Mult és Jelen, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1845-10-28 / 86. szám

Kolozsvárit, Medd oct. 20.n 1345 36. ERDÉLYI HÍRLAP. Figyelme*tetes. A’ „TI Ilii es Jelen“ a' hozzá tartozó „Ilon és KÜIffírít“ melléklappal hetenként négy éven jelenik­ meg. Félévi előfizetés e' hírlapra 6: f|||( rft CZÍÍ$t Itt helyben lehet szerkesztőnél belső fárkasalszai professori szállásán előfizetni, valamint minden cs. k. postákon: nem kolozsvári "olvasóink biztos alkalomtól bekü­ldhelik az előfizetést egyenesen a* szerkesztő professor kezébe-------Az idei utolsó fertály évre ! C'/.Üsl filial előfizetést elfogadunk. ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁG. Kolozsvári újságok­- A' váro­sinkba megérkezett dalszinész társaságnak tegnapelőtt vol. 6x5-n volt első fellépése a' nemzeti színházban. Szigligeti, még itt nem látott eredeti népszínműve ,,Rab“ adatott, elég tömött színházban. Erről bővebben szólandunk. — Közelebbről hasonlón­ ide érkezett Lichten­stein György m­­emonika vagy emlékezettan mestere, abból statistikára, históriára, törvé­nyekre, vegytanra, csillagázatra és nyelvtan­ra alkalmazott leczkéket szándékozik adni. A­ mint tudjuk első előadása egyik tanítóteremben leend. T. ez. olvasóinkat ez érdekes jelenetre figyelmeztetjük. Nyílt levél. II.) Az „Erdélyi Híradó“ szerkesztőjéhez, professor t­i­s­z­t­e­l­et­e­s t. Melie* M­á niuel úrhoz.*) — Tiszteletes professor úr! .Szavamat beváltani, az elkészített successionalis vagy inkább egyházi labdacsokkal van szerencsém önnek kedves­kedni. Meg ne ijedjen tisztelt hármas collega úr! megeshetik e' lapdacsok kissé hasonlitni fognak a' keserű orvossághoz, mely a’ szájnak ugyan roszszul esik , de a' testben annál fo­ganatosabb hatása van. Ha azt kérdené vala­ki : miért keverek önnek éppen successionalis vagy egyházi labdacsokat ? — arra felelni kész vagyok. Meg ne botránkozzék ön, se ne csu­­dálkozzék, ha kimondom az igazat, — a' hí­ressé vált successio kérdésében i­s a' hírlapi vitát és versengést az ön neve alatt szerke­zeti „Erdélyi Híradó“ kezdette­ el; „Mult és Éleien“ itt is védelmi állásban van. Bizonyos Dr. — a­ múlt nyáron augustusban az „Érd. Híradó“ 63-dik szám­i „Nemzeti Társalkodójá­ban“ egy régi sophistákat megszégyenítő szem­fényvesztő bölcseséggel tömött értekezésben azt erőlködött megmutatni, hogy „az egyházi jegy­zők successioja nem abususmelyben egye­beket mellőzve fejedelmeinknek a­ reformata egyház feletti majestását világosan tagadja,­­mert igen természetes ha Erdély reforma­tus fejedelmei, Dr. állítása, helyesebben kimondása szerint, nem voltak anyaszentegy­­házunk fejei, úgy sokkal kevésbé lehetnek azok, k­a­t­h­o­l­i­k­u­s fejedelmeink, mi­nek értelme, úgy látszik commentatiust nem kiván,­ továbbá azon elvet állitja­ fel, hogy re­­consistorium és közzsinat vagy mint Dr. úr nevezi „egyházunk törvényhozó hatalmának tényezői“ — együtt hozhatnak úgy nevezett kánonokat, egyházi törvényieket, a­­nélkül, hogy fejedelmi megerősítésre szükségök len­ne, annál inkább mert Ugyan csak Dr. sze­rint „jelenleg az egyházi tanács népes gyű­lésében áll­ fenn a’ nemzeti zsinat“ (!*!); vég­re a' fejedelem megerősítési jogát a’ püspö­ki hivatalra nézve tisztán „megerősítési kö­telezéssé“ czigázza­ el, s így az egyházi kö­zönséges gyülekezetét a’ fejedelem teli­be emeli, annyira, hogy akár mit­ kívánjon az ország törvénye­s gyakorlat által megerősí­tett szokás , a’ fejedelem az elibe bár mely módon felterjesztett személyt megerösitni tar­tozik , vagy Dr. szavaival, ,,a’ megerősítést attól meg nem tagadha­t­j­a.“ Valóban ér­dekes lenne tudni, hogy az általa hirdetett ezen egyházi-törvénytani maximikát és el­veket Dr. úr hiszi és megvan e győződve azok felöl? Ha igen, mely boldogitó hit az! Ha Dr. állítása szerint egyházi főtanács és köz­zsinat együtt törvényhozói joggal , még pedig fejedelmi megerősítésen felsíite­­melkedettel bírnak, ha az egyházi főta­nács népes gyűlésében áll­ fenn a­ nemzeti zsinat— minő szép magas, sőt souverain állása van Dr. úrnak? Kivált ha gyanítható­­lag az egyházi főtanács népes gyűlésénk az egyik fő,­­s döntő szerepet játszó tagja találna lenni ? — Bővebben azonban nem taglalva ezt, annál inkább mert „Mult és Jelen“ 81 és,82-d száma „Tárczájában“ Dr. úr mesterséges és csakugyan czifra okoskodásának kibonyolitása és felvilágosítása a* „Szó nélkül nem marad­hat“ czikk által megtörtént — átmegyek tisz­­teletes professor úr ! ön engedelmével az „Er­délyi Híradónak, e tárgyban történt második megtámadására. A* nevezett lap, 80-d számá­ban egyházi főtanácsunk idei őszi népesebb gyűlésének leírásában a­ szilágyi egyházi ke­rület részletes zsinatának a­ successio meg­állítása ellen beadott folyamodásából keletke­zett vitatások közlésében, a­ conservativ párt embereit a­ legsúlyosabb vádakkal terheli. Mellőzve azon nyilatkozatokat, miket ez ügy­ben az egyházi főtanács egyes és ellenzéki pártbeli tagjai, a­ successiot nem pártolók, gúnyolására, gyanúsítására, rágalmazására tet­tek — mit azon urak szájában igen termé­szetesen lehet érteni, — csak azon szavakat idézem­ fel, mik tisztelt hármas collega úr! ön neve alatt egy szerkesztői jegyzésben ez ügy­ben olvashatók. Az irt jegyzés igy hangzik: ,, Bámulnunk kell hogy azon ural, kik ma­gol az a' conservatio bar­át mnai hirlelik, a' successio sér­ülésében radica­lol, s úgy az egyházi rendre nézve káros, mint a' kor­mánynak éppen nem tetszhető szerepet ját­szanak. Midőn a’ 80- és 90-dik canonok fölelevenítésével­­? !') szabad választás érve alatt, az egyházi főtanács kijelöl­ési joga megsemmisít­ésér­e, 's papi democraţia ('?­) behozatalára törekednek, ezáltal a' papsá­got kedvetlen súrlódásba hozzák az egyhá­zi főtanácsosai, melytől jogai védelmét és sok pártfogókkal, kiktől az egyház segé­­del­nézését várhatják. D­e miként is képzel­hetik azon úgynevezett conservativ urak, hogy az egyházi főt­anácstól függetlenségre és papi democraţia fölállítására irányzott tülekedéseikkel, kedves dolgot misélnek a’ kormány előtt. A reformatus status felsé­ges fejedelmünk legfelsőbb fölvigyázói és védői jogát tiszteletben tartva, sohasem kívánta ’s bizonyosan ezután sem kivánand­­ja püspökére nézve a f fejedelem megerő­sítési jogát kétség alá hozni, az, hogy a" megválasztott püspök, előleges megválasz­tatásakor, vagy csak midőn valósággal püs­­pöki hivatalába lép , erősíttessék-m­eg—­ a" dolgon mit sem változtatván. Vagy talán azt hiszik ők, hogy egy bölcs kormány, mely a törvényes rend és fennálló intézmé­­nyek iránt annyi kegyelettel viseltetik, he­lyeselhet olyatén mozgalmakat, melyek egy az egyházi dolgokban képet viselő testület megdöntésére , ’s a' jelen béke és rend föl­­zavarására czéloztatnak !“ — Ime tiztele­­tes professor úr! ön hírlapjában a' conserva­tiv párt emberei ellen a' successio nem he­lyesléséért, rá kiáltott vádak, hogy ők „ra­­dicalok“ ,,az egyházi rendre nézve káros, a’ kormánynak éppen nem tetszhető szerepet játszanak“ „papi democraţia behozatalára tö­rekednek“ ,,a’ papságot kedvetlen súrlódásba hozzák az egyház főtanácsosai“ ,/s az egyhá­zi dolgokban a’ fejedelem képét viselő testület megdöntésére, a­ jelen bé­ke és rend felzavarására c­z­él­o­z­­nak:“ Valóban kemény beszédek, súlyos vádak ezek. Ha azoknak csak legkisebb ré­sze is igaz és való lenne , úgy bajos szava­kat találni melyekkel a­ conservativ párt ilyen, béke és csendesség megzavarására, fennálló rend és institutiok felforgatására intézett moz­galmait eléggé kárhoztatni lehessen, ’s bajos érteni , mert megmagyarázva nincs — mi vi­heti e’ pártot saját elvei megtagadásával , a­ polgári társaságot alapjában m­agrázó ilyen vétkes mesterkedésekbe keverni magát? "S mivel „Mult és Jelen“ mindég a’ conservativ elveket védi, e' párt tolmácsa, 's a' suc­cessio kérdésében is határozottan, e' kor- és törvényellenes viszszaélés ellen nyilatko­zott— igen természetesen hogy a’ lenn előso­rolt vádak e' hírlapot is sújtják , a' rend és csendesség háboritási mozgalmak huné rá is ruháztatik. Ennél még szinte csudálatosabb , hogy az „Erdélyi Híradó“ e' gonosz és tár­saság felforgatására ezélzó mozgalmakat—az „Erdélyi Híradó“ mondom azokat kárhoztat­ja , 's a­ kormány bajnokává magát leiavat­va annak jogait védi. Váljon nem illenek-é ide is 86 *! F’ már nyilt levélben helyen , helyen látható hézagot, ’s előadásbeli homályt el nem hárint­­h­ató akadály okozta, —­mi szolgáján az író mentségéül. S­z­e r­k.

Next