Mult és Jelen, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1845-03-28 / 25. szám
Kolozsvárit. Figyelmeztetés. A* jövő április elejétől kezdődő második fertályévremnél, úgy minden cs. k. postahivatalnál előfizetni lehet. Szerk. Péntek mar. awn 1*15. ERDÉLYI HÍRLAP. 3. három rfttal ezüstben, valamint szerkesztő- ERDELY ÉS MAGYARORSZÁG. Iőleg tisztelések. cs. ap. kir. Felsége Pilersdorf bárót, egyesült udvari cancelláriaigazgatóját sz. István magyar király jeles rende középkeresztjével, Szoboszlay Istvánt és nem Miklóst, mint 23-dik számunkban irtuk, a liszántúli kerületi helv. vallás felekezetnek superintendensét pedig kir. tanácsosi czimmel díjmentesen ’s végre Mecsera Bernád Pozsony városa kapitányát aranylánczon függo nagyobb aranyérdempénzzel feldiszitni kegyelmesen méltóztatott. Kinevezés. cs. ap. kir. Felsége Spécz Antal magy. kir. udv. kamarai titoknokot, ugyanott számfeletti tanácsossá nevezte ki. Halálozások. Csik-szentkirályt Bors Barabás, 15 évig királybiróságot viselt, királyi hivatalos, szegények táplálója, a csiksomlyai gymnasiumban és a kolozsvári lyceumban két ifjak neveltetésének alapítója, ki a’ különben még több haszonra is teremtve volt, életét roszszul talált házasság kedvelentő körülményei közti, neje T. E-től külön válva és választva magánosságban, mondhatni, sinlödve 87-k évben idei mártz. G-n bevégzés az általa táplált számos szegénység érzékeny könyhullatásai közti földrészei mártz. 10-a tulajdon kápolnája sírboltjába örök nyugalomra tétettek. Hátra hagyott szép birtokának öröklésére senki is meg nem jelent, még a’ hivatalos felszólításra sem, talán az eddig gyakorlatilag ismeretlen több százados törvény, hogy a' szomszéd örökösödjék, midőn más hasonló esetekben, vérrel is bélyegeztetik a’ successio , itt békés életre lépik; ez lenne tehát az első eset. Jelenben az illethetők közzül senki még az udvarház felé sem közelítvén , kéntelen vala a' közigazgatás minden tekintetben magára maradt curialist, hozzá tartozó ingatlan és ingó javakkal együtt gondnoki felügyeletre rendelni. A'melyről keletkezett rendeletét gondnokká nevezett L. S. éppen akkor vette, mikor a' temetés végeztével, az uratlan ház 26 éves bérese, ugyan L. S .hoz bizodalmasan szólott bizonyos nékre állított testállatiak iránt, ’s a vén szolga egész vigasztalódva távozók L. S—nak olyan válasza után, hogy ezutánra is hivséget ajánl ’s maradjon továbbra is az udvarban. — De még is azért, hogy az elhunyt érdemes öregnek még birtokaira nézt is — a mi méltó csuda—örökös nem jelent meg, végtisztelete végső pompáiban, a’ kerület esperese főtiszt. Tankó Albert, szomszédos 's atyafi Léstyán Dénes nyugalmazott huszár százados urak nagylelkűségükből semmi fogyatkozás nem volt, 17 pap mutatott fel engesztelő áldozatot, — mindenki pedig a' századosnál szívesen fogadtatott.—Nagykállói Kállay István kir. udvari tanácsos és marmarosszigethi királyi kamarai administrator Pesten, folyó hó 10-n vese - eresedés következtében munkás életének 55-k évében elhunyt, a béke hamvaira. KoloSiVik A’ külső monostorutszai szegények dolgozó intézete gyarapítására Pattantyús Antal hites polgár és kereskedő, ajándékozta a' közelebbi számunkban említett 100 ezüst ftát. Áldás kövesse a’ jóltevő lépéseit. Vérontás irökségért. *). Folyó hó 5-kén Borbereken egy nemes birtokban, éppen mikor volt birtokosnéja özvegy S. I .né a' nyujtóztató padon feküdt 's eltemettetése körül közelebb 's távolabb alvjatiai foglalatoskodának , a' legtörvénytelenebb merészlet követtetett el, mit borbereki birtokosok Z. F., Z. J., és aszszony testvérük Z. B. több mint száz, öldöklő szerekkel ellátott 's oly utasítással , hogy akár hol a' kerítésen bérontva, minden a’ balod körül foglalatoskodó atyafit, fejszéikkel, vasvilláikkal ’s töltött fegyvereikkel vagdaljanak, szúrjanak é s jöjjenek öszve, felruházott közemberek segítségével vittek véghez. A’ rohanás, fővezér Z. F. jeladására kezdetett meg, miután már azelőtt félórával Z.ék, a’ néhai özvegy udvara kapuján kivül mintegy 15 lépésnyire nagy halom hajtó köveket hordottak. A’ jeladás következtében az udvarra minden felöl a' kő egyszerre zápor módjára kezde hullani, mit puskalövések ’s a’ gyepükön vas vil fákkai bérohanások követtek. Miután a’ bérohanók gyilkoló fegyvereikkel öt férfi ’s vagy hat aszszony ellen a' kert felöl Puram vezérlete alatt — a’ kapunál lévőket a zárt ajtók még feltartóztatván — egy pillanatban az épület ajtajáig nyomultak volna, a’ néhainak atyafiai életök oltalmazásáért *s atyafi nénjek hóti teste sértetlen megőrzéséért, — az öszves megölés hangozván a’ megrészegített dühösködök szájából, — kénytelenek voltak magukat a’ lehetőségig oltalmazni. Sőt még az épület felgyujtásán is sok megveszettnek járt esze, hogy minden bészorult atyafi oda égjen. Ennek hallásáról, mint minden itt irt eseményekről, közlő a’ legigazabbat írhatja, mert ő harmad magával künn rekedvén, legnagyobb veszedelmeknek volt kitéve 's megszabadulását csak egy csudálatos mennyei kéz munkájának tulajdoníthatja. Ezen tusa következtében a’ 7. successorok részéről négy ember esett el halva ’s kettő nagyon terhesen megsebesittetett, a' kisebb sebeseket nem is említvén, kik nagyobbára hihetőleg tulajdon részeg pajtásaik által, öszvebonyolodásaikban egymásra bukásokban, lövettek agyon és sértettek meg; mert közzítsünk csak egy volt puskás ’s annak is egyik puskáját kezéből kitekerték, ’s közlő igaz mondása szerint mint a’ ki látta, a’ künn rekedt atyafiak felé czélozva süttötték el, szerencséjükre egyet sem találva, — a’ másik puska csőjét pedig, valahogy az épületbe békapva, mikor az ajtót egy dühödt oláh fejszéjével vagdalná, az ajtó felett lévő lyukon kidugván, az azt megragadott oláh rángatásai között eldurrant ’s az oláh azonnal halva rogyott le. Az udvar kapujánál miképpen történtek légyen a dolgok, közlő nem lévén ott jelen nem tudja, hihetőleg ott is csak úgy, mint az épület kert felöli ajtajánál. Az atyafiak közzűl is kaptak terhes sebeket, kik ezeket intő 's tanácsi szavaikért érdemlették. Az említett négy ember elesése után, a’ megtámadó emberek ,megijedve, további öldöklő szándékaikkal felhagyván, fővezér Z. F—el együtt ki merre mehetett, szétszaladtak. Hogy pedig minden atyafit megölő szándékkal voltak, bizonyítja csakugyan folyó hó 5n a’ megtámadás elött, az atyafiak közzül négynek, a’ Z —ék nevében — mit közlő is hallott — két hites ülnök által véghezviteleit viselés, melyben a’ többek között Z—ék nyilván fényiették a' néhai özvegy S. I-né atyafiait, hogy ha bé nem bocsátják elfoglalni az említett jószágot, mind rekoriczoltatják őket. — Okát is már ezen erőszakos bérontásnak leirom. Lenczegnek , ki 1695 körül élt, egy fia ’s négy leányai voltak. Birtoka, mint az osztálylevél bizonyítja , ötfelé oszlódon egyenlően. Az egyik leány ment férjhez S. I — hez; a’ másik pedig Iratásihoz, kinek maradékai a’ nyujtóztató padon lévő özvegy S. I— né atyafiai. A’ Lenczeg jószágot, birt S. ág 1842-ben a’ legutolsó S. I.ban kihólt ’s özvegye D. Rebeka , mégha rá hízásával, ki Iratási maradék volt, ágában kihólt S. I. jószágához, a’ megholt özvegy S. I—né életben lévő aljafiai látták , és látják magukat a’ Lenczeg részhez leveleikből megmutathatólag teljes mértékben jogosoknak. Z-ék pedig csak erőszakkal kívánván ezúttal gazdagodni, alaptalan ’s színlelt állítások köpenyege alatt akarták ’s máig is akarják azon jószágot, legtörvénytelenebb ’s társasági életünkkel meg nem egyező módon, mint ezt már tettük bizonyítja, kezükbe kaparni; mert hisz ők, az atyafiak kezeiknél lévő bő írásoknál fogva, sem Sagába, sem a’ Lenczegébe legkisebbe is bé nem jönnek. De nem csak most, hanem még néhai S. I. meghalálozásával az özvegy életében is kihányással fenyegetödzvén, az említett jószágba magukat erőszakosan béfurni akarták. Ezeket értve’s fenyegetődzéseiket még az özvegy terhes betegeskedéseiben is hallva, az atyafiak is Alsófejér vármegyéhez folyamodtak , és e’ as megye nem régiben az illető szolgaidról ki is küldötte oly meghagyással hogy Zoéknak embereit intse meg, miképp terhes büntetés alatt , földes urak helytelen kívánságára fegyvert fogni ’s a’ szándék lőtt erőszakoskodásban engedelmeskedni meg ne merészeljék. És még is éppen azon megintett emberek, hozzájok még másokat, káp- *) Ezen borzasztó eseményről hozzánk két tudósítás érkezvén, mindkettőt az elbeszélés különbözősége, szinte mondhatni egészben ellenkező iránsága tekintetéből egyszerre közölni kívánjuk. Szerk.