Mult és Jelen, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)

1846-05-05 / 36. szám

adózó nép állapotra és az ország külviszo­­nyai felett véleményét a­ jövő közgyűlésre bemutatná; azonban a­­lel­­szónok indítvá­nyában t oly körülményeket , melyek akár a jobbágyságra nézve, akár pedig a’ kü­lviszo­nyok irányában rendkívüli intézkedéseket i­­gényelhetnének, nem találtak, következéskép­pen Szabolcs megye levelét sem pártolhat­­ták. — Ezután olvastatott Pest megye levele, melyben nádor ő­lennsége 60 évi hivatalos­­kodása tekintetéböl tervezett nemzeti inne­­pélyre e’ megyét is meghívja. Ezzel kapcso­latban nádor ő lennsége levele is­­elolvasta­tott, melynél lógva ö fennsége a’ IU­ nek a­­jánli, hogy a’ mostani szű­k termés s vi­.a­­radások miatti időszakot tekintvén, érelte sem­mi áldozatot ne legyenek; melynek is a’ IUl engedvén, Pest megye levelétől elállónak u­­gyan, de ö fennsége magas­­érdemeit megis­merve , azon forró kívánságukat, nyilvánítók, hogy a’ magyarok Istene c cs. kir. fennségét Magyaroszág java előmozdítása végett mindig újabb gyönyörük élvezetében a’ magyar nem­zet díszére sokáig tartsa­ meg! 1 ti­szíri­a. Gra­lICZIKL A1 lembergi hirlapok ápr. 21-kén kiadott számaikban a’ következő leg­felsőbb nyiltparancsot (pátenst) közlik: „Mi­­ Ferdinand 's a’ t. „Az ezen év első hónapjaiban Galiczia királyságunkban történt események által job­bágyi községek és jobbágyi földek birtokosai ellenszegülésre és­­elsőségeiknek törvény sze­rint tartozó robotok és adózások megtagadá­sára engedték magukat elcsábitlalni.“ „Midőn mi azon hűséget és ragaszkodást, melyet a’ jobbágyi osztályok a’ fennemlitett sajnos események folyama alatt személyünk és kormányunk iránt bébizonyitottak, megis­merjük, hit gondolkozásuktól és rendszeretetük­­től várjuk, hogy a’ sajátot védő törvények irán­ti minden ellenszegüléstől és kötelezéseik tel­jesítésében minden vonakodástól magukat meg fogják tartóztatni.“ „Valamint atyai gondoskodásunk legfőbb törekvéseihez tartozik alattvalóink jogait vé­delmezni, elnyomásokat és helytelen követe­léseket tőlünk távol tartani és jólétük előmozdí­tására intézkedéseket tenni, szintúgy köteles­ségünknek ismerjük és szilárdul meg is ha­tároztuk magunkban, erőszakoskodásokat vagy fennálló jogokon alapuló adózások megtaga­dását meg nem szenvedni ’s azokat a’ tör­vénynek egész szigorúságával büntetni.“ „Bizunk azért abban, hogy a’ jobbágyok nyugalommal és bizodalommal fogják azon rendelkezéseket bévárni, melyeket a’ közjó iránti atyai gondoskodásunk kijelölendő. ..Annak következtéül már ezúttal a’ kö­vetkezőket állítjuk­ ’s határozzuk­ meg : 1- ször, az 1­7­86-k évi június 16-n költ nyiltparancsban (pátensben) a’ távoli fuva­rok nevezete alatt kijelölt robotok ezentúl meg­szűnnek; 2- szor az 1786 k évi august.­0-kén költ rendelet által az uradalmiknak megtérítés mellett engedett segitségi napokat kaszálás és magtermek alatt a’ jobbágyoktól többé ki­­vánni nem szabad; 3 szór ha a’ jobbágyok földes uraiknak valamely követelése által magukat megterhel­ve hiszik, tíziránti sérelmükkel egyenesen az elöljáró kerületi hivatalhoz, vagy az e’ végre felállított fejedelmi tiszthatósághoz folyamod­hatnak, a nélkül hogy panaszaikat előbb a' földesúri tiszthatóság ekibe kellessék terjesz­teniük. A’ kerületi hivatalok és a’ felállított fe­jedelmi tiszt hatóságok kötelesek ilyetén sérel­meket közvetlenül és tüstént saját tárgyalás alá venni. Minden liszthatóságoknak, uradalmaknak és jobbágyoknak parancsoljuk, hogy magukat e rendszabályokhoz tartsák és azoknak köve­tésére szorosan ügyeljenek. Kelt Bécs lő- és székesvárosunkban a­­ hoi á­ prilis 13-kán az ezer nyolcszáz negyven­ha­todik, uralkodásunk tizenegyedik évében. Ferdinand. Gróf Inzaghi Károly í (kcii M­ezt* 11 r. Báró Pillersdorf Ferenc/, udvari eancz­ellár. Báró ,ladeni Kru­czka János ak­anc­el­lár.­­ cs. kir. ap. Fels. saját legfelsőbb parancsára­: Zaleski YVenczel lovag, cs. k. udv. tanácsos. KÜLFÖLD. Sqn­ti­gd­orsjca «**. .Madridi tudósítá­sok április 1­2-éről a’ következő minisztériu­mot hirdetik: Ist­úri­a, elnök és külügymi­niszter; Mon, pénzügyminiszter; Pidal, belügyminiszter; S­a­n­z tábornok, hadiminiszter; Ca­n­e­j­a,igazságminiszter; A­rmero, tenger­­ügyminiszter. Egy más levél szerint, Mon­es­ik azon feltétel alatt lépett­ be, ha Pidal is u­­gyan­azt teendi. Gane járói írják, hogy e státus szolgálatában őszült­ meg ugyan, aka­ratja becsületes, indulatra jó, de az öregség gyengeségei etel is utolérték ,s azért a je­len kényes viszonyoknak éppen oly kevéssé fog megfelelhetni mint Sanz tábornok, az új ha­­diminiszter, ki minden tevékeny erő nélkül szűkölködik. Mi sors várakozik Spanyoloszág­­ra egy ilyetén gyenge kezekre bízott kor­mány alatt a­ zendülésre oly hajlandó nép in­gadozása mellett, előre megmondani nem le­het. — Vigo is felzendült , de a­­mit Ma­dridban titkolnak. A’ madridi hírlapoknak egy ’fajjában még nem szabad a’ galicziai zendülésről a’ kormányr­a nézve kedvetlen tu­dósításokat közleni. — Illarle tábornok, Es­­partero párthive, Portugáliából mintegy 150 lovas dugárussal spanyol­­öletre Zamora tar­tományába nyomult, de mint Írják Jose de la Concha tábornok e’ kis serget megver­te, nagyobb részét elfogta ; I r i­a r­­­e maga megm­enekedett. Catalonia felvidékeiben és M­­a­var­rá­ban carristai mozgalmaktól félnek. l’vanC/iaífíN/ílj.. A* király élete ellen április 16-kán elkövetett merényről a' franczia hirlapok a' következőket írják : Ápr. 16-a a’ kir. család vadászat után közel délutáni óráig szekerezett. A’ szekérben a' király,a’ ki­rályné, Adelaide herczegné, a' s­z­a­v­e­r­n­o­i herczeg és herczegné és R­e­m­o­u­rs her­czegné ültek. Í­­e­m­ou­rs és Joi­n­v­i­l­le herczeg ló­háton voltak; a' szekérben az első helyen a' király ült Montalivet gróffal. Néhány hu­szár tiszt, mindnyájan vadászat kedvelői és B­r­a­h­a­u 11 kapitány a’ király parancs vivő t­iszt­­je, a' szekér mellett vágtattak. Már a'­­sze­kérelinduláskor a’ kertnek egyik fala megett egy ember álla, kinek léte zsebkendő alá vá­lt rejtve; kezében a’ királyi szekérre irányoz­va egy kölcsőn puskát tarta, de a’ lövést el­halászta a' király viszszatéréseig, mivel akkor mint gondola, a’ királyt könnyebben fogná meglőhetni. A’ királyi szekér kíséretével visz­­szatér. A’ király még mind az első padon ül, baloldala mellett M­o­n­t­a S­ivet gróf foglal helyet. A második padon a’ királyné és a’ szal­er­női herczegné, a’ harmadikon Ade­laide és Nemours herczegnék, a’ negyedi­ken a szalernoi herczeg, a’ királyné testvé­re. A' szekér a’ kőfalhoz közelit. A’ gyilkos fegyverét a’ falon ügyesen kiszámított magas­ságra jó irányba helyheztetve várja gonosz, szándékának kijelölt áldoz­atját. A’ királyi szé­kér* most a’ gyilkos által óhajtott távolságra közelit, de a’ gyilkos czélpontja vonalán a’ király feje helyett , Montalivet fejét pil­lantja­ meg, kit ő nagyon jól ismer. Kénlesen azért fegyverét hirtelen más irányba hozni; azt elsüli; a' lövés tizenkét lépés távolságra történik; a’ töltés a’ király feje felett a' sze­kér rojtos diszitm­ényét keresztül lyukasztja, *s a' fojtás a' királyné ölébe hull. Ugyan a­­zon irányban második lövés követi az elsőt.­­ A király erre monda: „semmi baj, e’ csak a* vadászat vége!“ a* szekér elölt lovagin lová­­szoknak pedig kiáltá: ,,No! csak tovább, a kas­télyba!“­­s a* szekér tovább halada. A két lövés hallására egyik lovas/.s/olga, kinek ne­ve Millet, gyorsan a falhoz vágtát s nyer­gébe felállván a’ kőfal Hőjére pattan, s a’ gyilkost űzőbe veszi, kiáltván „vagy én té­ged elevenen megfoglak , vagy kit engemet megölsz.­“ A’ gyilkos vis/.szaf­r­dul ,s ma­­gát védelmezni kezdi. Ő rendkívüli testi e­­rővel hír és Millet a' hu szolga minden bátorsága mellett is nagy veszélyben forog; de nem sokára a* huszártisztek, kik a királyt kísérők, a* köfalat vágtatva meg­kerülvén segítségére és kéznek. A gyilkos megadja magát, megvallja gonoszságát, de sajnálja hogy azt­ végre nem hajthatá. Ezek valának röviden a’ merény jelenetei. — A’ gyilkos neve Lecomte,­­­8 éves nőtelen , 's mint boszszuálló gonoszlelkü ember isme­retes, korlátolt értelmi tehetséggel bír. Az 1830-k év elött, mint altiszt a királyi test­­vérseregben, a’ spanyolországi táborozásban résztvett, ’s azután a* görögországiban is jelen volt. A* spanyolországi táborozásban a' becsületrend keresztjével jutalmaztatott. A* hadi szolgálatból kilépvén, az orleánsi ház magános birtokaiban erdőfelü­gyelő lett. Az Az 1830-k év után a’ fontainebleaui korona­uradalom főerdészének létetett, ’s a’ királyt, valahányszor az fontainebleauban mulatása alatt sétálni ment, mit­dunlor kísérte. Egyéb­iránt Lecomt­elenindég nagyon hanyagul foly­­tatta szolgálat­­át.­­ jelölt n n­­égy más fél évvel elbocsáttatását kér­vén, elöljér­ói élet jobb gon­dolkozásra akarták birni, de ö­n akacsan fel­tett czélja mellett maradott. A­­rtékre aján­lott nyugpénzt sem alatta elfogadni, noha nyugpénz­hez semmi jo­ga nem vala. Ő azon pénzöszveg tőkéjét kiráná, mit természete­sen nem nyerhete­tt meg. Ezért minden elöl­járói iránt gyűlölség ébredé keblében ’s ezek között különösen a’ b­ienaieidek főgondno­­kát, de Sabine-t, boszszujának kiválaszt­ván , ennek ezért a’ rendőrséghez tett folya­modása következtében r­enden­i felügyelet a­­lá tétetett. Két vagy három hónap alatt sem­mi szembetűnő dolgot nem követtén­ el Le­comte, azt le­hete hinni, hogy a jobb ész­re tért ’s elcsendesedett. A­ rendőrség is an­nak következtében ölel kevés­bé szoros fel­ügyelet alatt tartá ’s végre szemei elől e­­gészen eltévesztő, mig ő apr. 16-kán ismét a’ fontainebleaui kertben fegyveresen gyilko­lt) szándékkal meg nem jelenik. Megjegye­zendő az is, hogy Lecomt­e nagyon jó jö­vő, úgy hogy, mint mondják 150 lépésre a’ vadat mindég lelőtte. M­­illet lovászszol­ga ügyessége nélkül a’ gyilkos megmeneke­­dett volna , mely derék magaviseletéért M­i­­­­let legoltan a’ királyi istálló szolgálatában elöléptettetett, s azon kívül még arany ér­dempénzzel is meg fog jutalmaztatni. — A’ gyilkos április 18-kán Párizsba vitetett’s ott ugyan azon tömlöcs.be záratott, melyben Ki­esein, Alibaud és Darmes, hasonlóképpen a’ király élete ellen törekvő gonosztevők fogva tartattak. Némely franczia hirlapok a’Lecom­te m­erényei politikai indító oknak hajlan­dók tulajdonúm. — A’ Lecomte pere a’ ki­rály által a’ pairek kamarája el­be utasitatott. Már több rendbeli vallatásokon ment keresz­tül. Midőn nékie az általa elkövetett gonosz­tettet emlegeti­­k, monda : ,,a’ királyra lö­vést nem kell gonosz­ tettnek nevezni, az m­e­rény“ Lecomte tagadja» hogy bűntársai is len­nének. Szállása Párizsban megmotortatott; az ott talált irományok , levelek a' koronás er­dők fögondnoka ellen vannak intézve. — A’ merény után a’ király és a' kir. család Fon­­tainebleauból április 18-kán fél egy órakor érkezett­ viszsza a' tuilerikába. Szükségfeletti­­nek tartjuk megemlítni, hogy a’ király élete elleni törekvés nem csak Fontainebleauban, de Párizsban és az egész országban minde­nütt s méltán nagy benyomást lelt. A’ kirá­lyi család megérkezése után a’ tuileriákban fél három órakor a’ király és királyné a­pai.

Next