Mult és Jelen, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1845-01-28 / 8. szám

Kolozsvárit. ft. ■ácvld fun. 30.n 1845 MULT ÉS JELEN ERDÉLYI HÍRLAP. g. ^i?s*m­tsfer1kgjeIeUlk C P0,iukai_,mt0riai laP’ ,,,i,lélen kedden és­ pénteken, egy héten ötöd fél íven. Félévi díj: ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁG. Fejedelmi kegyelem jelei. t) csász. és apost. kir. Felsége méltóztatott közelebbről két kölcsönöző-intézetnek Nagy­­szebenbe és Brassóba leendő felállítására a' szabadalmat kiölésen megengedni, azokat a’­­pesti költsönöző-intézet mintájára szabályozni és jobb móddal leendő kezeltetések végett egy a’ nemes szász nemzet közönsége által kinevezendő egyén kiképezésére a’ nemzet pénztárából '200 rénes­ forintokat ezüstben a­­datni rendelni. 2­0 csász. és apóst, királyi Felsége méltóztatott továbbá, egy brassói sü­ket némának a’ váczi intézetbe a' kivántató 2000 ezüst rft kamatja pontos fizetése mel­lett, leendő felvételét addig, m­ig Erdélyben is hasonló intézet fog felállani, klmesen meg­engedni, azon hozzátétellel, hogy akkor ezen alapítvány ide általhozassék, idolko­zitk. Semmi sem oly isteni az emberben, mint a’ jótékonyság, e’ pedig an­nál jelesb, nagyobb becsű és érdemű, minél szorosabb öszvefüggésben áll az egész társa­ság hasznával, ’s azt minél foganatosabban mozditja­ elő. Azon emberek, kik annyira gyen­gültek testileg, hogy a’ munkára tehetetlenek, vagy a’ szükség, nyomorúság alatt görbéd­ve sinlödnek, a' nemesérzésü emberbarát ügyei­mére és részvétére különösen méltók. Az ily nyomorultak sorsát enyhít­ni , hazánk nagylé­lekkel és magas erényekkel tündöklő közjó­ra munkás egy főrangú leánya több mint húsz év előtt czélba vette,­­s végre is haj­totta, itt Kolozsvárit egy szegények dolgozó házát állitni­ fel, melynek mint kevés napokkal ezelőtt hirdettük, özvegy császárné ő Felsége ál­landó és sérthetetlen tőke gyanánt 5000 vírtot méltóztatott klmesen ajándékozni. A’ magas lélekböl eredő dicső példa nem sokára után­zásra talált. Azon kegyes főpap, kinek már annyi közhasznú nemes tettét, a’ haza és a­­nyaszentegyház oltárára tett oly sok szép ál­­dozatját hirdettük, ki jól Lenni és embertársai­nak adakozni nem fárad­ el, erdélyi k. püspök Kovács Miklós úr excja az említett szegé­nyek dolgozó házának közelebbről 1000 váltó ratot méltóztatott adni oly formán, hogy ez öszveg kamatja is mind addig a' tökéhez a­­dassék mig az más kegyes adományok által is annyira felnevekedik, hogy annak évenkén­ti kamatjából a’ szegények háza folyó szük­ségei fedeztethetnek.— Ugyan csak e* magas állású ’s még magasb erényekkel tündöklő fő­pásztor a' csik-taploczai templom építésére (mely czélra már több ízben nem csekély mennyiségben áldozott , de a’ mi csak az e­­gek Ura előtt ismeretes élet nagy könyvébe van béirva) közelebbről 250 rftot ajándéko­zott, így valósit­ja a’ tisztelt püspök úr ő exc­ja a’ köz­mondást: az eklézsia vagyona, a’ szegények perselye, ’s bizonyítja naponként, mint mondani szokta, hogy sajátját nem tart­ja sajátjának de az egyház birtokának, a’ sze­gények örökségének. Hála köszönetét mond­va a’nagylelkű adakozónak, hév kebellel óhajt­juk, hogy becses életét a’ haza javára, az a­­nyaszentegyház díszére, boldogitására még számos esztendőkig terjeszsze. Jótékony intézet. Házi sze­gény betegek s­e g e­d e l­m e­zé­s­e. A­ még ezelőtt hat évvel megkezdett h­alálirthoz fo­lyamodó szegény betegek ingyen orvosi sze­rekkel, ’s nagyobb pillanati szükségben ke­vés pénzbeli segedelemmel való ellátására, e­­leinte csak közelebbi ismerősei ’s tiszteltjei­től gyűjtött kevés öszveghez, az utóbbi évek­ben több kegyes jóllévök is a’ czél jótékony­sága által indíttatva, adakozásaikkal járulván, alólirt kötelesnek érzi magát, a’ mult évi e­­redményt köztudomásra tenni , miszerint az 1814-ik évben öszvegyült öszveg­­észen 1156 f forintokat váltóban, 's 572 férfi, 618 asz­­szony, 85 gyermek és igy 127­5 szegény be­teg részesült segedel­mező intézetünk műkö­désében.— Nagy része a’ betegeknek, napszá­mos, munka nélküli mesterlegény, külvárosi elnyomorodott paraszt, czigány, más nagy ré­szét teszi a’ vidéki falusi oláhság. — A’ nap­ról napra növekedő szegény betegek száma, bizonysága, mely nagy szükség legyen, egy nagyobbszerü Szegény betegek felse­gítő k­ö­zi­ntézetére. Kik még csak kicsiny­ben működő segedelmezésünket öregbíteni ó­­hajtanák, adományaikat akár gr. Bethlen P­o­­lixena kisaszszonyhoz, ki a' segedelme­­zést nem csak felügyeli,­­ hanem előmozdí­tásában, hálát érdemlő munkás részt részén, akár alálirthoz küldeni méltóztassanak. A’ be­­vételről ’s betegekről kiadásokról jegyzőkönyv vitetik. Streicher Mihály gyógyszerész, az or­vosi rendelmények 30 pcentjét elengedni szi­ves , ’s a’ gyakrabban használandó, ’s min­dennapi orvosi szerek nagyba való meghoza­tala, ’s kézzől való szolgáltatása eszközölheti, hogy az oly kevés öszveghez képpest, mégis számos betegek orvosoltathattak. Kolozsvárit januar. 20-n 1845. Pataki Dániel orv. dr. Kolozsvár t­ai.Jsanok. Mult pén­teken u. m. jan. 24-n délután belsőmonostor­­útszában egy nyerges istállójában , éppen az egy héttel azelőtt történt égés tőszomszédjában, újra tűz ütött­ ki, de a­ melyen Csak hamar erőt vettek, ’s igy tovább terjedése kivált az ol­tásra sietett polgárok segítségével szerencsé­sen meggátoltatott. Szántszándékos gyújtásnak hiszik. — Tegnapelőtt january 26-a belsökö­­■épulszában kemény gyi­ itás volt. — — Váro­sunkon egy borzasztó esemény köz­beszéd , részvét és boszszankodás tárgya. Kolozs-me­­gye Kalotaszeg-vidékén eső Incsel nevű faub­an a’ mult esztendőben Karácson elött egy két nappal egy ifjú nemes aszszony meghalt, még pedig oly környülallások közti , a' mik mé­reggel megéletésre mutattak; a' szerencsétlen nővel, mint beszélték , azon gonoszság, mely most sikerült, hamnadikszor volt elprobálva , ki maga is végperczeiben azt, hogy mérget adtak­ bé neki, keservesen kiáltozta. A rémi­tö h­it­ elterjedése szükségessé teszi a’ dolog kinyomozását, azért a­ megye érdemes főispánt helytartója rendeléséből, a’ rendes orvos Bar­ra Imre úr egy sebészszel a’ nevezett faluba kimegyen és a’ halál után 19 nap múlva u. m­. folyó januarius 10-kén a' holttestet kiá­­satták ’s annak belső részét ide Kolozsvár­ra behozták, hol az erdélyi főorvos elnökle­te alatt orvosokból és gyógyszerészekből ál­ló nagy biztosság rendeltetett, vegytani bon­­czolás útján azon beleket kifőzni ’s megvizs­­­gálni , hogy a' méregnek találják-e azokban valami nyomát? A’ nevezett biztosság a’ rá­bízott munkát nagy pontossággal és lelkies­­méretes utánajárással több napokon keresztül folytatta ’s végrehajtotta , ’s annak borzasztó eredm­énye, hogy a’ két kis árvát, egy fiút és leányt hátra hagyott nő halála, alkalmas nagy adagban béadott egérke (arsenicum) által tör­tént. Ki volt e’ rémitő istentelenség szerzője? azt gyanítják sokan, a’ közhir beszéli is, de törvényes kinyomozás előtt, melyet bölcs és igazságos kormányunktól méltán lehet várni — bizonyosan a’ mint tudni, úgy erösitni sem le­het. Egyébiránt az ilyen borzasztó véget ért ifjú nő polgári születésű volt, ’s házi viszo­nyaiban boldogságát fel nem találta...—­ Időjá­rásunk folyvást lágy ködös és nedves; teg­napra u. m. 27-re virradólag ugyan egy kis hó esett, de csak azért, hogy még nagyobb sárt csináljon: Vincze, (januar. 22-re nem­ fénylett ; Pál (januar. 25-ke) köddel fordult; ’s azért az ismeretes közmondások szerint az idén sok bort, ’s egésséggel kitűnő esztendőt várni nem lehetne; az Isten azonban mindent jóra fordíthat. Egyházi Közlés. *) Van szeren­csém közhirrététel végett tudatni, hogy ns Marosszékben J­o­b­b­á­g­y­f­a­l­v­á­n fraunh­eini ’s neudeggi gróf Rinds­maul Albert és szeretett neje Petr. Horváth Emilia csil­lag­ keresztes dáma ő mlgok, midőn lakul szép szabású udvarházat emeltetének, különös gond­dal annak napkeleti részébe egy illő nagysá­gú kápolnát is helyheztettek, maguk és a’ kö­rül lévő keresztyén hivek lelki vigsztalására. Ez, mely minden kellékekkel és szükségesek­kel felkészítve van, püspöki rendelet követ­kezésében, folyó decemb. hónap 19-n n. t. és mélt. apát ’s föesperes marosvásárhelyi plebanus felsőbükki Horváth Pál úr által, a* sz. kereszt czim­e alatt innepélyesen fel is szenteltetett, mely alkalmatossággal látni le­hete az öszvesereglettek buzgóságát újulni, hallani leltete a' mélt­ úri családra szállított áldásokat gyönyörködve abban , miként a’ dicső és szent párosittatik itten; mindnyá­junk örömét pedig neveli vala szemlélhetése ama kimivelt ’s a’buzgó férjéhez hasonló gróf­nő édes anyjának Petrichevich Horváth Dá­n­ *) E’ közlés, mely alkalmatosságtól, nem postán küldetett, csak folyó januar. 22-n szeredán est­ve érkezett szerkesztőség kezébe, mit a' késő kiadáséi­­ mentségül tudatni kirántunk. Szerk.

Next