Mult és Jelen, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1845-04-08 / 28. szám

kormányszéknek, annak következtében lekül­dött azon kegyelmes rendelete, melynél lóg­va, a’ közbejött felsorolt, akadályok mikénti állásáról, a’ Tóth Márton ügye felkereső mel­lett, magát bővebben is felvilágosittatni pa­rancsolta. „Erős vasmacska azon hit­­es re­mény, mely a’ fuladásig egybegyüll, szék Ken­déit, törvényes közólhajlásu­kban, még most is karjain hordozza, 's mely felvinc­i „uraimék“ cselszövényeket világosságra hozandja.!! — C­s­i­rá­k é­s S­á­n­d­o­r s. k. Ékszer tolvajok. Mártz. 9-kén estvéli 6 és 7 óra között III.Váradon egy Ba­­lasovics Eduárd nevű odavaló lakos és a­­ranym­ives áru kirakata egy pár ember, férj és feleség által elraboltatok. A’ rablás a’ kö­­vetkezöképpen ment­ véghez. Balasovics Edu­árd az irt nap estvéjén színházba menvén, két fiatal embert (egy kisded legényét és i­­nasát) otthon hagyott. A’ gazda eltávozása u­­tán a’ két ifjú ajtót, zárt, kevés idő múlva kopogást hallanak a’ bezárt ajtón; oda siet­nek, kinyitják­­s ekkor egy férfi és egy nő bérohan; a' férfi a' két fiút megragadja, mig az alatt a’ nő az aranyműves áru kirakatát mindenestől felragadja, fejére teszi ’s azzal távozik. A’ férfi is valamivel későbben a’ nő után elment, a’ megrémült két fiút otthagy­ván. E’ vakmerész rablók K. G. és nője, a’ lopott ékszerek közzű­l némely darabokat ide Kolozsvárra hozván, itt eladni megkísértették, de rajta vesztették. Mint halljuk, egy derék aranyműves műhelyében reáismertek a’ lo­pott jószágra. A’ tolvajok április 2-ka elfo­gattak 's a' náluk találtatott drágaságokkal e­­gyü­tt Nagyváradra­­. Stankovics úr kö­zépponti szolgabiróhoz, kézbe küldettek, hol bizonyosan a’ m­egérdemlett­ büntetést vak­merész büntényökért el nem kerűlendik. K S’k­is a'/.a kö/tés. IG folyó 184­5-k év mártz. 12, 17-k napjain A 1-cs­e­r n­á­t­o­n­­ban tartatott kezdi év. ref. részletes zsinat üléseiben, a’ betegsége miatt meg nem jelen­hetett tiszt. esperes zágoni Kodola Ferencz atyánkfia helyett a’ táblai utasitás 2-dik §-a szellemében, az öregebb ülnök határoztatott a' részletes zsinat által, az elnökség vitelé­re, a’ jegyző a’ penna mellett hagyatván, melynek 33 pontú határozásai közzül, csak is az érdekesebbeket tartottam közlendőknek. A’ garasos intézetre gyűlt ’s a’ romlott hely­ségekre beadott pénzek bé vétettek. — Az ez évi vizsgálatról felhivott, vagy azon el nem döntethetett 15 számok alatt eldöntetett ha­tározások tétettek a’ részletes zsinat által. — Reméltem, hogy minden egyházvidék rész­letes zsinatainak jól esnék, ha annak jegyző­könyveiben, a’ részletes vizsgálatokról, ilyen szoros számadások irattathatnának­ bé; mert az igazságnak, az ellenőrségnél nincs bizto­sabb kezese. — A’ szélbeli 2­k székely gya­log ezred, katonáinak megparancsolta a’ tem­plomokat szorgalmasabban gyakorolni, a’ rész­letes zsinat is a’ consistoroknak köteles­ségévé tette ezt, s hogy a’ hanyagokat, az ezred meghagyása következésében, feljelent­sék köröztetni meghatározta. A’ széki indít­ványra nézve, a­ mult 1844-k évi dévai sy­nodus határozata felolvastálván, Kovács Sá­muel atyánkfia elnöksége alatt, kirendeltet­tek Simon Gábor, Zajzon István, kik a’ jö­vő részletes zsinatra, a’ maguk véleményü­ket, terjeszszék a’ részletes zsinat éli be. Az özvegyi és árvai pénztár felállithatása iránt kirendelt bizottmány munkálatja béadatván,­­olvastatott, megigaziltatott, helybehagyatott s a’ négy egyházvidékek esperesei által a­ három tractusbeli atyafisággal előlegesen kö­­zöltetni s az arról való tanácskozásra és az abban való részvételre felszólitatni, hogy a’ jövő egyházi közgyűlésre, véleményeiket e’ tárgyra nézve nyilváníthassák, az illetők által határoztatott. A’ kepefizetés megítélésére néz­ve, az domesticum consistoriumoknak, nem 164 lévén eddig egy bizonyos és meghatározott rendszabályok, ezeknek kidolgozására kiren­­deltettek Berenczi János jegyző elnöksége a­­latt, director dancsó Máté ’s Zajzon István , kik a­ jövő részletes zsinatra véleményeiket adják­ bé. Az anyakönyvekben sok hiány ’s különbség tapasztaltat ván, a’ béirásra nézve, egy béadott új rendszabály megvizsgáltatva, köröztetni, ’s hogy minden t. atyafi e’ sze­rint vigye az anyakönyveket me’gh­atároztatott. A­ megyebirák ki nem bocsáttatása igen nagy terhe lévén anyaszentegyházunknak, a’ jótisz­­teletü püspök úr útján a’ mélt. egyházi főta­nács el­­ be leh­et jesztetni határoztatott, orvo­­sollatás végett. — A’ tractus levelei lajstrom­ba vételére ’s egy lajstrom készítésére igaz­gató Jancsó Máté elnöksége alatt Simó Sán­dor rendeltetett­ ki. A’ népiskolai tanítás ’s tanulás megjobbitására kinevezve volt bizott­mány­i munkálatját beadva, felolvasta, mely is részletes zsinatunk által jónak találtatott, l. i. az iskolaházak megvizsgálása, jó karban tartása, a' gyermekek lehat láthatása 's a’ kü­lönböző osztályoknak, mikből és nőképpen való tanithalása ’s ennek teljesedésbe vétele esperes atyánkfiának ajánl­­­at­ot­­; a' még hát­ra lévő rész kidolgozása , hogy a’ jövő rész­letes zsinatra, kiegészíttessék , a' bizottmány­nak kötelességévé tétetvén, T. Sámuel Miklós léczfalvi pap bekebeleztetett. A’ tractus pén­zéről számvétel inditványoztatván, megh­atá­­roztatott, hogy a’ jövő részletes zsinatra a’ pénztárnok elkészített számadását adja­ bé. — Mindezekből viágos, mi sok fontos tárgyakat vett figyelmébe részletes zsinatunk, bár az ég sikerrel koronázná munkálodásunkat a Magyar Zaidos társaság’. I) Az academiának 1843-n tartott AlY­k nagy gyűlésében kihirdetett nyelvtudományi juta­­lomtételre múlt márt7. hó 23-káig, mint ha­­tárnapig, öt pályamunka érkezett , következő jeligék mellett: 1) Ifirkoszoru nélkül meddő telek e’ rövid élet. 2) Itt szent igazság id a' trónuson—Repkényt az ész, kaczajt mér a’ bohóc­. 5 örösmarty. 3) Quis in tam lubrica et minus expedita via non interdum labatur. Scheller.­­ In der Tiefe wolmt die Wahrheit. 5) Mullo labore constat ars dicendi. Quinti­lianus. — 11) Az ugyanakkor hirdetett philo­­siphiai jutalom­létetre két pályamunka érke­zett ily jeligékkel: 1) Felix qui potuit rerum cognoscere causas. 2) A’ gondviselés az em­beri nemet sem egészen függetlenné, sem ép­pen rabszolgává nem teremtette. Tocqueville. 111) Az 1812 a tartott Xllr­k nagygyűlés ál­tal kihirdetett természettudományi jutalomlé­­letre öt munka küldetett­ be ily jelmondatok­kal: 1) Adatokat kérünk alázatosan. Nagy Károly. 2) C’ est l’ histoire naturelle de son pays, qu’ on doit le plus étudier. Dumerit. 3) A’ természettudományok művelése által or­szágunkba egy más országot idézünk­ elő, ’s igy tudományos fáradozásaink által a’ kettőz­­tetett emberiségé boldog haza örök létét fels. királyunk ápolgatása alatt kivivandjuk. Rucras. 4) Velum meuid non elevabis. 5) Difficile est, fateor, sed tendit in ardua virtus! Et talis meriti gratia major erit! — E’ munkák mai ülésben bémutattatván, a’ jeligés levelek bon­tatlanul, az akadémia, a’ mélt. másod elölü­lő és Schedius Lajos 1. t. pecséteivel lepecsé­telve, a’ levéltárnoknak adattak­ által őrzés vé­gett, a’ kéziratok pedig három három illető osztálybeli rendes tagnak adattak­ ki vizsgálás végett. A’ száz száz arany jutalmat ’s netalán elhatározandó másod, harmad ’s több mel­­lékjutalmat a’ folyó évben tartandó XVI-dik nagy gyűlés fogja oda ítélni. Költ Pesten a’ magyar tudós társaság kis gyűléséből, mártz. 26-a 1845. Dr. S­c­h­e­del Ferencz ti­­toknok. Elegytár. A’ P. H. szerint idei mártz. 13-a Békés megyében nagy árviz volt, Gyu­lát e’ megye székvárosát csaknem semmivé tette, számos házak omlott­ak­ egybe, több családok minden ingó s ingatlan vagyonukat elvesztették. Honfitársaidnak segédkev­eket nyújtani siető emberbarát, buzgó hazafi!­smé naponként nyílik új meg új tér a’ jótél gya­korlására, csak legyen teli erszényed; kell az, hol ezeknek hol az árva- ’s szepes me­gyei éhezőknek, valamint jól fogott, vala az elégett széke a-fejérváriaknak. Ezek, úgy hall­juk , iparkodnak ’s az ős város a' nagy csa­pást kiépüli.­­- Fejérváron Kunoss-társaság lé­tez, mely idei január. 5-n „Kun­oss-u­­nnc-; p­é­­­y“ czim alatt egy ünnepélyt rendezett s ebből 80­0. forint tiszta jövedelem gyűli­ bé. Jó pénzöszveg arra van szánva, hogy Ku­­nossnak Kálozon, hová temetve van, emlék állittassék , melyet e’ társaság legalább a’ fö­­lyó hó elején munkába is vétetni szándéko­zik, ily felírást metszetvén a’ köre: ,,itt nyu­­gosznak Kimoss hamvai.“ —Némely barátai ellenben a' megdiesőűltnek porait Helyébe honába akarják vinni ’s ott állítani felel tök emléket. — A’ Budapesti Híradó szerint, a’ jég a’ Dunán sok kárt okozott, midőn elin­dult; az uszodát leuszlatta , az ördögmalom melletti köhidat lerombolta 's azt eszközlé , hogy a' hajóhíd békötését továbbra kellett halasztani. — A’ minap egy pesti serházat éj­jel, mig a’ teremben négy pinezér egész ké­nyelemmel aludt, valami tolvajok még na­gyobb kényelemmel az ablakon át kiraboltak. Mit a’ szembe lévő megyeház őre látott , de az egész éji ablaki sétát csak egy kis tréfá­nak gondolta. — Egy bizonyos városban pe­dig­— mint a­ Nemzeti Újság Írja — néhány éji madár egy kalaposnak bő pénztári­ bolt­jába tört, hol a’ többi értékes dolgok közűt egy lepecsételt ’s több száz forintból álló pénzcsomót is találtak , melyre egy rendőri főnök czíme volt írva. A’ tolvajok a’ kala­posnak minden pénzét és elhurczolható érté­két magukkal vivők , csupán e’ pénzesemet hagyván érintetlenül, ’s külsejére távozásuk előtt e’ szavakat írták: „Hálából bántatlanul hagyatik N. N. rendőri főnök számára, a’ mi­ért hogy oly szivesen megtesz mindent, ne valamiképp az éj munkásai foglalatosságukban rendőrök kéretlen közbejövetele által háború­­tassanak.“ Valóban furcsa rablói inventio! — De szóljunk már Liptó megyei hírekről is, jelesen pedig a’ mull febr. és mártz. hónap­ban azon vidéken történt veszélyes nagy ha­vazásokról. A’ „Hírnök“ szerint, E. A. ka­marai liszt úr e’ tekintetben a’ következő e­­seményt irja: A’ kir. kincstári likovai urada­lomhoz tartozó Közép-Revucza helységének jobbágyai számos juhaikat a’ tavalyi szűk ter­més miatt szomszéd Turócz megye havasain teleltetvén, febr. 26-n négy ottani lakos a' juhászoknak élelmet vitt; e’ napon erősen ha­vazott; 27-kén viszsza hazafelé indulván, az úgy nevezett fekete kőhegynél, az elöl me­nőt lecsúszó hótömeg hirtelenül a’ völgybe lesodorta, ki miután a’ hó alól szerencsésen kiszabadult, a’ többi három társát nem lát­ván, sejtve, hogy őket csak a’ hó temethet­­te­ el, a’ faluba sietett segítségért , hová dél­utáni öt óra után érvén , az ott lakó ura­dalmi erdész azonnal 31 embert, három lám­pással ’s lapátokkal kirendelt, kik hoszszabb és fáradtságos munka után 8 óra tájban egy eltemetettre ráakadván és azt kiszabadítván , egy ottan közeliévé üres füzellen gunyhóba vitték, ’s ez élete jeleit még adta, de a másik kettő, kik azalatt kiásattak, minden élet nélküliek voltak; azonban ezek is az em­lített gunyhóba vitetvén , folytonos dörzsölés után feleszméltek ’s családaikhoz vitettek, hol szorgos ápolgatás mellett néhány nap alatt fellábadoztak.“­Továbbá írják, hogy Hos­­­szuréth helységében a’ minap két nőszemély halt­ m­eg, egyik 105, a’ másik 117 éves ko­rában, mind kettő csak halála elött kevés napokkal kezdett egésségtelen lenni. Egy zsi­dó nő pedig ugyanazon helységben egyszer­

Next