mákkal altatták el, s hogy észre ne vevődjön, minden halotti innepély nélkül temették el. — Mi, igaz, hogy semmi halotti innepélynek nagy barátjai nem vagyunk, p. o. czifra kinyujtóztatásnak , virasztásnak, nagy harangozásnak, tornak ; nem a’ torozásnak, hiszen a’ mennyit ott felemésztenek, annyival az árvák, özvegyek , gyászolók, hónapokig élhetnének s nem a harangozásnak, mert nagy költségbe kerül, de ha ezt nem kívánjuk, akkor óhajtjuk, hogy a ki temet, adja tudtára a városi elöljáróságnak, nehogy ez által oly temetés essék, mint a’ fennemlitett ártatlannál történt, mert az, a’mint jelei mutatják, élve temettetettel; nem a’ virasztásnak, de tán itt azt mondja valaki, hogy a’ szomorodott szivüeknek ilyenkor vigasztalókra van szükségük, igen helyes! de milyen vigasztalókra? olyanokra, kik rokonilag részt vesznek bánatban, keservben, nem pedig pálinkában , borban a’ legalacsonyabb lerészegedésig, kiket jó érzésű kebel alig tűrhet; nem a’ czifra kinyujtóztatásnak, sok özvegy és árva perlekedett s perlekedik azért a’ kereskedőkkel, mert rendszerint ilyenkor szabókkal esik a’ vásárlás hitelbe. A’ szabó méret bölcs bélátása szerint bőven, hogy annál szebb és jobb munkát csinálhason, ’s ne legyen benne toldás, vagy egyéb hiba, tudja a’ teremtő nálok nélkül, miféle! — Telik nap, hónap: a’ kereskedő elömutat a’ gyászba borultnak egy nagy lajstromot; a’ gyászba borult nem fizeti, mert annyit nem vásárolt, 's kész a’ per. —Ezeken kívül legroszabb ’s legveszélyesebb az, hogy a’ halott, nevezetesen ha ragadó nyavalyában volt, sokszor másokat is lebetegit. — Nagyobb házaknál nem mondjuk, hogy nincs az ilyenekre felügyelet; de a’szegényebbeknél, hol soha sem fordul meg orvos, merjük állitni, gyakran megtörténik. — Mind ezek után erősen óhajtjuk, hogy az eklézsiák a' fels. kir. fdkormányszék közelebbi rendelését a’ halottas házak felállítására nézve teljesedésbe vegyék. Maros vásárhelyi ifjságok( Ivezvi) Borzasztó tett. A’ szomzéd Jedd nevű faluban egy oláhnénak két gyermeke, egyik 11, más 7 éves, még karácson táján oda lettek. A’ szomszédoknak ez feltűnvén, kérdezték az aszszonyt, hol vannak gyermekei? ki mindég azt felelte, hogy egy bizonyos más faluba küldötte atyjafiaihoz. Közelebbről ő maga is oda lett. Ekkor rámentek a’ házára , ’s minden portékáját ott lelték, de mindjárt az ajtón belől a’ ház földén valami új munkát tapasztaltak. Ásni kezdették a’ földet, ’s mind két gyermekét, egy singnyire béásva, megtaláltak egymás mellé fektetve. Miként ölte meg az irtózatos anya? nem tudatik, mert erőszakos gyilkolás nyoma rajtok nem látszott; gyanítják némelyek, hogy pálinkával előbb megrészegítette, ’s úgy temette oda bé. — Még eddig nem találtatott meg az aszszony. Gyermekei törvénytelenek voltak. Mint gondolják, valami régibb ismerőséhez szökött volna el, ki most katona. — Nagy szerencsétlenség a’ szegénység tudatlansággal és erkölcstelenséggel párosulva ! — Igaz Ítélet. ,,Ex ungve leonem.“ Egy szegény hazhéres aszszony rajta kapván éjjel a’szomszédot, hogy viszi a kert deszkáit, megszólítja érette, s lerakatja vele. Az utolsó, gondolván hogy jobb most az egyszer felperesnek lenni, másnap panaszra megy az aszszony ellen, vádolván hogy rá tolvajságot fogott. Az altiszt, ki előtt az ügy forgott, kinek elve, mint laszik, az tiszteknek s it nek is efa’ mint ni kell lehet. — Szelsöszolnok megye evnegyedes ladzgyülése. Mivel megyénk érdemes főispánja bethleni melt. ifj. gr. Bethen 1? a cs. k. kamarás ur, mint jelenleg a’ haza közjavára munkálódó országos rendszeres választmány egyik tagja , cdhivatásánál fogva személyesen nem elnökösködhető; azért még ben jó esésében e nemes megyet mindég is a törvényszabta idötörvényes jogaival vamegtartani kívánva , idei januarius 22-re évnegyedes közgyűlést rendelt ide Déézsre, melynek következéséül, első föbire Nemes József ur 21*h. délutáni 3 órára birtokosi gyűlésre meghivatá a’ ns RUnek még eddigelé kevés számat,— holott is a’ szőnyegre kerülendő kir. rendeleteit és közmunkálatokat érdeklő normativum elésoroltattak, melyeknek másnap szőnyegre kellett kerülni.— Első névmárius 22-k. reggel 10 órakor a’ ns RR feles számmal begyülvén , érdemes első főbíró Nemes József ur az elnöki helyet „éljen“ kiáltás köztt elfoglalja, az ily számosan bégyült ns RRket örömmel idvezli , egyszersmind előadja, hogy tisztelt főispánunk mi oknál fogva nem lehetvén ujabbani elnökléssel szerencséltetett, ditá a’ns RRket őszinte, türedelmes hozásra — l) Olvastatik a' le!s. kir.mányszéknek múlt évi 1501 számú mes rendelete, melyben főbíró Múzsa mint e nemes megye tanácsháza építése felügyelőjének 2319 f. 101 4 xrral váltóben tett megkárosodását megírja, mely öszveget irt főbiró a’ ns megyének megtérítendő lenne. Azonban, mivel a költségi öszveg a’ ns RRket, és nem a’ hazai pénztárt illeti; azért a’ nséitől fog függeni, annak felvételével végképpen felhagyni, vagy pedig Múzsa Józsefnek, mint a’ ki, a’ középület 1820 óta minden jutalom nélkül fáradsága jutalmául elengedni, mivel a’ hazai pénztárból ezen épület belső készületeire, és a’ Récsi József számtsai által végbevitt kinyomozásra öszvesen 2-i-ig rt. 2Q12 xr. váltósban, a' megyei cpiisi pénztár által leendő viszszafizetése feltétéli alatt előlegeztetett, de a’ Winkler Ferenc« CG Klczmáyez Krisztián örökösei által K346 jelen , ’s húzta nács- ókorit egves - J az S Pf. fő. építésében fáradozott. Továbbá, Incipit rágalmaigazság kiszolgáltatásában ez, ,,amo ab ego“—• azon iteletét teszi, hogy a’ zó aszszony fizessen neki három forintot, ha hét bizonysággal nem tudja igazolni, hogy a’ másik valóban lopta a’ deszkákat. De azt meg nem bizonyíthatván, a' három forint felvételére városszolga küldetett ki. Csupán a’ hatósabb házbirtokosnak közbejötte menté-mes a’ szegény aszszonyt 5 forint birsági piaziul.— Es, uraim s aszszonyaim Ítélet minden nap elég jogos kon ’s városokon De csodálkozni , mert igen kicsi fizetéssel a falu -ilyen téték ezen valóban nem lehet az alsóbb rangú és biró kik rokon se