Mult és Jelen, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)
1846-03-24 / 24. szám
Kolozsvárt! Uc«III mart*. 34-n 1§46 34 Megjelenik e'históriai és politikai erdélyi hírlap minden héten kétszer, kedden és pénteken ESoil OS Oi.eill'öll ’s Kolozsvári IErtilal melléklapokkal, ötöd fél ivén. Félévi előfizetés dija: d —liat rft e*itstB»C‘U. Minden cs. k. postán lehet előfizetni vagy a’ pénzt biztos alkalomtól szerkesztőhöz béküldeni. Mindennemű hirdetések a’ Hetilapban adatnak ki , mely' szombaton Kolozsvárit külön is szétosztalik. ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁG. Az erdélyi iparmű-kiálitás társulatnak tl-k közgyűlése f. mártz. 29 . a' kolozsvári polgári társalkodó nagy terepiében fog tartatni délután 4 órakor, melyre minden részvényes megjelenni szívesen kéretik. ( Urbtér- IIIE' hndlap 22-dik számában kijött czikkünk végén érintők röviden azon különbséget, mit a' nemességnek adómentessége vagy adózása az úrbérben szükségképp következtet; el nézetünket, menynyiben egy hírlapi czikknek szűk korlátát engedik, jelenleg kimagyarizni kívánjuk. Ila azon kiváltság, minél fogva a' nemesség közállomány te i'ifinek viselésében oly kevés részt vészén, még az idők sorain keresztül tartós állandóságra számithat; következőleg, ha azon terheket, miket a’ közállomány bátorsága és jólétének eszközlése igényel, magyar ’s székely földön ezután is mind csak az úrbéresek fogják hordozni; — ha a nemesség ezen kiváltságát meg akarja őrizni, el kell szánnia magát az úrbérben oly vesztésekre ’s áldozatokra, melyek bizonyosan leletemesbek az adózásnál, — és mint előbbi czikkünkben megjegyzök, a’ nélkül, bárki kezeskedhetnék, miszerint ezen áldozatok örök megtétele után soha nem jövend idő, melyben a' nemesség adózzék. Tekintsük néhány pontokban az adónak természetét és lássuk, minő elveket kell elfogadni az úrbérben, ha az adó ismét csupán az úrbérest és úrbéri birtokokat fogja terhelni. Nem kormány magára teszi szükségessé az adót, nem kormányi zsarnokság az adónak követelése, hanem a’ közállomány fogalmából ’s annak szükségeiből természetileg kifolyó következmény. A’ polgári társaság egy nagy család, melynek fennmaradása ’s jóléte szintúgy, mint kill’s belbátorsága számtalan teendőket ’s ezeknek sorozata a’ költségek halmazait idézi elő. Mind addig tehát, mig egy sötét vér okozta felhevítlésben, az embereket vadoni magányokba szétszórni, vagy elfogult makacssággal még a’ szemmel látható tényeket is tagadni nem akarjuk, állitni nem lehet, hogy a’ közállomány költségek nélkül fennállhasson. És e költségek megszűnni soha nem fognak, míg a’ közállomány szét nem bomlik; sőt kis honunknak vagyonosságban, szintúgy, mint szellemi fejlődésben bálra maradt állása azt hangoztatja, hogy a’ jólétnek e havasok bérczei közzé bevarázsolása végett számtalanuj 's más miveltebb országokban márszerencsésen sikerült intézményeknek felállítására van szükség, melyek mind pénzbe kerülendenek ’s így az adó nálunk apadni bizonyosan nem fog, sőt az új intézvények, a’ mint a’ törvényhozó hatalom azokat létre hozza , ezen törvényhozói úton az adót emelni Lássuk már a' megszorításokat, melyeket a’ kiváltságos osztálynak elfogadni kell az úrbéri földekre nézve, hogy az adónak egyedüli alapját szilárdul tehessék. Bár minő inductiok hordassanak-fel annak erősítésére, hogy nálunk az úrbéri földnek három tulajdonosa van, t. i. egyik a’ közállomány a’ közterhek tekintetében, másik a’ földes úr, harmadik az úrbéres, mind ezen indocktoknak egyikét sem fogja senki törvénykönyveinkben megtalálni; sőt furcsa eszme az , miként a’ közállomány, a’ közterhek tekintetében egyik tulajdonosnak szerepét viselhetné, ugyan is e’ szerint egész Európában, a’ két magyar hon nemesi adómentes földeit kivévén, egyetlen darab föld sincs, melynek a' közállományok ne lennének tulajdonosai, mert mindenütt közadó alá esik minden darab föld. Mi a’ közállományt nem a keblében lévő vagyonok tulajdonosának, hanem védelmezőjének tartjuk,s ha viszszamegyünk gondolatainkban a kezóba, miért a polgári társaságok keletkeztek: bizonyosan polgári társaságba bárki nem azért állott, hogy sajátját elveszítse, hanem hogy annak szintúgy mint személyének védelmet és társadalmi jólétet nyerjen. Hiszszük, hogy közállomány sok jogokkal bir mind a’ személy, mind a vagyonok felett, de csak annyival a’ természeti szabadság korlátozására, mennyit czéljainak elérése szükségképp igényel. — Mind ezen elvont eszmék után, áll eddigi törvényeink szerint , hogy a földes úr ment az adótól és ment mind azon föld, mit ő bír,s jogában van bármely földet, mit úrbéresének eddig használatul engedett, tőle mikor tetszik viszszavenni , és azonnal törvény szerint mentnek kellene azon földnek is lenni minden adótól. De ezen jogoknak szét kell pattanni, ha az adót csupán úrbéreseink vállaira akarjuk ezutánra is tenni, mert a’ meg nem szűnhető adó állandó alapot kíván , ’s ha egyetlen alapul az úrbéri birtokokat tűzzük ki : egy oly elválasztásnak kell történni, mely szerint az adó alapjául szolgáló földet az adómentestől áthághatatlan vonal oltalmazza, következőleg a’ jelenleg adó alatti föld soha többé viszsza ne térhessen nem adózó kezekbe, hanem kirekesztüleg mindég csupán adózó úrbéres birhasan ; különben az adó alapja leapad, és a’ közjólét szenved. És igy azon eszméből, hogy a* kiváltságos osztály ne adózzék, önként következik, hogy az soha többe az úrbéres földnek birtoklója nem lehet. S következűleg elvesztette örökre a* nemesség az adómentesség miatt kárpótlás nélkül minden úrbéri földeskezi tulajdonosi jogát és azon birtokai tekintetében semmi egyéb nem maradt sajátjául, csak azon néhány napszám vagy taxa , melyet a’ törvény, mint valamely adót, határozatid fizettetni az úrbéri föld valódi tulajdonosa, az úrbéres által. Igazság kívánja továbbá, hogy ha minden lelhet az úrbéresre akarunk róni, az úrbéri tartozások meghatározásában e’ teherre méltó tekintet forditlassék , hogy az úrbéres a’ közterheket hordozni elégséges legyen. És vegyünk fontolóra a’ jövendőt, vagy el kell szánni magunkat, hogy adómentességünk fenntartása miatt mindig a’ jelen pangásban, anyagi és szellemi koldusságban maradjunk; vagy ha ezt nem óhajtjuk , minden uj intézvény felállítása, ’s e’ tekintetből az adó legkisebb emelkedése új meg új igényeket szülend, hogy midőn ezen uj tervek ismét az úrbéresek vállaira nyomatnak, kárpótlást nyújtsunk egy ’s más úrbéri tartozásaik leapasztásával, módosításával. Erdély kiváltságos osztályáról, melynek számos része az emberiséget azokban sem tapodta, kiket a’ törvény eddig védelmetlenül hagyott volt kezei között, feltenni nem lehet , hogy midőn e’ nyomorok közt t sinlödő köznépre a’ terheket halmozandja, ne engedjen le úrbéri tartozásaikból, és igy azon idomtalanságot, hogy a kiváltságosok által is élvezett közjólétre csak az úrbéres adózzék, némileg helyre nem hozza. Az áldozat tehát , mit adómentességükhöz elfogultan ragaszkodóknak tenniök kell, nem kevesebb, mint áthaghatatlan vonalok általi elkülönítése és örök elvesztése az úrbéri földnek’s az úrbéri tartozásoknak a’ viselendő adó tekintetéböl elcsekélyitése. tekintelyektől hallók, hogy Erdélyben az úrbéri föld, a’ földes súri majorságbirtokhoz megfordított arányban áll, mint a’ testvér magyar honban;’s midőn étt a’ mivelés alatti földnek három negyede majorság, egy negyede úrbéri . Erdélyben a’ mivelt földnek alig egy negyede allodium, ’s a’ többi úrbéri föld. A’ kiadómentességéhez szerfelett ragaszkodik, fontolja-meg ezen arányt és ítéljemeg, érdemli-e azon dicső kiváltság, fillérrel sem járulni törvényhozó hatalom által meghatározandó adózás útján a közjó előmozdítására , hogy a’ nemesség birtokainak három negyedéről örökre lemondjon ; ’s ismételjük, ki fog jól állani, hogy még ezen áldozattal is örökre megmenekedett az adótól? E’ kis Ilonnak néhány százezer lakóit, mind eddig áthághatatlan falak — hidegek és kemények — választák szét egymástól. A’ kiváltságos alánézte az adófizető városi polgárt, szászt ’s szolgáját az úrbérest és azt vélte, hogy mivel hajdan e’ bont. karjai ’s fegyvereinek éle által védte ’s megtartó , ezzel igényt szerzett magának a többiek verejtékén előidézett csendben örökre nyugodva szenderegni; — viszont az adófizető elfeledni látszott mind azt , mit a’ kiváltságos osztag tett, nem akart emlékezni, hogy e’ hazának nemzetiségét és alkotmányát a’ kiváltságos osztály őrzé meg, ’s munkálatiul dőzsölő büszke herét, kit verejtékén véd és táplál, vélt abban is, ki éjetét, nappalát a’ bon jólétének áldozta. Eljött ideje, hogy ezen széldarabolt érdekek öszveolvadjanak , ’s e’ haza minden polgárai egymás iránti teljes bizodalommal, dicső koronánk fényére, az alkotmányos rendre ’s jólétre egyesítsék lépteiket. Mi hiszszük hogy a’ kiváltságos osztály, melynek alapos belátásától, helyes számításától, igazságától és nemes érzelmétől függ jóként e’ kérdés megoldása, átlátja, hogy az adómentességet tovább fenntartói sem oka, sem állandó fenn ma-2 !