Mult és Jelen, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1845-03-21 / 23. szám

ERDÉLYI HÍRLAP. FílífyilIlllCZtdtcL- A' jövő április elejétől kezdődő második fertályévre 3: llitrOBSl l'ílícll ezüstben, valamint szerkesztő­ségnél, úgy minden cs. k. postahivatalnál előfizetni lehet. Szerk. ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁG. Megtisztelések.­­ cs. apost. kir. Felsége Hubény Józsefnek a­ bánsági k. bá­nyaigazgatóságnál ülnök és igazgató helyet­tesnek, hogy a’ bajorországi kertmivelő társa­ságtól nyert rendes tagsági oklevelet elfogad­hassa, kegyelmesen megengedni méltóztatott. Kih­evezések.­­ cs. ap. kir. Fel­sége gr. K­e­g­­­e­r­i­c­h János­nak Bars me­gye kor­mányzásáróli lemondását, különös leg­felsőbb kegy. megelégedésének kijelentése mellett elfogadni ’s e’ megye főispánjává bá­ró M­a­j­t­h­é­n­y­i Lászlót, eddig fő ispán­i helyettest; továbbá gr. Vay Áb­rá­h­á­m­o­t Maros megye főispánját ezen megye kormány­zásától felmenteni ’s e’ megye főispánt hely­tartójává Szentpály Lászlót a' Tiszán in­neni kerületi tábla ülnökét kegyelmesen ki­nevezni méltóztatott. Adakozás. Erdélyi k. püspök nagy­­méltóságú Kovács Miklós úr ő exoja, a' fogyhatatlan bőkezű és jótékony főpásztor az árvamegyei éhséggel küszködök számára kö­zelebbről Pestre 100 — száz ezüst rftot kül­dött­ fel. Tű­zVCSZ. Gyaluban mártzius 16-ra viradó éjjel gondatlanságból tűz támadván öt ház elégett. Kolozsvári vivóintézeti je­lentés. Folyó hó 16-kán délelőtti 11 óra­kor, tartatott a’ kolozsvári vivóintézet rendes félévi közgyűlése, gr. Mikes János ur elnök­lete alatt, melynek folyamatjáról a­ jelen nem lévő alapítók ezekben értesittetnek. 1) A­ pénztár állásáról előterjesztett kimutatás szerint az intézet pénzalapja, ezüst p. 15150 forint mult évi bevétele . . . 1057 f. 57 9/10 kr. ,, „ kiadása . . . 676 f. 31 kr. pénztári maradványa . . 381 f.26 9 10 kr. Levárandója alapítványi kamat czime alatt 720 forint, melynek idei julius 1-je napjára múl­hatatlan befizetése végett a­ késedelmes ala­pítók felszólittatnak, a’ felszólítás sikernélkü­li esetére, az igazgatóságnak meghagyatván, hogy a* hátra lévő alapítványi kamatokat, az alapítványi tőkékkel együtt, a’ kötelező­ leve­lek ér­telme szerint törvény szabta módon fel­vétesse. 2) Az intézet állandóságának bizto­sítására nézve szükségesnek találtatván a' fennálló szabályokat czélszerű­leg módosítani, bizottmány neveztetett a’ szabályok czélszerű módosítására, melynek munkálata ez évi au­gustus 3-kán tartandó rendes félévi közgyű­lésben fog tárgyalás alá vétetni, ugyan­akkor­­ra közgyűlési tárgyat tüzelvén­ ki az aziránti indítvány is, mi móddal lehetne a’ vivóinté­zet­et, egyszersmind test­gyakorlási intézetté is alakítani? melyek felöli tanácskozás végett az irt közgyűlésijein megjelenésre az alapitók, úgy azon tisztelt honfiak is, kik a’ testgya­korlás ’s vivás kapcsolatos taníttatását pártol­ni ’s eszközölni óhajtják, alapitói részvételre ezennel tisztelettel felszólittatnak. 3) Igazga­tókká választattak ez évre, b. Bornemisza Já­nos, b. Huszár Károly és b. Józsika Lajos urak. •— Körmö­c­z­y J­ó­z­s­e­f jegyző. Ileszterezen három megfagyott embert találtak, kik az útfélen pálinkától meg­részegedve öszverogytak. Válasz íiyilt levélre. Azon el­vemtől, hogy jövendőben egy bizonyos és nominális szerkesztés álarczával burkolt, pap­nak , mely közelebbről is ’s jelesen 2­1 - ei­­­k számában lapom ellen irányzott nem egy pisz­kos és rágalmazó czikknek nyitá-fel hasábjait akár tőle egyenesen jövő, akár közleti megtáma­dásaira semmit se feleljek’s álaljában mind azon hergelési próbákat megvetésnél egyébre ne mél­tassam— egyetlenegy — reménysem utolsó eset­ben, eltávozni kéntelenittettem. A’ kolozsvá­ri Polgári Társalkodó közelebbi közgyűdésének elnöke és jegyzője az említett lap 19-d számában a­ „Mult és Jelen“ 16-d számában kiadott köz­lés ellen, természetesen csak önfejöltöl, ha­talmasan felszólaltak, ’s midőn engem azon czikk megtoldásával akarnak vádolni,­­a’ nél­kül, hogy arra legkisebb adatot felhozni tud­nának) egyszersmind felszólalásukból gyanúsí­tó nemes szándékuk is kitűnik, mintha én a’ Polgári Társalkodó ellen irányzott guny­­csipéseket lapomba felvenni, ’s így azon tisz­teletet érdemlő testületet bántani nem átadot­tam volna, végre azon két bölcs férfi — kik Tacitus szavát — difficile est ex sapientia re­tinere modum — teljesen igazodik— megczáfol oly tényt, mi a’ tőlem kiadott közlésben tisztán megírva van , de tán azon két bölcs úr liberalis sőt ra­dicalis felhevülésében el sem olvasta. Ily urakkal vitázni annyi lenne, mint szerecsent mosni, ’s tisztelt nagyérde­mű személyükért sem időmet , sem tentámat nem is vesztegettem volna ; de kötelességem­nek ismerem nyilvánitni, hogy mennyiben ne­vetséges felszólalásuk a’ dolgot közelebbről nem értők előtt arra magyaráztathatnék, mint­ha én a’ Polgári Társalkodó megbántására czélzó czikknek lapomban helyet adni kíván­tam volna — e’ gyanúsítás ellen innepélyesen óvakodom ’s kijelentem, hogy mivel teljes meggyőződésem­ szerint azon hozzám békül­­dött czikkben a’ Polgári Társalkodót érdek­lőt, vagy sértőt teljességgel nem láttam ’s most sem látok, azt kiadni nem kételkedtem, egyébiránt kötelességemnek hiszem azt kije­lenteni, hogy oly közhasznú és tiszteletet ér­demlő testület ellen , milyen a­ kolozsvári Polgári Társalkodó, lapomba a’ sértésnek még csak árnyékát is felvenni és béigtatni polgári bűnnek tartanám ’s nagy örömömre szolgál, hogy az említett hírlapi czikk csak az azt aláíró két bölcs úr koponyájában szü­letett, nem a’ Polgári Társalkodó megbízásá­ból történt. Mi azon nagy vétséget és hallat­lan rágalmazást illeti, hogy a’ társalkodói rendszabályoknak és az illető kisérő írásnak az illető helyre leendő vitele a’ Társalkodó legényére bízatott volna—ezt az igaz hogy ki­adtam, de mi valóban tudatlanságom ered­ménye, mert az ilyen hivatalos írásoknak az illető helyekre juttatása úgy hittem, hogy a' testület legénye nem pedig elnöke vagy jegy­zője által szokott történni; de ha azon exel­­nök és exjegyző urak a’ levelek megadását is magok hivatali buzgóságuk körébe tartozó­nak vélték, ez érdemszerzéstöl valóban meg­fosztani nem kívánom. Kár, valóban kár lek, exelnök úr! hogy a’ többször említett felszó­lalás nem régebben még a’ „Politicus csiz­madia“ vígjáték világra jövése előtt történt, mert abban az elnöki és jegyzői említett te­endő és önök buzgósága egy szép jelenést formált volna, így azon komédiának egy kis csorbája maradott. Szerk. Sh­in­yad megye k­özgyűlé­se. Déván mártz. 8-n végződött­ be a’mult évi October hónapban ígért tisztválasztási köz­gyűlésünk , mely azonban magára a’ tisztvá­lasztásra nézve minden eredmény nélkül ma­radt; mert a folyó hó 6-án ö Felségének a’ helyhatóságok tisztujitása tárgyában 18­4­3-ban 1634 udvari szám alatt lebocsátott legfelsőbb határozata felolvasásával nyiltatván­ meg, mi­dőn a’ m­éit. főispán úr annak szellemében a’ ns Rendeket tisztek választására felszólitá, bár örömest járultak volna a’ ns rendek 1­1 évtől fogva nem élvezett választási joguk gya­korlatához, még is azon reményben, hogy ő Felsége legközelebbről országgyűlést fogna tartani és akkor az e’ tárgyban alkotandó törvényezikk által az e’ részbeni közaggoda­lom el fogna oszlattatni, készebbek valának ez úttal is választási jogukat nem gyakorol­ni és mostani tiszteikkel megmaradni, hogy sem a törvénytöli eltérés vádja alá jönni, ’s annál fogva nem is választanak. így közgyű­lésünk tisztválasztási alakja megszűnt azzal, hogy a’ rendek azon nézetűk mellett, misze­rint a­ tisztelt kir. rendelet által szorgalma­zott választási utasitványt törvénytöli eltérés nélkül követni nem tehetik, ez úttal is meg­maradtak. Olvastatott a’ fels. kir. kormányszék­nek még két ugyan e' tárgyra vonatkozó ren­delete, melyek közzül az egyik szerint, mely tavalyi januar­ 12-ről 12852 szám alatt költ az 1843-k évi novemberi közgyűlés jegyző­­könyvére hivatkozókig a’ Remek tudtokra a­­dalik, hogy megyénket a’ tisztelt kir. leirat iránti engedelmességtől feloldozni nem lehet, melyre nézve a’ rendek jegyzőkönyvileg ki­fejezni kívánták, hogy megűilelödve ’s érzé­kenyül vették a’ tisztelt kormány széknek e­­zen rendeletében olvasott azon kitételét, mint­ha a' Rendek a’ tisztelt kir. leirat iránt en­gedetlenek kívántak volna lenni ’s magukat az az iránti engedelmesség alól kívánták vol­na feloldoztatni, ’s annálfogva hivatkoztak ez úttal is az 1843-ban novemberben tartott közgyűlésükön hozott határozatukra , mely szerint a­­nélkül, hogy ő felsége rendelet© iránti engedetlenségüknek avagy csak gyanú-

Next